KÁLMÁN A SÖMÖR
1
Élt egyszer a piacon, leggyakrabban emberek lába között tizenhét apró sömör. Volt közöttük öv-, volt derék és csípő-, de még egyetlen szőrsömör is, fajtájában a legkisebb, egészen aprócska. Igencsak rászorult nagyobb rokonai támogatására, azok azonban fittyet hánytak szenvedéseire és magas ívből tettek rá.
Búslakodott is rettenetesen a kis fikarc, bánatában világgá eredt volna, csakhogy nem volt alkalmas elemózsiás kosara, sem strapabíró bakancsa, így kénytelen volt halogatni az indulást.
Duzzogva rimánkodott, legalább utazását tehetnék lehetővé iromba nagy sömörjei, adta gazemberei a lágyéknak.
No hiszen, éppen választékos káromkodásai miatt orroltak rá a többiek, nagyképűnek, sznobnak, „intelligens” jómadárnak tartották, aki nagyra van iskoláival. Fikarcnyit se foglalkoztak sirámaival, sőt, ahol csak lehetett., keresztbe is tettek neki. Különösen a piacon tették ezt, ott az emberek lábai között. Estéket tanácskoztak át, hogyan keseríthetnék még jobban az aprócska szájhős életét.
Varrtak neki kerékkötőt lekváros fánkból, gyúrtak tésztát szikkadt misung felvizezésével, töppesztettek sömörsérvsörhöz élesztőt máriaüvegből, de még tótágast is hánytak tavaszi függönyön át szőrszitára. Mit sem használt, a kis kullancs levakarhatatlanul csesztette őket. Nem volt mit tenni, végre valódi segítségen kellett törni a fejüket.
Akkor három napra elvonultak és teméntelen alkohol, valamint mazsolás puszedli társaságában összeültek. Három fejet is összetörtek, mire az első épkézláb javaslat felmerült.
-- Tegyük rá egy taligára és hajítsuk a cefrébe! -- csuklott föl egy rőtszakállú övsömör.
Azonnal lehurrogták, a legenyhébb szidalom a mafla pondró volt, amit felszólalásáért kapott, el is hallgatott hamar.
Másfél óra múltán aztán valódi ötlet kerekedett. Izgatottan pusmogott a sömörgyűlés. hányták-vetették, ízlelgették. A puszedli mind elfogyott, s ők még aznap este követséget menesztettek a kisokoshoz. Szószólójuk egy ragyás képű, idősebb csípősömör volt, aki bár sűrűn csuklott az italoktól, de aránylag értelmesen tárta elő találmányukat.
-- Nézd, egyöcsém! -- kezdett bele, de máris felborult és lerókázta a szőnyeget. Többen vödröt ragadtak és nyakon öntötték a mólés szócsövet, aki ettől magához tért és három hosszú versszakot idézett egy középkori lovagköltő ódájából. Két rettenetes pofon után végül észre tért és immár hibátlanul sorolta a hosszas tanácskozás végeredményét.
-- Befizetünk téged egy társasutazásra, busszal egészen a Frangepán utcáig, ott aztán már egyedül elboldogulsz, mert jár a metró.
-- De hiszen ez ökörség! -- fikázta le helyből aprócska szőrsömörünk, és megvetően sercintett is hozzá.
-- Akkor kapjad befele! -- orrolt meg a ragyavert és rövid harákolás után egyetlen csullantással eltörte a fotel rugóit.
És már fordultak is, mentek jelenteni sikertelenségüket. Volt is nagy ógás-mógás, hogy hiába pusztították három nap hosszat a piát és a repi puszedlit, ennek a kis rohadásnak semmi sem jó. Reggelre aztán megenyhültek és új ötletbörzét rendeltek el. Csakhogy sem ital, sem édesség nem maradt már, a téli készletekhez ilyen apró kellemetlenség miatt nem akartak hozzányúlni.
Nem is tették, elszalasztották a legkisebbet a piac szélére, ahol megfejhette a penészedő dinnyék alkoholos belét, s erejéhez mérten rengeteg tömlőt töltött tele a bódító finomsággal. Húzta-cipelte magával szerzeményét, s már valami kiadós elemózsián tanakodott. Hasztalanul tette, egy morzsányit sem tudott volna magával vinni.
Nem is kellett, amíg ő dinnyéért volt, két idősebb kolléga meglátogatta a péket és életveszélyes fenyegetések közepette tizennégy szegedi cipót faszolt, hozzá csupor mézet, hurkapálcát, végbélkúpot és három termetes vadászgörényt kis kocsi elé fogva.
-- Ez meg minek? -- replikázott a legdölyfösebb sömör.
-- Jó lesz az a gyereknek hideg téli éjszakákon játszadozni -- magyarázkodott az expedíció kissé egzaltált vezetője, aki korábban könyvtárban dolgozott. Hülyén nézett rá mindenki, ahogy ő is ugyanolyan hülyén bámult szét. Időtlen idők óta nem neveltek gyereket egy darabot se, s a téli éjszakákat ugyanolyan meleg ölekben töltötték, mint az összes többit évszámra. Erre szélnek is eresztették a görényfogatot, s komolyabb dolgok után néztek.
Mindenki előkészítette kupáját, s jót ivott a dinnye levéből. Hamarosan megeredtek a nyelvek, s mire a cipókból csupán morzsácskák maradtak a szőnyegen, újabb korszakalkotó elhatározásra jutottak. Elégedetten csapkodták egymás hátát, gyomorszáját, ami csak kézre esett.
Másodjára józanabb követet menesztettek, a hajdani könyvtáros, manapság pékfosztogató jelöltetett a kényes feladatra. Ő nem is dadogott, egy szuszra ledarálta a verdiktet:
-- Lovaggáütlekezzelanagyszempillaszőrreléskész! -- okádta ki magából a döntést.
-- Aztán? -- kíváncsiskodott szemtelenül a pöttömnyi ripők.
-- Aztán? -- képedt el a kisöreg. -- Aztán beiratkozhatsz valami szaktanfolyamra, ahol sok a szőr, mondjuk borbély, parókás, szűcs, ilyesmi.
-- Én világgá akarok menni, nem holmi tanonccá lenni, vidd az ötletedet a véreres vizigótok odvas köldökébe, hogy csúnyábbat most ne mondjak neked!
Megszégyenülten sompolygott vissza a többiekhez, akik már dáridóztak előre a medve bőrére. Lett nagy sápítozás, fenyegetőzés és irgum-burgum, a türelmetlenek azonnal el akarták veszejteni a kis turhamatyit.
-- Lóizét! -- horkant föl az alfa-sömör --, én szaggatom ízekre, lereszelem és kiteregetem az irháját a hóra, hogy a varjak lakmározzanak a szívéből.
-- De mekkora varjak? -- ütődött meg a szenvedélyes szavakon az öreg pékgengszter.
-- Mekkora varjak? mekkora varjak??! -- hörgött immár eszét veszítve a direktor. -- Akkorák, mint egy gyíkfing! -- üvöltözte, és megállíthatatlanul világgá szaladt.
-- Játsszunk Learest, én leszek Goneril -- jelentkezett egy még mindig mólés sömörlány, de egy irgalmatlan pofon elhallgattatta íziben.
-- Marha, az a Vihar -- rötyögött a korábbi könyvtáros, messze a legbölcsebb mind között. Kicsit még tanakodtak, majd elkortyolgatták a maradékot és már sajnálták a görények kiebrudalását.
Reggelre kelve pofon egyszerű megoldást találtak a problémára. Interneten rendeltek egy túrakerékpárt teljes felszereléssel, részletre, s amikor-- fél órán belül --megérkezett a futár, leszerelték a gépről a pumpát és tömlőjét a szunyókáló vakarcs végbelére csavarozták.
Minden erejükre szükség volt, de pumpáltak végkimerülésig, amíg az apróság hatalmas szőrsömörballonná nem fúvódott. Akkor szélnek eresztették, s az repült is fennen, a magasból még jól hallották örömittas szavait.
-- Srácok, ez a legfrankóbb ajándék, amit csak adhattatok. Tízezer piacot látok, és, aha, az ott a Frangepán utcai metróállomás. Teljesen elragadta a rá nagyon is jellemző nagyzási hóbort.
-- Houston, Houston, ez csodálatos! Kis lépés ez egy sömörnek, de hatalmas lépés az… -- itt félbe szakadt a boldog üzenet, az egyre csökkenő légnyomásban hirtelen szétdurrant a sömörasztronauta, s gyászos lebegéssel ereszkedett alá cafatjaira szakadtan, vissza a piacra, ahonnan felívelt rövidke pályafutása.
Néhány sömör elpityeredett, de a java hurrázott, gátlástalanul örvendezett társuk gyászos romlásán.
A ragyás, aki immár negyednaposra itta magát a sok tanácskozásban, most kissé magához tért és felzokogott.
-- Ó, teremtő mátranováki rizling, ember legyen a talpán, akire ma ráköltözök! Még egy rundot mindenkinek -- nyögte még, majd újra elájult.
Így veszett hát el négy nap leforgása alatt vezérük és bosszantó pörsenésük.
Mindez egyetlen nappal esett korábban, mint ahogyan a Caola kísérleti telepén egy elálló fülű segédlaboráns véletlenül felfedezte a sömör hatékony ellenszerét, amely találmány őt híressé és gazdaggá, ám rövid mesénk hőseit üldözött vaddá tette.
Hogy jó hírt is mondjak, tizennégy sömör egymásra utaltan azóta is menekül, sziklarepedésekben éjszakáznak, kerülik a nyüzsgést és átszoktak magvak és gyökerek fogyasztására.
(Ennek igazán csak a túlsúlyos magvak és gyökerek örülnek, s mi mind, hogy vége a tanulságos mesének. Banzáj!)
Előzetes a következő fejezetből, amely szamurájsömörök viszontagságait taglalja
egy tokiói piacon, szereplők -- hihetetlen, de --: tizenhét különféle sömör.
Ahová a Caola keze sem ér el, zene, tánc, málnaszörp, konfetti.
Meglelik-e a kenőcs ellenszerét, elsömörösödik-e a világ,
vagy újabb rettenthetetlen hősök lépnek színre?
Elővételben féláron, coming soon...
(2007)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése