2010. október 24. vasárnap, 14:38 | 
MTI 2010. október 24., vasárnap 14:38
A német külügyminisztérium sokkal jelentősebb szerepet játszott az európai zsidóság megsemmisítésében, mint azt eddig feltételezni lehetett, 1945 után pedig erőteljesen igyekezett leplezni azt - derül ki egy történészbizottság vasárnap ismertetett jelentéséből.
A hamarosan könyv formában megjelenő, mintegy 900 oldal terjedelmű dokumentumból idézve a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung vasárnap azt írta: a Wilhelmstrasse - saját állításával ellentétben - távolról sem határolta el magát a nácik apparátusától, hanem segédkezet nyújtott annak a zsidók tervszerű megsemmisítésében. A művet szerkesztő négy történész vizsgálatai során hajmeresztő részletekre bukkant a külügyi tárca politikai levéltárában.
A szerzők egyike, Eckart Conze a hetilapnak elmondta: az 1945 májusa után terjesztett változattal ellentétben, miszerint a tárca diplomatái Hitler hatalomra jutása után azért maradtak a helyükön, hogy megakadályozzák a legrosszabb dolgokat, a levéltári anyagokból világosan kitűnik: a külügy aktívan támogatta a nácik megsemmisítő apparátusát. "A külügyminisztérium kezdettől fogva tevékenyen részt vett a zsidók üldözését, jogfosztását, elűzését és megsemmisítését célzó valamennyi intézkedésben" - mutatott rá Conze.
A történészek megtalálták például a minisztérium úgynevezett zsidóügyi osztálya vezetőjének egy útiköltség-elszámolását. Franz Rademacher a 40-es évek elején tett belgrádi és budapesti szolgálati útjának indokaként a következőt adta meg: "Zsidók likvidálása Belgrádban, továbbá megbeszélés magyar küldöttekkel Budapesten".
A levéltári anyagokból arra is fény derült, hogy a 30-as évek közepétől a külügyi attasék kiképzésének éppúgy része volt a kötelező látogatás Hitler obersalzbergi rezidenciáján, mint a dachaui koncentrációs tábor fölkeresése.
A Der Spiegel értesülése szerint a vaskos tanulmány behatóan foglalkozik Ernst von Weizsäckerrel is, aki 1938 áprilisától kezdve államtitkári rangban szolgált a Wilhelmstrassén. A történészek megállapítása szerint ő (még mint svájci követ) kezdeményezte 1936 májusában azt az intézkedést, amellyel a náci rezsim megfosztotta német állampolgárságától Thomas Mannt. Indoklása szerint a Nobel-díjas író elleni represszióval kapcsolatban "nem merülnek fel fenntartások, miután az illető külföldön ellenséges propagandát fejtett ki a (harmadik) birodalommal szemben". Ez volt az a döntő érv, amelynek alapján A Buddenbrook-ház és A varázshegy írója elveszítette német állampolgárságát. (A korábbi államtitkárt a háború után ötévi börtönre ítélték Nürnbergben, ahol a perben fia, a későbbi német államfő, Richard von Weizsäcker volt a védője).
A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak nyilatkozó Joschka Fischer "egyre jobban szörnyülködve" olvasta a történészek tanulmányát. A korábbi külügyminisztert, aki 2005-ben maga kezdeményezte a külügyi tárca múltjának átvilágítását, különösen felháborította a külügyminisztériumban 1945-ben létrehozott "központi jogvédő osztály" szerepe, amelyet botrányosnak minősített. "Úgy tűnik, hogy ez valójában inkább a tetteseket védő osztályként működött" - fogalmazott Fischer. Ezt alátámasztó példaként említette, hogy az osztály jegyzéket készített és osztott szét a külföldön elfogatóparanccsal keresett háborús bűnösökről, így akarva megóvni őket attól, hogy olyan országba utazzanak, ahol letartóztatás és elítélés várna rájuk.
Ernst von Weizsäcker, Staatssekretär im Auswärtigen Amt, während der Nürnberger Prozesse23. Oktober 2010
A német külügyminisztérium sokkal jelentősebb szerepet játszott az európai zsidóság megsemmisítésében, mint azt eddig feltételezni lehetett, 1945 után pedig erőteljesen igyekezett leplezni azt - derül ki egy történészbizottság vasárnap ismertetett jelentéséből.
A hamarosan könyv formában megjelenő, mintegy 900 oldal terjedelmű dokumentumból idézve a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung vasárnap azt írta: a Wilhelmstrasse - saját állításával ellentétben - távolról sem határolta el magát a nácik apparátusától, hanem segédkezet nyújtott annak a zsidók tervszerű megsemmisítésében. A művet szerkesztő négy történész vizsgálatai során hajmeresztő részletekre bukkant a külügyi tárca politikai levéltárában.
A szerzők egyike, Eckart Conze a hetilapnak elmondta: az 1945 májusa után terjesztett változattal ellentétben, miszerint a tárca diplomatái Hitler hatalomra jutása után azért maradtak a helyükön, hogy megakadályozzák a legrosszabb dolgokat, a levéltári anyagokból világosan kitűnik: a külügy aktívan támogatta a nácik megsemmisítő apparátusát. "A külügyminisztérium kezdettől fogva tevékenyen részt vett a zsidók üldözését, jogfosztását, elűzését és megsemmisítését célzó valamennyi intézkedésben" - mutatott rá Conze.
A történészek megtalálták például a minisztérium úgynevezett zsidóügyi osztálya vezetőjének egy útiköltség-elszámolását. Franz Rademacher a 40-es évek elején tett belgrádi és budapesti szolgálati útjának indokaként a következőt adta meg: "Zsidók likvidálása Belgrádban, továbbá megbeszélés magyar küldöttekkel Budapesten".
A levéltári anyagokból arra is fény derült, hogy a 30-as évek közepétől a külügyi attasék kiképzésének éppúgy része volt a kötelező látogatás Hitler obersalzbergi rezidenciáján, mint a dachaui koncentrációs tábor fölkeresése.
A Der Spiegel értesülése szerint a vaskos tanulmány behatóan foglalkozik Ernst von Weizsäckerrel is, aki 1938 áprilisától kezdve államtitkári rangban szolgált a Wilhelmstrassén. A történészek megállapítása szerint ő (még mint svájci követ) kezdeményezte 1936 májusában azt az intézkedést, amellyel a náci rezsim megfosztotta német állampolgárságától Thomas Mannt. Indoklása szerint a Nobel-díjas író elleni represszióval kapcsolatban "nem merülnek fel fenntartások, miután az illető külföldön ellenséges propagandát fejtett ki a (harmadik) birodalommal szemben". Ez volt az a döntő érv, amelynek alapján A Buddenbrook-ház és A varázshegy írója elveszítette német állampolgárságát. (A korábbi államtitkárt a háború után ötévi börtönre ítélték Nürnbergben, ahol a perben fia, a későbbi német államfő, Richard von Weizsäcker volt a védője).
A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitungnak nyilatkozó Joschka Fischer "egyre jobban szörnyülködve" olvasta a történészek tanulmányát. A korábbi külügyminisztert, aki 2005-ben maga kezdeményezte a külügyi tárca múltjának átvilágítását, különösen felháborította a külügyminisztériumban 1945-ben létrehozott "központi jogvédő osztály" szerepe, amelyet botrányosnak minősített. "Úgy tűnik, hogy ez valójában inkább a tetteseket védő osztályként működött" - fogalmazott Fischer. Ezt alátámasztó példaként említette, hogy az osztály jegyzéket készített és osztott szét a külföldön elfogatóparanccsal keresett háborús bűnösökről, így akarva megóvni őket attól, hogy olyan országba utazzanak, ahol letartóztatás és elítélés várna rájuk.
Das Auswärtige Amt und der Holocaust
Grund der Dienstreise: „Liquidation von Juden“
Wie tief war das Auswärtige Amt in den Nationalsozialismus verstrickt? Der dieser Tage erscheinende Bericht der Historikerkommission zeichnet eine schockierende Bilanz. Die Zielmarke ,Endlösung‘ sei früh erkennbar gewesen.
Ernst von Weizsäcker, Staatssekretär im Auswärtigen Amt, während der Nürnberger ProzesseDas Auswärtige Amt war viel tiefer in den Holocaust verstrickt als bisher angenommen und hat nach 1945 erheblichen Aufwand betrieben, dies zu vertuschen. Das geht aus dem Abschlussbericht der Historikerkommission hervor, der dieser Tage als Buch in den Handel kommt: „Das Amt und die Vergangenheit - Deutsche Diplomaten im Dritten Reich und in der Bundesrepublik“ bringt auf knapp neunhundert Seiten teilweise monströse Einzelheiten ans Licht: So fanden die Historiker Eckart Conze, Norbert Frei, Peter Hayes und Moshe Zimmermann bei ihrer Akteneinsicht im Politischen Archiv in Berlin eine Reiseabrechnung des Leiters des sogenannten Judenreferats im Auswärtigen Amt, Franz Rademacher, in der als Grund einer Dienstreise von Berlin nach Belgrad und Budapest vermerkt ist: „Liquidation von Juden in Belgrad und Besprechung mit ungarischen Emissären in Budapest“. Wie die Autoren ebenfalls herausfanden, gehörte von Mitte der dreißiger Jahre bis Kriegsausbruch 1939 zur Ausbildung der Attachés nicht nur ein Besuch bei Adolf Hitler auf dem Obersalzberg, sondern auch des Konzentrationslagers Dachau.
