Endorphins ("endogenous morphine") in wikipedia
Az endorfinról a wikipédián,( hiszen ez nem egy idegélettani szakblog)

Egy szem endorfin molekulát azért mutathatok / I show here is a molecule (met-enkephalin): 139th REAL TIME

2010. november 29., hétfő


Külön üdvözletem az éjszaka vándorainak mindenhová, de most éppen

2010. november 19., péntek


Rescue for trapped West Coast miners could take days 
Last updated 21:50 19/11/2010

Stuff Graphic

LATEST: Rescue helicopters at a West Coast mine where up to 27 men are feared trapped after an explosion have returned to base, as a warning was issued rescue efforts could take days.

Do you know anything? Do you have pictures or video? Email us at

Two men have walked out of the West Coast mine, 50 km northeast of Greymouth, where the others are trapped at least 1500 metres underground.

However, shortly after 9pm the three rescue helicopters on site returned empty to their bases in Christchurch, Greymouth and Nelson respectively.

Greymouth mayor Tony Kokshoorn said it could take days before it was safe enough for the specialist rescue teams to re-enter the mine.

"We are holding on to hope. Look at Chile, all those miners were trapped and they all came out alive.''

He named one of the missing miners as Greymouth District councillor Milton Osborne.

Kokshoorn said Osborne was a contractor at the Pike River mine.

"It's an emotional time, one of my councillors is down there,'' Kokshoorn said.

The mayor said he had been speaking to Osborne's wife, who was with other family members waiting for news at an area up the road closer to the mine entrance.

Pike River chief executive Peter Whittal earlier said he had not received any reports of fatalities.

He said 15 of the miners were Pike River coalmine staff and 12 local contractors.

Pike River spokesman Dick Knapp told a press conference just after 9pm that families were now being asked to gather at the Moonlight Hall at nearby Blackball to wait for news. They would also receive support and information there.

Knapp confirmed it was a gas explosion, but it was unknown what had caused it.

Whittal said two miners had emerged with moderate injuries. They were being treated at Grey Hospital, in Greymouth. Police said the men were "walking and talking".

It is understood they emerged from a secondary service shaft. The mine entrance is about 2.2km long and then branches out into sub areas.

Police said one of the first men out was the loader driver discovered by an electrician who entered the mine to investigate a power outage at 3.50pm.

He and the other miner indicated three of their colleagues were also on their way to the surface.

Police said rescuers were concerned about air quality at the site. Testing was being carried out to determine if the mine could be entered.

Mine management originally thought 36 men were missing, a number based on the number of tags on staff board at lamps which had not been checked in.

The explosion at the mine happened at 3.30pm, police said. A TVNZ cameraman reported seeing scorched earth above the mine site.

Pike River spokesman Dick Knapp later said families were being asked to gather at the Moonlight Hall near Blackball to wait for news. They would also receive support and information there.

West Coast area commander Inspector John Canning said the men could be 1500 metres underground.

Police were notified an hour after the men failed to report, at 4.30pm, as was the practice in such emergencies.

Canning said mine rescue had been called in, with team members coming in from around the West Coast.

A St John's Ambulance spokesman said there were six ambulances, with 20 staff, at the scene.

They were also preparing to transport additional staff from Christchurch to help with what may be a long operation.


Engineering, Printing and Manufacturing Union national secretary Andrew Little said it was an "incredibly anxious'' time for the miners' families.

"We've got a [union] organiser over there who is with families. The only thing we can do is provide support, which is what we are doing at this point,'' he said.

Robin Kingston, archdeacon of the Greymouth and Kumara Anglican Church, said many of the church's parishioners were involved directly or indirectly with the Pike River Mine

"There is a significant amount of nervousness around at the moment. People have been asking for prayers for those they know who are not accounted for as yet."

Kingston said the community was worried, but not panicking.

"We are a community that has gone through many, many crises. Some worked out okay, and some were absolutely disastrous. We tend not to jump to conclusions and wait to see," he said.

"If it is disastrous, well, we will handle it well. We tend not to panic until we know for sure."

Prime Minister John Key said: "Our heart and thoughts go out to the miners and their families… we will do anything humanly possible to aid the miners and to rescue them."

Key said Australian Prime Minister Julia Gillard had been in contact to assure him Australian resources would be made available to New Zealand as soon as possible.

Speaking on his way to the disaster from Christchurch, Energy Minister Gerry Brownlee expected to be at the scene by around 11.30pm. He understood a plan was being formulated at the moment for how to enter the mine.

His main concern was for the families who were worried about their loved ones.

A Facebook support group was created as the story developed during Friday evening.

The site, 'Supporting the Pike River miners', attracted more than 100 members within an hour and was quickly gathering more.

Users are using the site to send comments to the miners and their families.

"Thinking of you all and hoping you get out safe," wrote Joanna Burston. While Jon Rodden referred to the miners as "Brothers in arms".


The Pike River Mine is on the opposite side of the Paparoa Ranges from the now closed Strongman State Mine where 19 miners died in an explosion in 1967. A total of 140 people are employed around the mine site.

The mine has been beset by delay, most particularly the collapse of an air ventilation shaft when it was close to opening for production.

The mine is the source of high grade coal used in steel production, most particularly for the Indian market.

Pike River Coal was listed on the New Zealand and Australian Stock Exchanges in July 2007 and has been in the NZX Top 50 listed companies since July 2008.

It has three major shareholders: cornerstone shareholder New Zealand Oil & Gas Limited (30 percent), and Indian customers Gujarat NRE Limited (7 percent) and Saurashtra World Holdings Private Limited (6 percent).

It now has almost 350 million shares on issue, currently held by more than 8,000 shareholders, and a market capitalisation of NZ$400 million in mid-2009.

The news broke just before the New Zealand stock exchange closed, and the shares ended the day down 4.35 percent, or 4c, at 88c.

Pike River Coal's Australian-listed shares dropped sharply when the news broke, losing as much as 15 per cent of their value. At 5.37pm NZT the Australian shares were down A9c, or 12.7 per cent, at A62 cents.

Újabb bányabaleset: sokan eltűntek
Nagy erejű robbanás történt pénteken egy új-zélandi bányában, a helyi hatóságok szerint a detonáció után legalább harminc lent rekedt bányásszal megszakadt a kapcsolat.
MTI| 2010. november 19.

A baleset a Déli-sziget középső partvidéki részén, Greymouth városának közelében lévő bányában történt, ahol nemrég kezdődött meg a szénkitermelés.

"Sajnos nincsenek jó híreink. Nem tudjuk, milyen mélységben történt a robbanás, de feltehetőleg nagy erejű volt. Egy kis szerencsével talán minden rendben lesz, ugyanakkor 25-30 bányászról egyelőre nincs információnk" - mondta Tony Kokshoorn polgármester az új-zélandi állami rádiónak.

Peter Wittall, a bányát üzemeltető Pike River Coal vállalat vezetője elmondta, hogy két vájárnak ugyan sikerült épségben kijutni a felszínre, de nem lehet tudni pontosan, hányan rekedtek a föld mélyén. "Most azon vagyunk, hogy megállapítsuk a baleset okát és súlyosságát" - tette hozzá Wittall.

A 2008 óta működő cég Új-Zéland egyetlen tőzsdén jegyzett szénbányászati vállalata, és 180 embert foglalkoztat. Egy részük 2,3 kilométeres mélységben dolgozik.

John Canning területi rendőrparancsnok közlése szerint legalább 30-an lehetnek a felszín alatt körülbelül 1500 méteres mélységben. A helyszínre két mentőhelikoptert és tíz mentőautót vezényeltek ki.

Gerry Brownlee új-zélandi energiaügyi miniszter arról tájékoztatott, hogy a bányához több vészkijárat is tartozik, de az már kérdéses, hogy a lent rekedtek meg tudják-e azokat közelíteni.

Legutóbb 1967-ben történt súlyos bányabaleset a csendes-óceáni szigetországban. Akkor 19-en vesztették életüket az egyik szénbányában egy erős robbanásban.

 Company says mine safety was 'good'
By Laura Mills

The Pike River Mine rescue attempt is still on hold after staff found signs of "combustion" 2km underground.
At a press conference at 8am today, chief executive Peter Whittall said samples taken yesterday afternoon showed "some combustion".
It was hard to say if this meant there was a fire, or merely coal smouldering. A smoky discharge was still being emitted from the mine.
A mobile drill rig has been moved on top of the mountain over the main tunnel in a bid to collect new air samples. It will drill a 15cm hole for about 150m straight down to the coal face area where the men are thought to be.

Safety plans are being developed to minimise the risk of a spark when it punches into the main tunnel.
The one landline phone that works underground has not been answered, and there still has been no contact with the 29 men.
Police hope to list their names later today, but said it had taken time to contact relatives around the world, and next of kin needed time to grieve.
A limited number of family members were bused to the mine site today to see first-hand what is happening.
However, with the media pack from around the world now up at more than 70, there are complaints from relatives of aggressive behaviour.
There are also growing calls for a robot to be put underground to bring some sort of closure to families. However, all electrical equipment -- from watches to cameras -- that go underground need to be certified so they do not spark and cause another explosion.
Mr Whittall said it could take 16 to 24 hours to drill the new hole, if all went well. If the men were alive, and close by, they should be able to hear them down below.
Gas samples are "downward trending" but it is still not safe for Mines Rescue to enter. The last samples were taken at 8 o'clock last night.
Tasman police Superintendent Gary Knowles said they were still focusing on the rescue operation, with offers of help from Chile.
An international reference group has been set up to advise emergency personnel.
However, whether they were alive was the "$6 million question".
"The families are pretty distraught, this is their fathers and brothers."
The families are being briefed hourly and rescue services are rotating shifts so they can go in at an hour's notice. All equipment is on site.
Mr Whittall confirmed this morning that mine staff had been paid annual performance bonuses in June, and would not have been cutting corners to reach targets.
Safety at the mine was good, and the Pike River staff included the former Queensland deputy chief inspector of mines.
"I have confidence in the people we've got."



És a vég...

Újabb nagy erejű robbanás következett be a Pike River bányában.
Feldolgozta: SzZForrás: MTI
2010.11.24. szerda 19:42
Nincs már remény arra, hogy túlélőre bukkanjanak a pénteken metánrobbanás következtében beomlott új-zélandi bányában - jelentette be Gary Knowles rendőrparancsnok. A mélyben rekedt 29 bányász utáni kutatás irányítója szerint újabb nagy erejű robbanás következett be a Pike River bányában, és ebben a vájárok mindannyian odaveszhettek.
"Úgy gondoljuk, hogy senki nem élte túl. Ez az egyik legtragikusabb esemény, amelyet rendőrparancsnokként meg kellett élnem" - fejezte ki sajnálatát Knowles.

Az új-zélandi Déli-sziget nyugati partvidékén lévő bányában múlt pénteken történt nagy erejű robbanás. A mentési munkálatokat a halálosan mérgező gázok és egy újabb detonáció bekövetkezésétől való félelem miatt nem kezdték meg. A szakemberek különböző robotok és elektronikus eszközök segítségével kutattak élet után a bányában, de hiába.

Szerda reggel a hatóságok még azt közölték, hogy folyamatosan monitorozzák a toxikus gázok szintjét, és amint a levegő minősége lehetővé teszi, a mentőcsapatok leereszkednek a bányába. Néhány órával később azonban újabb nagy erejű robbanás történt a mélyben.

"A detonációt a gázoknak az elmúlt hat nap során történt felgyülemlése okozta, halálos elegyük lángra lobbantotta az egész bányát." - mondta el Tony Kokshoorn greymouth-i polgármester. "Ez utóbbi robbanás sokkal erősebb volt a péntekinél, és ez a lent rekedtek halálát jelenti. Ez a nyugati part legkomorabb órája" - tette hozzá a városvezető.

Peter Whittall, a Pike River bányavállalat ügyvezetője könnyes szemmel jegyezte meg, hogy a második detonáció volt az, amelynek bekövetkeztétől a legjobban féltek, és amelynek nyomán majdnem elképzelhetetlen, hogy bárki is élve kijöjjön a föld felszínére. A bányászok között az új-zélandi állampolgárok mellett két ausztráliai, két brit és egy dél-afrikai van.

A lent rekedt vájárok hozzátartozói nem tudnak napirendre térni a történtek felett, és felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy a szakemberek közvetlenül a szerencsétlenség után nem kezdték meg a mentési munkálatokat.

2010. november 13., szombat


Ez fincsi, majdnem olyan, mint amikor a néma mondta el a süketnek, hogy hogyan látta a vak szaladni a sántát (S.Gy.?)...

Slota: Orbán úgy beszél, mint Hitler
 Magyarveszély     2010. 11. 09
Orbán Viktor magyar kormányfő csaknem ugyanolyan kijelentéseket tesz, mint Adolf Hitler – véli Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke. Szerinte Magyarország Trianon revíziójára törekszik, ezért a szlovák kormánynak cselekednie kellene.
Slota úgy véli, a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) elhangzottak, így az összmagyar regiszterről, az egységes magyar nemzetről tett kijelentések bizonyítják, hogy az SNS már korábban is pontosan megnevezte Magyarország céljait, melyek szerint Európát saját politikai elképzeléseik szerint rendeznék át és figyelmen kívül hagynák a trianoni szerződést.

Szerinte Budapest soha nem látott arcátlansággal „agitálja a szomszédos államokban élő magyarokat a magyar állampolgárság felvételére, nemzetiségi feszültséget szít, melynek beláthatatlan következményei lehetnek“. Slota bírálta a szlovák kormányt, amiért tétlenül figyeli az eseményeket.

Kijelentette, Radičovának találkozót kellene kezdeményezni Orbánnal, tiltakoznia kellene, amiért Budapest beavatkozik Szlovákia belügyeibe. „Miért nem cselekszik a külügyminisztérium, most miért nem fut Dzruinda úr Budepesten?“ - tette fel a kérdést.

Szerinte az ország déli határait veszély fenyegeti, hasonlóan ahhoz, ahogy a Szudéta-vidéket fenyegette 70 évvel ezelőtt. „Orbán csaknem ugyanúgy fejezi ki magát, mint akkor Adolf Hitler birodalmi kancellár“ - mondta Slota, emlékeztetve, akkor ez Európa teljes megszállásához vezetett.

Az SNS elnöke úgy látja, a kormány tétlenségét a Híd-Most párttal kötött egyezségek okozzák, miközben a koalíciós pártok hatalmi érdekei felülkerekednek az ország érdekeinek védelme felett.

Mint ismeretes, a Híd nem vett részt a Máért múlt heti ülésén.

(bumm, TASR)

2010. november 6., szombat


MTI 2010. november 6., szombat 18:41
Meghalt a börtönben  Michael Seifert,  a "bolzanói hóhérként" is ismert náci háborús bűnös - jelentették be szombaton az olasz hatóságok.
Az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt, 86 évesen elhunyt férfi Ukrajnában született. A II. világháború idején az észak-olaszországi Bolzanónál létesített haláltáborban SS-tisztként teljesített szolgálatot. Az olasz igazságügyi szervek tanúvallomásokkal alátámasztott vádjai szerint Seifert 18 rendbeli gyilkosságért felelős, és számos foglyot kegyetlenül megkínzott.
Az ítéletét távollétében hozták meg, mert a férfi 1951 óta Kanadában élt. Kiadatására hosszú jogi csatározás után, 2008-ban került sor. Péntek éjjeli halálát egy combcsonttörést követő komplikációk okozták - közölte a casertai kórház. Seifert ennek a dél-olaszországi városnak a katonai börtönében töltötte büntetését.


(Az olasz cikk képként nagyítható, de
itt az  EREDETI  is, amelyhez a  többi
illusztrációt a Google Images  "szolgáltatta", de inkább külön is megmutatom alább...)

2010. november 3., szerda


Halovány összefüggések?

"Barna" káderekkel dolgozott Adenauer

2010. október 29. 15:08 MTI
Már hivatalos prezentációja előtt élénk sajtóvisszhangot váltott ki négy történész tanulmánya, amely a német külügyminisztérium 1933-55 közötti tevékenységének átvilágítása nyomán, több mint négyévi munkával készült el. A bemutató előtt napvilágot látott részletek igazolták a tanulmányt megrendelő korábbi tárcavezető, Joschka Fischer gyanúját, miszerint a Wilhelmstrasse diplomatái távolról sem voltak - mint 1945 után hangoztatták - ellenállók a náci korszakban, hanem tevékenyen részt vettek a hitleri politika (benne az európai zsidóság megsemmisítésének) megvalósításában.

A történészbizottság elnöke, Eckart Conze a csaknem 900 oldal terjedelmű tanulmány mérlegét megvonva "bűnöző szervezetnek" minősítette a külügyminisztériumot - pontosan azt a kifejezést használva, amellyel a német háborús főbűnösök nürnbergi perében a náci rezsim erőszakszervezetét, az SS-t illette a bíróság. A kijelentés egyben ítélet is a német nemesi, nagypolgári rétegről, amelynek képviselői csak úgy hemzsegtek a külügyi szolgálatban (és ma is szép számmal találhatók a német diplomáciai karban).
A bűnrészességnél is jobban megdöbbentett sokakat - köztük Fischert - az a buzgalom, amellyel a besározódott diplomaták "átmentették" magukat a nyugatnémet demokráciába, illetve az, ahogyan a fiatal NSZK kormánya ehhez asszisztált. Konrad Adenauer kancellár például, aki 1951-55 között a külügyi tárcát is irányította, nagyvonalúan békén hagyta a "régi kádereket", holott tisztában volt múltjuk sötét foltjaival. A nácik alatt is prominens szerepet játszó diplomatákat ezért feltűnően sok esetben helyezte el latin-amerikai és arab országokban lévő állomáshelyekre, abból a megfontolásból, hogy ott nem várható tiltakozás személyük ellen.
Adenauer magatartása azért is érdekes, mert ő maga távolról sem volt nácibarát beállítottságú. A katolikus Centrum párt színeiben még a 20-as évek végén választották Köln polgármesterévé, ám e posztjáról éppen Hitler hatalomra jutása után kellett lemondania, berlini nyomásra. Az indok az volt, hogy nem fújt egy követ az új birodalmi kormányzattal. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy a nyugatnémet állam külügyminisztériumának létrehozásakor - amelyet 1951-ben engedélyeztek a megszálló hatalmak - a "barna káderekhez" folyamodjon. Ezt azzal a híres mondással indokolta, hogy "ha nincs kéznél tiszta víz, akkor piszkosat kell használni. Most már véget kell vetni a nácik utáni szimatolásnak".
Ennek a jegyében történhetett meg, hogy éppen azokra az egykori külügyi munkatársakra várt a demokratikus NSZK-ban kirekesztés, "kigolyózás", akik Hitler uralma idején emigráltak vagy csatlakoztak az ellenálláshoz. Például Fritz Kolbe, akit 1939-ben félreállítottak, mert nem volt hajlandó belépni a náci pártba. 1943-ban Bernbe küldték diplomáciai futárként, s ott kapcsolatba lépett az amerikaiakkal. Idővel az amerikai hírszerzés (OSS - a CIA elődje) legkiválóbb németországi kémje lett, mintegy 1600 igen fontos dokumentumot juttatott el az amerikai hírszerzéshez.
A külügyi tárca, amelynek vezető képviselői részt vettek az 1942 januárjában rendezett Wannsee-konferencián, és kézjegyükkel látták el az ott született döntést az európai zsidóság megsemmisítéséről, nem akart a soraiban kívülállókat látni. Különösen nem emigránsokat - olyanokat, akik pontosan tudták, hány kiló vaj van némely diplomata fején, milyen bűncselekményekhez adták a nevüket, vagy vettek részt az elkövetésükben. A Wilhelmstrasse utódán, a bonni Koblenzer Strassén maradéktalanul érvényesült a "csapatszellem".
A szimatolás elfojtását szolgálta a tárcán belül létrehozott központi jogvédő osztály (ZRS). Voltaképpeni feladata a külföldön élő németeknek, elsősorban hadifoglyoknak nyújtandó jogsegély volt. (Az utolsó német hadifoglyok tíz évvel a világháború vége után térhettek haza a Szovjetunióból.) A jogvédő osztály különösen buzgónak bizonyult náci bűnözők védelmében. Ez odáig terjedt, hogy figyelmeztetést küldött olyan külföldre szökött bűnözőknek, akiknek a nyomára bukkant új hazájuk igazságszolgáltatása, és küszöbön állt a letartóztatásuk. A német földön élő egykori náci tetteseket pedig óva intette olyan országokba irányuló utazástól, ahol számolni lehetett őrizetbe vételükkel és bíróság elé állításukkal.
A szociáldemokraták bonni kormányra kerülésével sem sokat változott a helyzet. Talán azért (is), mert Willy Brandt annak a Kurt Georg Kiesingernek volt az alkancellárja és külügyminisztere, aki maga is aktív tagja volt a Hitler-féle pártnak, az NSDAP-nek, és egykor szintén a Wilhelmstrassén szolgált.
Brandt - aki emigráns ellenállóként már-már ellenségnek és hazaárulónak számított Adenauer és a CDU/CSU szemében - figyelmét inkább az 1969-től már kancellárként folytatott keleti politika, a Varsóhoz és Prágához fűződő viszony normalizálásának előkészítése kötötte le. Emellett valószínűleg örült annak, hogy pártja, az SPD éveken át tartó számkivetettség után végre kormányképes erővé vált az első bonni nagykoalícióban, s már csak ezért sem akart személyügyi konfliktusokba keveredni a külügyi apparátuson belül. Így történhetett meg, hogy Brandt hivatali dicséretben akart részesíteni egy nyugdíjba vonuló hivatalnokot, aki közvetlenül foglalkozott "zsidókérdésekkel" a Wilhelmstrassén; az államfői hivatal azonban megtagadta a "gyilkosság gyanújába keveredett" illetőt dicsérő oklevél kiállítását.
Brandt utóda a tárca élén előbb Walter Scheel, majd Hans-Dietrich Genscher lett. Mindketten a német liberális párt (FDP) vezetői voltak - és mind a ketten az NSDAP tagjai a 40-es években! Scheel megpróbált szembeszállni a 70-es években még roppant erős "régi gárdával" a külügyminisztériumon belül. Elhatározta, hogy nyugállományba küld egy sor terhelt múltú nagykövetet, ami komoly konfliktusokhoz vezetett a tárcán belül, és csak részben járt eredménnyel. A régi gárda még túlságosan erős volt - akárcsak a 80-as években, Genscher minisztersége idején. Mint a Der Spiegel írta, a tárca levéltárában kutakodó tudósok "a hallgatás falába ütköztek", ha betekinteni kívántak olyan terhelő dokumentumokba, amelyek cáfolták azt a hivatalos álláspontot, amely szerint a külügy a náci időkben "az ellenállás fészke" volt.
Igazi kívülállónak, a hitleri korhoz már csak életkora miatt sem kötődő Joschka Fischernek kellett a tárca élére kerülni ahhoz, hogy új szelek kezdjenek el fújni a minisztérium falai között. Az új miniszter személye annyira szúrta az öregek szemét, hogy nyilvánosan is fújtak rá, és egy nekrológgal lehetőséget adtak neki a múlt átvilágíttatására. A 2003-ban meghalt Franz Nüssleint, aki náci vérügyészből lett 1955-ben külügyes, könnyes nekrológgal búcsúztatta a minisztérium házi újságja, az AA Intern. Fischer pár héttel később levelet kapott egy nyugdíjas külügyi tolmácstól, a 92 éves Marga Henselertől, aki felhívta a tárcavezető figyelmét Nüsslein viselt dolgaira a megszállt Cseh-Morva Protektorátusban: arra, hogy több száz halálos ítélet meghozatalában működött közre 1940-45 között.
Fischer ennek nyomán megtiltotta hivatalos búcsúztatók közlését az újságban. Két évvel később, egy másik volt náci diplomata, Franz Krapf halálakor nyíltan szembefordult vele száz külügyes, felháborodottan tiltakozva amiatt, hogy az AA Intern nem közölhet nekrológot Krapfról. A miniszter ekkor döntött úgy, hogy történészeket kér fel a tárca barna múltjának feltárására. Ha úgy vesszük, Nüsslein és Krapf "érdeme", hogy bő hat évtizeddel a háború után világosabb lett a kép a Wilhelmstrasse 1933-45 közötti szerepéről.
(Hiába, egy buta paraszt még kapaszkodási vágya kiélésében sem tud mellé nyúlni a szarnak. Alighanem apás szülés lehetett, mert egy anya inkább elhasználta volna a moslékba -- csakis férfinak juthatott eszébe, hogy embert faragjon ebből a takonymatyiból...)

Matolcsy váltja Orbánt?

Bár Széles Gábor média-nagyvállalkozó szerint Orbán Viktor Kossuth Lajos reinkarnációja, tegnap kiderült, Orbán szívesebben hasonlítja magát Adenauerhez, legalábbis ha Matolcsyhoz való viszonyát kell illusztrálni. De ki volt Adenauer, és – maradva a metaforáknál – ki volt matolcsyszerű jobbkeze, Erhard?
2010. október 6. 14:45

A miniszterelnök az kvázi Adenauer és a gazdasági miniszter meg kvázi Erhard – mondta kedden Orbán Viktor Matolcsy esetleges távozását firtató újságírói kérdésekre. Ezzel Orbán keményebb leckét adott föl az újságolvasóknak, mint korábban Széles Gábor, aki a miniszterelnököt mégiscsak egy széles körben ismert, magyar történelmi személyiség, Kossuth Lajos reinkarnációjának nevezte. Adenauer és Erhard viszont a német, modern kori történelem illusztris szereplői, ennélfogva ismertségük nem vetekedhet Kossuthéval.

Konrad Adenauer a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja volt 1949 és 1963 között. Gazdasági minisztere Ludwig Erhard volt, aki később alkancellár lett, majd Adenauer lemondása után Erhard lett a kancellár. Tehát ha valóban úgy működik együtt Orbán és Matolcsy, mint Adenauer és Erhard, akkor Matolcsy előbb-utóbb miniszterelnök-helyettes, majd Orbán Viktor utódja lesz. Persze ha a metafora elemei mégsem egyeznének pontról-pontra, akkor elképzelhető, hogy hamarosan mégiscsak washingtoni nagykövetté válik Matolcsy.

Adenauer és Erhard nevéhez fűződik a második világháború utáni Németország nyugati részének – az NSZK – sikeres újjáépítése, Erhardot a német „gazdasági csoda” atyjaként is szokás emlegetni (a csoda persze aligha következhetett volna be a Marshall-terv dollármilliárdjai nélkül).

Erhard a Walter Eucken nevével fémjelzett ordoliberális iskola gyakorlati képviselője, megvalósítójaként is ismert. A szociális piacgazdaság híve volt, de ez alatt nem a magas újraelosztást, hanem a tiszta piaci viszonyok fölötti őrködést, a monopóliumok hatalmának megtörését értette.
Orbán Viktor metaforája jól illeszkedik ahhoz, amit még 2008-ban Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára mondott a Fidesz egyik gazdaságpolitikai műhelyében készült, Matolcsy György által is jegyzett,"Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon" címet viselő tanulmányról. Cséfalvay akkor azt mondta: a tanulmány gondolatisága, filozófiája, az ordoliberalizmussal rokonítható.

A tanulmány többek között azt állította, minél több forrást von el az állam és oszt vissza az általa fontosnak tartott társadalmi célok érdekében, annál több kárt okoz a gazdaságnak, és így közvetve azoknak is, akiken segíteni szeretne. Cséfalvay szerint az éremnek nemcsak arról az oldaláról érdemes beszélni, hogy az újraelosztás csökkentésével csökken az állami gondoskodás, hanem arról is, hogy több pénz marad az embereknél, s nő a szabadság.

Ha a metafora ezen alapját – az ordoliberális gondolkodást - vizsgáljuk, akkor fölmerülhet kérdésként, ez mennyiben is különbözik valójában a neoliberális gondolkodástól, amelytől a Fidesz szavakban elhatárolódik. Sajátos módon éppen a jobboldali kötődésű Polgári Szemlében jelent meg 2008-ban egy érdekes cikk a neoliberalizmusról, amely szerint „a testet öltött neoliberális politika (…)legjobb példája Ludwig Erhard".
(No, akkor itt a Jolly Joker, hiszen mindenkinek megvan a maga jobbkeze. Ki integet, ki ír, ki meg hadonászik vele. Én mindhárom feladatra a másikat használom, s még csak nem is következetességből...)

2010. november 1., hétfő


...szög (esetünkben  hitlerszalonna) a zsákból:

New files show Hitler's routine

Oct 29, 2010 11:38 AM | By Sapa-AP 

Nazi dictator Adolf Hitler liked to have bread and marmalade for breakfast and was described as mild-mannered during personal exchanges, according to newly released documents.

Adolf Hitler
Adolf Hitler
Photograph by: .
Credit: � CORBIS


Britain's National Archives on Friday made public a previously classified account of Hitler provided by a 19-year-old Austrian deserter, who described the dictator as paranoid about being watched by others and short-tempered during meetings.
"He is mild on personal contact but apt to bang tables and shout during conferences," according to the account given by a prisoner of war identified as SS Schuetze Obernigg. He was said to have been at Hitler's retreat in Obersalzberg in the Bavarian Alps between 1943 and 1944.
Obernigg provided British intelligence officers with a detailed description of Hitler's daily routine at the retreat. Hitler was said to favour waking up at about 10 a.m., breakfasted on coffee, bread and marmalade shortly afterward, and received visitors including his doctor in the afternoon. The accounts show he apparently worked until late in the night and went to sleep as late as 4 a.m.
The deserter also described Hitler's attitude toward his personal guards.
"Hitler cannot bear to feel himself watched ... guards were instructed to keep him in sight but to remain unobserved themselves," said Obernigg, according to the files.
A separate set of files also released by the National Archive Friday showed that Allied forces were deeply concerned about the possible existence of a secret Nazi hideout in the Austrian Alps where Hitler would make a "last desperate stand" after the end of World War II.
Intelligence reports from around 1944 to 1945 suggested that the so-called "Nazi National Redoubt" could hold enough food and weapons in underground caves for up to 60, 000 "Nazi fanatics" for two years, according to files made public by Britain's National Archive.
The files contained detailed reports of the training and movement of troops as well as fuel and food in the Alpine area between western Austria and upper Bavaria. An intelligence summary described the mountain base as a place "in which the elite of National Germany will make a last desperate stand."
One report dated April 7, 1945, sourced from French intelligence for the Office of Strategic Services, the precursor to the CIA, said the Germans were planning to take 300, 000 to 400, 000 foreign prisoners to the hideout.
The documents suggest that the Allies were convinced about the Nazi mountain refuge - although historians say the base turned out to be a myth.
"There was every indication the Nazi regime would fight until the last man," said Mark Dunton, a contemporary history specialist at the National Archive.
"(The Allies) were sort of piecing together various observations about the movements of foodstuffs into this area, and a movement of weapons and gasoline, and they kind of ... put two and two together to make five," he said.

*baszakszik a blogspot, jelenleg képtelenség képet vagy videót mellékelni, de majd pótlással élek, ha megjavul... tessék!