Entgegen der vom Auswärtigen Amt selbst nach 1945 verbreiteten Deutung, wonach die Diplomaten des Auswärtigen Amtes nach Hitlers Machtantritt auf ihrem Posten ausharrten, um das Schlimmste zu verhindern, und sich gegenüber dem NS-Regime abschirmten, kam nun heraus, dass das Auswärtige Amt dem Vernichtungsapparat nicht nur zuarbeitete, sondern aktiv unterstützte: „Das Auswärtige Amt war an allen Maßnahmen der Verfolgung, Entrechtung, Vertreibung und Vernichtung der Juden von Anfang an aktiv beteiligt“, sagt der Marburger Historiker Eckart Conze im Interview mit dieser Zeitung. „Die Zielmarke ,Endlösung‘ war schon sehr früh erkennbar.“
Eine schockierende Bilanz
Neu beleuchtet wird auch die Rolle Ernst von Weizsäckers, der unter Joachim von Ribbentrop Staatssekretär war. Als Gesandter des Auswärtigen Amtes sprach er sich im Mai 1936 in einem Brief dafür aus, den Schriftsteller Thomas Mann auszubürgern. Dieser habe „feindselige Propaganda gegen das Reich im Ausland“ betrieben, deshalb bestünden gegen seine Ausbürgerung „keine Bedenken“ mehr.
Altbundespräsident Richard von Weizsäcker, Ernst von Weizsäckers heute neunzig Jahre alter Sohn, erklärte dazu im Interview mit der Frankfurter Allgemeinen Sonntagszeitung, von diesem Brief, der den Ausschlag bei der Ausbürgerung Thomas Manns gab, habe er nichts gewusst. Er verweist aber darauf, sein Vater habe die Juden 1938 dazu aufgerufen auszuwandern, um der Vernichtung zu entgehen. Ernst von Weizsäcker wurde im sogenannten Wilhelmstraßen-Prozess 1948/49 wegen Verbrechen gegen die Menschlichkeit zu fünf Jahren Gefängnis verurteilt.
Nach 1945 machte man sich, wie die Autoren ebenfalls herausfanden, ans Vertuschen. Die Zentrale Rechtsschutzstelle des Auswärtigen Amtes unterhielt zusammen mit dem Deutschen Roten Kreuz den „Warndienst West“ und warnte Hunderte von in Frankreich polizeilich gesuchten Kriegsverbrechern vor der Verhaftung.
Eckart Conze äußerte sich gegenüber dieser Zeitung abschließend so: „Das ist in dieser Gesamtschau tatsächlich schockierend. Das alles in einem großen Zusammenhang zu sehen, die Zeit vor 1945, nach 1945 und nach 1951, nach der Wiedergründung des Amtes, und die Systematik der Mittäterschaft sowohl an einzelnen Figuren als auch an ganzen Netzwerken zu erkennen, ist in seinem Ergebnis erschreckend, selbst für erfahrene Historiker.“
Die vollständigen Interviews mit Eckart Conze, Richard von Weizsäcker und Joschka Fischer lesen Sie morgen in der „Frankfurter Allgemeinen Sonntagszeitung“.
Text: edo.
Bildmaterial: RIETHAUSEN, ullstein bild - ullstein bild
Text: edo.
Bildmaterial: RIETHAUSEN, ullstein bild - ullstein bild
© Frankfurter Allgemeine Zeitung GmbH 2010.
Alle Rechte vorbehalten.
Vervielfältigungs- und Nutzungsrechte erwerben
Alle Rechte vorbehalten.
Vervielfältigungs- und Nutzungsrechte erwerben
F.A.Z. Electronic Media GmbH 2001 - 2010
Dies ist ein Ausdruck aus www.faz.net.
(A derék Rademacher és az ő kézírása a Google képek segítségével.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése