Éljen és erősödjék
sportbarát vezetőink és a CBA megbonthatatlan, de reklámtevékenységnek sem haszontalan nemzeti jellegű együttműködése!
Schmitt-borok, Orbán-dekák -- hátra fejes kettőt ér!
De akkor mennyit egy haiku Kányáditól, 1983-ból?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Orbán Viktor. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Orbán Viktor. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. április 29., péntek
2011. április 5., kedd
289th REAL TIME
Ő a verset, én a vers másolatát ismétlő ujjgyak-ot (2) másolom ide, mert lehet-e ennél elegánsabban küldeni el egy kormányfőt teljes birkanyájával egyetemben, vissza a saját tyúkszaros, meztélábas hagyományaikba bele, na ugye, hogy nem lehet...
(Egy grófnak csak hisznek!? -- vihognék álnaivan, ha az segítene. Copy.)
(Egy grófnak csak hisznek!? -- vihognék álnaivan, ha az segítene. Copy.)
(Ők kezdték. Hát akkor legyen:) Mondják, lesz vármegye. Lesz ispán is? De, kedveseim, ispánban én jobb vagyok. Szó szót követ. Mert ha ispán van, nincs mese, gróf is kell. Na és akkor én végre visszavonhatom a „Földet vissza nem veszek!"-et, és grófi előjogaimnál és főleg hajlamaimnál fogva elzavarok mindenkit hatfele korpára malacnak, mindenkit, ispánostul, hitvallásostul, és persze, ne tévedjünk, Lúdas Matyistul - hát a bánatba. Ezzel az új szomorúsággal üdvözlöm herceg, őrgróf, gróf, báró és lófő (nem, Zsozsóka, ez nem egy csúnya szó) honfitársaimat, a többiek nem számítanak, servustok, kérlek: Répavár és Salátakatáng grófja, Petrezselyemvár, Hagymafok és Murokháza örökös ura, a szuverén Macskagyökér-Rend lovagkeresztese, az Arany Uborka-Rend nagykeresztese, valóságos belső és titkos satöbbi, stb., stb.
Tévedések elkerülése végett: vármegye, ispán, hitvallás, ennek így semmi köze a tradícióhoz vagy mondjuk a nemzet múltjának tiszteletéhez, ez csak dagály és fuszekli, olyan, mint az étlapon a tikmony, miközben a konyhában a mangalica-levespor az úr.
Idemásolok még búcsúzóul egy Enzensberger-verset, egyszer már megtettem, ismétlés a tudás anyja.
Kiváltsággal bíró tényállások
Személy felgyújtása tilos.
Érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező személy felgyújtása tilos.
A törvényi rendelkezéseket megtartó és érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkező személy felgyújtása tilos.
A Magyar Köztársaság létét és biztonságát vélhetőleg nem veszélyeztető személy felgyújtása tilos.
Személy felgyújtása, hacsak magatartása erre okot nem képez, tilos.
Személy felgyújtása, kiváltképp azon fiatalok számára, akik a szabadidős programajánlatok szűkössége, a vonatkozó rendeletek nem ismerete, amiképpen a tájékozódási nehézségek következtében pszichikailag veszélyeztetettek, a személyre való tekintet nélkül, nem megengedett.
A Magyar Köztársaság tekintélyére való tekintettel külföldön ez különösen nem tanácsos.
Nem illik.
Nem szokásos.
Nem kellene ebből rendszert csinálni.
Nem muszáj.
Senki nincs erre kényszerítve.
Senki nem illethető szemrehányással, ha elmulasztja személy felgyújtását.
Mindenkinek alapvető joga a vonakodás.
Az erre vonatkozó kérvények az illetékes rendészeti hatósághoz intézendők.
Nota bene. A fordító kéretik, hogy a Bundesrepublik Deutschland helyére próbaképp a saját országának hivatalos megnevezését tegye. Ez a lábjegyzet a fordításban is maradjon így.
Szerepel a versben a Magyar Köztársaság kifejezés. Igaza van Orbán Viktornak, a nemzeti együttműködés roppant fontos. Most, hogy az ellenzék gyönge, még nagyobb szüksége van az országnak a társadalom egyes csoportjainak a véleményére, igenjére, nemjére. Nem egy-egy ember, hanem közösen. Tehát például ha bevezetnék, hogy kizárólag Ferihegyen volna szabad Liszt Ferencet borotválniuk a kormány által kinevezett borbélyoknak, akkor, noha számos előnye volna ezen intézkedésnek, tiltakoznának a földrajztudósok meg a stewardessek. És csatlakoznának hozzájuk a szilikátmérnökök is, mert azok olyan szőrösek, vagy nem is tudom. Tehát ha fontos, és Petőfi, Ady hazájában ezt talán remélhetjük, hogy ne kelljen átírni Enzensbergert, szót emelhetnének testületileg: az alkotmánybírók! Mind, élükön természetesen a jobboldaliakkal (érted haragszom, nem ellened, mondhatnák merengve), Sólyom László tekintélyes vezetésével. (Wunschdenken, mondja erre a német, hevenyészett fordításban: már ahogy azt Móricka elképzeli.) Mert aztán késő lesz, mert minden meg lesz oldva, minden jó lesz, és nemcsak nem lehet, de nem is kell együttműködni, mert más se lesz, mint működés.
 |
| (itt még csak hatvan) :=) pár napig még :=) |
2011. március 8., kedd
278th REAL TIME
Megint a Lipót,
hátha valaki végre meghajtogatja háromdimenziósra, mert ez csak egy összeolvasztás. Valójában azért jutott az eszembe, mert valamiért a hajdani Úttörővasút ugyancsak korabeli nevén Ságvári-liget állomását keresetem, s közben szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy a szocializmus építésének hajnalán a tervezők jónak látták az ország legnagyobb tébolydája mögött köpésnyire vezetni a nyomvonalat. Lehettek volna nagyralátóbbak is, hiszen ki tudja, hová fejlődünk országosan, elmében és idegben, valamint mozgalmi vonalon egyaránt, ha egy kis kanyarral egyenesen a Sárga ház főbejárata elé vezetik e kedves kis piros vasutacskát egy megálló kedvéért.
hátha valaki végre meghajtogatja háromdimenziósra, mert ez csak egy összeolvasztás. Valójában azért jutott az eszembe, mert valamiért a hajdani Úttörővasút ugyancsak korabeli nevén Ságvári-liget állomását keresetem, s közben szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy a szocializmus építésének hajnalán a tervezők jónak látták az ország legnagyobb tébolydája mögött köpésnyire vezetni a nyomvonalat. Lehettek volna nagyralátóbbak is, hiszen ki tudja, hová fejlődünk országosan, elmében és idegben, valamint mozgalmi vonalon egyaránt, ha egy kis kanyarral egyenesen a Sárga ház főbejárata elé vezetik e kedves kis piros vasutacskát egy megálló kedvéért.
Végtére is kinek ártott volna, ha az egyik elmekór összemosolyog a másikkal. Igaz, ha valamelyik beteg akkoriban megjósolja ezt a mai, ugyancsak eszeveszett helyzetet, azt biztosan nem engedik elzakatolni a parkból, inkább alaposan felemelik gyógyszerei dózisát. (Esetleg fel is emelték, de éppen ez a régi delikvens garázdálkodik szabadon a kertek alatt? Én békés ember lennék jobbára, semmiképpen sem híve a kényszergyógykezelésnek és a kivégzésnek, de ezt azért csak agyon kéne ütni a saját lábaival mielőbb. Inkább vele focizzanak a dögkeselyűk, mint mindannyiunkkal ez a kis pojáca. )
(A magányos tahó először szembesül a ténnyel, hogy nem elég birtokolni a labdát. Gondolom, ezen az estén volt nagy gyermeknevelés a felcsúti tanya hátsó udvarán, még a disznók is megemlegethették apuci nagy eszét.)
Az eredeti címet (Hárshegy szanatórium) azért meg kellett változtatnom, remélem, ez világos.
A felvétel 2008 nyarán készült, s ezt erőszakoltam bele a Google Earth-ből kiszedett tájképbe.
2011. március 3., csütörtök
267th REAL TIME
Végre megtudhatjuk,
hogy milyen ember igazából Bayer Zsolt
Hogy kitől? Tőle magától. Igaz, kissé ifjú ferences növendékekhez szól ezen az esztergomi, s a YouTube-ról levadászott felvételen, de ez mit sem von le arrogáns és máléagyú -- önmaga ellentmondásainak is ellentmondó, valamint Szerb Antallal példálózó -- mondatai értékéből. Ha focizni is tud, nagy jövő várhat még rá. Egymásnak vetett háttal ő és jóbarátja, Orbán Viktor, amint harcolnak a rekettyedűlői börtönválogatott alig tizenhárom év átlagéletkorú, többségében analfabétákból álló csapatával, s végül büntetőkkel elnyerik az ajándékkosarat (két-két pár pamut zokni, kalapok kavalkádja, hogy jusson minden lelkiállapothoz egy, fél kiló vérzsír, hetven deka lejárt szavatosságú szalonzsidó, a mozdulás szükségességére a távolból is mindig híven figyelmeztető marhakolomp és egy font hús, amelynek értelmét ugyan csak ez a jóravaló cuki csávó tudja, bár ő is éppen fordítva, végül pedig tetszőleges mennyiségű tinédzser ferencesnyelv igénybevételére jogosító, ún. esztergom-nyalkártya, a tanári kar szíves ajánlásával és garanciájával) -- ez már a legesleghazugabb média lelkiismeretét is feldúlná, akár még egyszer igazat is írnának. Rémes.
(Egy Népszava-cikk nyomán.)
2011. március 1., kedd
263th REAL TIME
Arról, hogy miért csöndesedett el Orbán Viktor
Elsőként talán arról: ez a kivonulás csupán ideiglenes, hogy a visszatérés még hangosabb és látványosabb legyen, amikor az eredmények kihirdettetnek. Ez nem lesz sameszokra bízva, a mannát csak egyetlen kéz oszthatja. De addig még kicsit töprengenie kell egy géniusznak is, siker és áldásos bőség nem terem vezényszóra, az országos víztárolókba pedig csak nem szórhatnak LSD-t, ami pedig sok-sok gondon segítene mindjárt. Például a semmit is könnyen eladhatóvá tenné, miközben a szent tisztelet is mindannyiunk napi gyakorlatává válna, ahogy zavaros tekintetünk pedig a feltétlen imádat bizonyítékává.
Ám síppal. droggal, nádihegedűvel sajnos egyenlőre még nem élhet csodálatos, centralizált demokráciánk. Ötlet kell, ami egykettőre kiránt a szarból országot, eszmét, zászlót, tábort. Nos, ezen mereng kormányunk szerény vezetője, ahogy a dolgozószobáját is csak ezért cserélte le egy kicsit nagyobb és világosabb sarokteremre, ahol magányos estéin, immár fenekéhez és jelleméhez alkalmazkodóbb széken üldögélve vallathatja a jövőt. És nem hiába, ha valamit ez az ember igazán akar, az megvalósul!
Ki is haragudhatna rá, hogy az elsőként felderengő illúzió oda röpíti, ahová a szíve és a lába egyaránt, egyenesen szenvedélyéhez, a focihoz? És mert nem ostoba, tudja jól, áttörés ezen a téren csak olyasmivel érhető el, amire előtte ember még sohasem gondolt. Dehogyis labdával meg kapukkal, az az út idestova negyven éve járhatatlan idehaza. Más kell, valami új, valami hihetetlen, valami kolosszális.
Már Kossuth Lajos sem zavarja az elmélkedést. Két falat füstölt kolbász, fél korty Sárazsadányi Koleszos, a rádióban halk tánczene. Az Esti Krónika kezdődne éppen, de ekkor elnémítja a kéz, ami a kölcsönt ingatja, a papíron -- hófehér, hivatalos, vízjeles -- siklani kezd a toll -- 4,60, ÁPISZ, golyós.
Olvassunk csak bele!
"Nem megy, a pályán nem megy, lejt, széles és latyakos.Salakon? A labda, ami az enyém!"
Bizalmatlanul pillant körbe, de hamar megnyugszik, a falról Mészöly Kálmán portréja sugároz megnyugtató magabiztosságot. A mester éppen ezt üvölti (bizonyára) a partjelzőnek:
-- A jó édes k.... anyádat, te f....... állat, b.... meg azt a sz.... b...... zs.... nénikédet!
Az nyakon kiduzzadó erek látványa inspirálóbb már nem is lehetne.
"Az most nem is fontos, labdával úgy sem megy, ha az enyém."
De azért percekig jólesően mosolyog, visszagondol valahány labdájára a legelső pöttyöstől fogva.
"Nincs pálya, nincs labda, de nem is kell, amikor itt a fejünk!" Kicsit bele is túr a hajába, távolabbról akárki simogatásnak nézné.
"A fej, a fejem, a fejünk, a fejünkben... az a drágalátos piripócsi, hát kitaláltam... foci a fejben." Lelkesedésében a toll hegye átszakítja a papírt, kénytelen a lap közepén folytatni. "Megvan! Fejbefoci! Szarba-húgyba kerül, na jó, enni meg inni azért kell hozzá, de akkor is. Ebben aztán nagyok lehetnénk, le is kell védetni valamelyik léhűtő seggnyaló ügyvéddel már holnap reggel. Miénk lesz az első világbajnokság, sőt, egyenesen az enyém, mert én találtam ki. Egy világ bámul majd a szemembe, hogy lássa a legszebb akciókat. Istenem, micsoda idea, nem találok szavakat magamra...."
A továbbiakban már csupán a szerzői jogokat érintő rész kacifántos, jogászkodós passzusait olvashatnánk. Éjfélkor az alkotó megpihen, bár elalvás előtt még pár percig motoszkál benne egy rossz érzés. "Sok lóvé nincs benne -- motyogja --, de holnap majd arra is kitalálok valamit. Hülye pénzügyek."
Reggel a takarítók így találnak rá, csíkos ingére kicsurrantott nyállal. Amint aláírják a titoktartási szerződés frissített példányát, valamint a kérelmet, amely szerint leghőbb vágyuk, hogy bárhol és bármikor megfigyelhetők legyenek akár titkosszolgálati módszerekkel is, már folytathatják is munkájukat.
Tízre ragyog a terem. Legutoljára még leakasztják a falról az ízléstelen cicomával keretezett edzőt és csomagolópapírba burkolva leszállítják a pincébe Kossuth mellé.
(Másnap, ugyanott, több gazdasági racionalitással fejben és szívben egyaránt.)
A menü most kicsit hitványabb: mócsingos disznósajt szikkadt kaláccsal és felvizezett barnasör üvegből. "Mindenhol jó, de itt azért elég szar" -- gondolja, amikor belép és ledobja zakóját a szófára. "Nincs kecmec, pénzt kell szerezni, de nem a zemberektől" -- huppan otthonosan újszerű, gazdasági munkaközösséges stílusú, s ezért nem éppen kényelmes székébe. Gondjai miatt akár Minarik Edére is hasonlíthatna, de nem teszi, sőt, a kósza gondolattól is ijedten vadul imádkozni kezd. Félig térden, félig -- mert azért nyakas kálvinista is, amikor az a kalap van rajta -- nyújtott lábbal. Most inkább egy őrült, ám kreatív jógázónak látszik, még szerencse, hogy szavait elnyeli a kettes villamos a sarkon.
A magányos szeánsz ma is halk rádiózással kezdődik. A Szabó családnál kicsit megzavarodik, de nem akar most máson töprengeni, az ő dolga a pénz, sok pénz előteremtése, akár a föld alól is. A papír és a toll már ismerősünk, habár ma eleinte csak firkálgat, rajzolgat írás helyett. Láthatóan vonzódik a kerek formákhoz, de csakhamar leszakítja, összegyűri és a szemétkosárba hajítja a lapot. "Nem lehet, nullával nem lehet szorozni -- sóhajtja --, pedig milyen könnyen menne."
Üresnek érzi a fejét, ezért felnyitja laptopját és a napi hírekben szemezget. A megvilágosodás egy pillanat műve. Szinte felsikolt. "Higgs bozon, ez kell, ez jó, ezt nem értem!" Az egész ember úgy ragyog, mint a Marx tér a hetvenes években. Részegen olvas, a nagy hadronütköztetőbe már csupán rutinból is beleköt. "Aztán mitől olyan nagy?! Ha akarnék, csinálnék nagyobbat. A Pokorni biztosan tudja, hogy mi az a hadron, az ütköztetésről viszont senki se tanítson." Percekig mosolyog, csak a palackba kortyolva tér vissza arcára az undor. Kicsit még vacakol, a gusztustalan disznósajttal alaposan összamaszatolja a szomszédos szék zöld kárpitját. Ismét önfeledten nevet, félhangosan mondja: -- Na, holnap reggel az a málészájú Matolcsy jól beleül a mócsingba. Majd adok neki váltás gatyát, ha nagyon hisztizik, de nem fog, tudja ő, hol a helye. Felindulásában a sört is kilöttyinti, az a szőnyegre csurog a székről.
Két perc múltán azonban már ír, sebesen, lendületesen és okosan. "Itt ez a bozont, valami Higgs hagyta el és most nagyon keresik. Hogy miért pont egy földalatti körcsatornában, azt nem tudom, de nem is érdekes, a lényeg, hogy most mi legyünk az elsők. Azt mondják, két évük van, a költségvetésük meg akkora, hogy azzal az összes hazai folyót el lehet rekeszteni." Kis számológépet kerít és aprólékosan számol. Elkerekedik a szeme. Felnyög: -- Ezzel még a Volgát és a Dnyepert is, őrület!
És tovább jegyzetel.
"Szerződést megtámadni, üzletet megszerezni, ezt a dolgot meg karácsonyig megtalálni! Egy-kettő, ha kell, törvényt hozatok róla, de mivel ez valami bolyhos dolog lehet, most valamelyik maca lesz a benyújtó. Igen, és kap is hozzá új címet: nyugdíj- és bozonvédelmi biztos. Csak ez a Higgs nehogy betámadjon, legjobb lesz őt is bevonnom a nemzeti együttműködés rendszerébe."
Az írás itt megszakad, a töprengő hirtelen rázni kezdi a szolgálati kolompot, amire három marcona ferfi ugrik elő az ablakmélyedésekből. Szakszerűen körbeveszik, pillanatok alatt feladják rá a golyóálló mellényt és már tuszkolják is a titkos folyosón a páncélozott terepjáróhoz. Az autó sebesen suhan, forgalom nem zavarja, éjfélre jár.
Kilenc perc múlva a Sándor palotánál fékeznek, ám a portán sötét van, kénytelenek percekig dörömbölni. Az emeleten fény gyullad, a grafomán elnök álmosan pislog le egy kicsike erkélyről, de hamar felélénkül és kezét-lábát törve lohol a bejárathoz. Semmit sem kérdez, lelkes és odaadó egyensúllyal kanyarítja aláírását a mondat alá: "Budai Gyula a mai naptól meghatározatlan ideig különleges felhatalmazást kap egy bizonyos >>Higgs bozon<< haladéktalan előkerítésére, célja érdekében ideiglenesen felhagyhat minden egyéb tevékernységével." Dátum.
-- Hát, ez halál fontos lehet, ha leszeded a Gyurcsányról -- tekeri vissza a kupakot kedvenc tollára az elnök.
-- Az, Palikám, kurva fontos. Dőlni fog a lé! -- És ez a bozony vagy mi a franc tényleg itt van nálunk?
-- Ekkora kuplerájban még az is meglehet, de ha nincs, akkor viszont legalább senki se találhatja meg.
A hajdani olimpikon kicsit elsápad erre. -- Na, nyugi legyen, itt van, érzem én. Hát hazudtam én neked?
-- Nekem? Még soha, sőt, nekem a legsohább -- készségeskedik az önbizalmát hamar visszanyerő államfő.
A két vidám méltóság felajzva lép a már említett erkélyre. -- Kedves barátaim! -- bömböli az egyik.
-- Honfitársaim, Magyar hazánk büszke polgárai! -- így a másik (akkora M-mel, ami csak Moszvában dívik manapság), persze pont annyival halkabban, amennyit az illem diktál egy jó motornak. -- Elég is, hozd a tárogatót -- sóhajt a nagy gondolkodó.
A kiöregedett sportoló ruganyos léptekkel távozik. Egy perc az egész, újra ott áll és szeme imádattal csügg a néma szónokon. -- Alszik ez a sok balfasz. De ne aludjon, fújjad azt a Himnuszt, amíg megrepednek az ablakok! -- A magyart egyenlőre csak kis hibákkal tudom eljátszani -- szabadkozik a vendéglátó, s ijedtében a nagybetűről is megfeledkezik. -- Jó, akkor melyiket tudod rendesen? -- Talán a szovjetet.
-- Akkor azt, majd megtanulják, hogy hol lakik a magyarok úristene és jótevője!
Aznap reggel a megvadult sajtónak nyilatkozva Szijjártó Péter kénytelen elismerni, hogy a hajnali órákban karhatalmi erőkkel az üresen álló lipótmezei épületbe toloncolt és ott hidroterápiában részesített személyek -- az ország és a kormány elnöke -- állapota válságos, de nem reménytelen.
-- Negyed tízkor kását kaptak és azt bár egymásra kenték, de a vízzel már elég ügyesen bánnak. Orvosaink hadban állnak, a két elnök a helyén van. (Derültség balról, riadt hunyorgás átellenben, Szentesi Zöldi és Bayer a fogát csikorgatja, de hallgat.)
Ugyanekkor a miniszerelnök parlamenti szobájában egy kicsit molett hölgy joviálisan elmosolyodik, s bár tekintete nem őszinte, a szavai azok. -- Azt a kis disznósajtot elviheted, Mabel. És talán valamilyen ünnep lehet, mert egészen elérzékenyült hangon még ezt is hozzáteszi: -- A sört is vidd, és az üveget is megtarthatod.
Ekkora meglepetéstől még a villamosok is leállnak egy Pelczre, de aztán minden visszatér a szokott medrébe és hasad tovább.
Elsőként talán arról: ez a kivonulás csupán ideiglenes, hogy a visszatérés még hangosabb és látványosabb legyen, amikor az eredmények kihirdettetnek. Ez nem lesz sameszokra bízva, a mannát csak egyetlen kéz oszthatja. De addig még kicsit töprengenie kell egy géniusznak is, siker és áldásos bőség nem terem vezényszóra, az országos víztárolókba pedig csak nem szórhatnak LSD-t, ami pedig sok-sok gondon segítene mindjárt. Például a semmit is könnyen eladhatóvá tenné, miközben a szent tisztelet is mindannyiunk napi gyakorlatává válna, ahogy zavaros tekintetünk pedig a feltétlen imádat bizonyítékává.
Ám síppal. droggal, nádihegedűvel sajnos egyenlőre még nem élhet csodálatos, centralizált demokráciánk. Ötlet kell, ami egykettőre kiránt a szarból országot, eszmét, zászlót, tábort. Nos, ezen mereng kormányunk szerény vezetője, ahogy a dolgozószobáját is csak ezért cserélte le egy kicsit nagyobb és világosabb sarokteremre, ahol magányos estéin, immár fenekéhez és jelleméhez alkalmazkodóbb széken üldögélve vallathatja a jövőt. És nem hiába, ha valamit ez az ember igazán akar, az megvalósul!
Ki is haragudhatna rá, hogy az elsőként felderengő illúzió oda röpíti, ahová a szíve és a lába egyaránt, egyenesen szenvedélyéhez, a focihoz? És mert nem ostoba, tudja jól, áttörés ezen a téren csak olyasmivel érhető el, amire előtte ember még sohasem gondolt. Dehogyis labdával meg kapukkal, az az út idestova negyven éve járhatatlan idehaza. Más kell, valami új, valami hihetetlen, valami kolosszális.
Már Kossuth Lajos sem zavarja az elmélkedést. Két falat füstölt kolbász, fél korty Sárazsadányi Koleszos, a rádióban halk tánczene. Az Esti Krónika kezdődne éppen, de ekkor elnémítja a kéz, ami a kölcsönt ingatja, a papíron -- hófehér, hivatalos, vízjeles -- siklani kezd a toll -- 4,60, ÁPISZ, golyós.
Olvassunk csak bele!
"Nem megy, a pályán nem megy, lejt, széles és latyakos.
Bizalmatlanul pillant körbe, de hamar megnyugszik, a falról Mészöly Kálmán portréja sugároz megnyugtató magabiztosságot. A mester éppen ezt üvölti (bizonyára) a partjelzőnek:
-- A jó édes k.... anyádat, te f....... állat, b.... meg azt a sz.... b...... zs.... nénikédet!
Az nyakon kiduzzadó erek látványa inspirálóbb már nem is lehetne.
"Az most nem is fontos, labdával úgy sem megy, ha az enyém."
De azért percekig jólesően mosolyog, visszagondol valahány labdájára a legelső pöttyöstől fogva.
"Nincs pálya, nincs labda, de nem is kell, amikor itt a fejünk!" Kicsit bele is túr a hajába, távolabbról akárki simogatásnak nézné.
"A fej, a fejem, a fejünk, a fejünkben... az a drágalátos piripócsi, hát kitaláltam... foci a fejben." Lelkesedésében a toll hegye átszakítja a papírt, kénytelen a lap közepén folytatni. "Megvan! Fejbefoci! Szarba-húgyba kerül, na jó, enni meg inni azért kell hozzá, de akkor is. Ebben aztán nagyok lehetnénk, le is kell védetni valamelyik léhűtő seggnyaló ügyvéddel már holnap reggel. Miénk lesz az első világbajnokság, sőt, egyenesen az enyém, mert én találtam ki. Egy világ bámul majd a szemembe, hogy lássa a legszebb akciókat. Istenem, micsoda idea, nem találok szavakat magamra...."
A továbbiakban már csupán a szerzői jogokat érintő rész kacifántos, jogászkodós passzusait olvashatnánk. Éjfélkor az alkotó megpihen, bár elalvás előtt még pár percig motoszkál benne egy rossz érzés. "Sok lóvé nincs benne -- motyogja --, de holnap majd arra is kitalálok valamit. Hülye pénzügyek."
Reggel a takarítók így találnak rá, csíkos ingére kicsurrantott nyállal. Amint aláírják a titoktartási szerződés frissített példányát, valamint a kérelmet, amely szerint leghőbb vágyuk, hogy bárhol és bármikor megfigyelhetők legyenek akár titkosszolgálati módszerekkel is, már folytathatják is munkájukat.
Tízre ragyog a terem. Legutoljára még leakasztják a falról az ízléstelen cicomával keretezett edzőt és csomagolópapírba burkolva leszállítják a pincébe Kossuth mellé.
(Másnap, ugyanott, több gazdasági racionalitással fejben és szívben egyaránt.)
A menü most kicsit hitványabb: mócsingos disznósajt szikkadt kaláccsal és felvizezett barnasör üvegből. "Mindenhol jó, de itt azért elég szar" -- gondolja, amikor belép és ledobja zakóját a szófára. "Nincs kecmec, pénzt kell szerezni, de nem a zemberektől" -- huppan otthonosan újszerű, gazdasági munkaközösséges stílusú, s ezért nem éppen kényelmes székébe. Gondjai miatt akár Minarik Edére is hasonlíthatna, de nem teszi, sőt, a kósza gondolattól is ijedten vadul imádkozni kezd. Félig térden, félig -- mert azért nyakas kálvinista is, amikor az a kalap van rajta -- nyújtott lábbal. Most inkább egy őrült, ám kreatív jógázónak látszik, még szerencse, hogy szavait elnyeli a kettes villamos a sarkon.
A magányos szeánsz ma is halk rádiózással kezdődik. A Szabó családnál kicsit megzavarodik, de nem akar most máson töprengeni, az ő dolga a pénz, sok pénz előteremtése, akár a föld alól is. A papír és a toll már ismerősünk, habár ma eleinte csak firkálgat, rajzolgat írás helyett. Láthatóan vonzódik a kerek formákhoz, de csakhamar leszakítja, összegyűri és a szemétkosárba hajítja a lapot. "Nem lehet, nullával nem lehet szorozni -- sóhajtja --, pedig milyen könnyen menne."
Üresnek érzi a fejét, ezért felnyitja laptopját és a napi hírekben szemezget. A megvilágosodás egy pillanat műve. Szinte felsikolt. "Higgs bozon, ez kell, ez jó, ezt nem értem!" Az egész ember úgy ragyog, mint a Marx tér a hetvenes években. Részegen olvas, a nagy hadronütköztetőbe már csupán rutinból is beleköt. "Aztán mitől olyan nagy?! Ha akarnék, csinálnék nagyobbat. A Pokorni biztosan tudja, hogy mi az a hadron, az ütköztetésről viszont senki se tanítson." Percekig mosolyog, csak a palackba kortyolva tér vissza arcára az undor. Kicsit még vacakol, a gusztustalan disznósajttal alaposan összamaszatolja a szomszédos szék zöld kárpitját. Ismét önfeledten nevet, félhangosan mondja: -- Na, holnap reggel az a málészájú Matolcsy jól beleül a mócsingba. Majd adok neki váltás gatyát, ha nagyon hisztizik, de nem fog, tudja ő, hol a helye. Felindulásában a sört is kilöttyinti, az a szőnyegre csurog a székről.
Két perc múltán azonban már ír, sebesen, lendületesen és okosan. "Itt ez a bozont, valami Higgs hagyta el és most nagyon keresik. Hogy miért pont egy földalatti körcsatornában, azt nem tudom, de nem is érdekes, a lényeg, hogy most mi legyünk az elsők. Azt mondják, két évük van, a költségvetésük meg akkora, hogy azzal az összes hazai folyót el lehet rekeszteni." Kis számológépet kerít és aprólékosan számol. Elkerekedik a szeme. Felnyög: -- Ezzel még a Volgát és a Dnyepert is, őrület!
És tovább jegyzetel.
"Szerződést megtámadni, üzletet megszerezni, ezt a dolgot meg karácsonyig megtalálni! Egy-kettő, ha kell, törvényt hozatok róla, de mivel ez valami bolyhos dolog lehet, most valamelyik maca lesz a benyújtó. Igen, és kap is hozzá új címet: nyugdíj- és bozonvédelmi biztos. Csak ez a Higgs nehogy betámadjon, legjobb lesz őt is bevonnom a nemzeti együttműködés rendszerébe."
Az írás itt megszakad, a töprengő hirtelen rázni kezdi a szolgálati kolompot, amire három marcona ferfi ugrik elő az ablakmélyedésekből. Szakszerűen körbeveszik, pillanatok alatt feladják rá a golyóálló mellényt és már tuszkolják is a titkos folyosón a páncélozott terepjáróhoz. Az autó sebesen suhan, forgalom nem zavarja, éjfélre jár.
Kilenc perc múlva a Sándor palotánál fékeznek, ám a portán sötét van, kénytelenek percekig dörömbölni. Az emeleten fény gyullad, a grafomán elnök álmosan pislog le egy kicsike erkélyről, de hamar felélénkül és kezét-lábát törve lohol a bejárathoz. Semmit sem kérdez, lelkes és odaadó egyensúllyal kanyarítja aláírását a mondat alá: "Budai Gyula a mai naptól meghatározatlan ideig különleges felhatalmazást kap egy bizonyos >>Higgs bozon<< haladéktalan előkerítésére, célja érdekében ideiglenesen felhagyhat minden egyéb tevékernységével." Dátum.
-- Hát, ez halál fontos lehet, ha leszeded a Gyurcsányról -- tekeri vissza a kupakot kedvenc tollára az elnök.
-- Az, Palikám, kurva fontos. Dőlni fog a lé! -- És ez a bozony vagy mi a franc tényleg itt van nálunk?
-- Ekkora kuplerájban még az is meglehet, de ha nincs, akkor viszont legalább senki se találhatja meg.
A hajdani olimpikon kicsit elsápad erre. -- Na, nyugi legyen, itt van, érzem én. Hát hazudtam én neked?
-- Nekem? Még soha, sőt, nekem a legsohább -- készségeskedik az önbizalmát hamar visszanyerő államfő.
A két vidám méltóság felajzva lép a már említett erkélyre. -- Kedves barátaim! -- bömböli az egyik.
-- Honfitársaim, Magyar hazánk büszke polgárai! -- így a másik (akkora M-mel, ami csak Moszvában dívik manapság), persze pont annyival halkabban, amennyit az illem diktál egy jó motornak. -- Elég is, hozd a tárogatót -- sóhajt a nagy gondolkodó.
A kiöregedett sportoló ruganyos léptekkel távozik. Egy perc az egész, újra ott áll és szeme imádattal csügg a néma szónokon. -- Alszik ez a sok balfasz. De ne aludjon, fújjad azt a Himnuszt, amíg megrepednek az ablakok! -- A magyart egyenlőre csak kis hibákkal tudom eljátszani -- szabadkozik a vendéglátó, s ijedtében a nagybetűről is megfeledkezik. -- Jó, akkor melyiket tudod rendesen? -- Talán a szovjetet.
-- Akkor azt, majd megtanulják, hogy hol lakik a magyarok úristene és jótevője!
Aznap reggel a megvadult sajtónak nyilatkozva Szijjártó Péter kénytelen elismerni, hogy a hajnali órákban karhatalmi erőkkel az üresen álló lipótmezei épületbe toloncolt és ott hidroterápiában részesített személyek -- az ország és a kormány elnöke -- állapota válságos, de nem reménytelen.
-- Negyed tízkor kását kaptak és azt bár egymásra kenték, de a vízzel már elég ügyesen bánnak. Orvosaink hadban állnak, a két elnök a helyén van. (Derültség balról, riadt hunyorgás átellenben, Szentesi Zöldi és Bayer a fogát csikorgatja, de hallgat.)
Ugyanekkor a miniszerelnök parlamenti szobájában egy kicsit molett hölgy joviálisan elmosolyodik, s bár tekintete nem őszinte, a szavai azok. -- Azt a kis disznósajtot elviheted, Mabel. És talán valamilyen ünnep lehet, mert egészen elérzékenyült hangon még ezt is hozzáteszi: -- A sört is vidd, és az üveget is megtarthatod.
Ekkora meglepetéstől még a villamosok is leállnak egy Pelczre, de aztán minden visszatér a szokott medrébe és hasad tovább.
2011. február 28., hétfő
261th REAL TIME
Ha Szentesi Zöldi -- eldönthetné már, melyik inkább -- egyszer besegít, ott az igazság máglyaként felragyog, de a vidéki focisták rezüméje sem marad szárazon. Akartam én alá Gyurcsányt is, de ő valahogy nem az a lasztis fazon. Még talán egy híres balneológus léphetett volna pályára, de az (ő) már túllőne minden célon és kiskapun...
2011. február 20., vasárnap
254th REAL TIME
A mai téma két híres és önhitt tájszabósegéd.
Ez itt a sikeresebbik, amely jelzőt leginkább arra a legutolsó mozdulatra értem, kevésbé építészeti tevékenységére:
(Olvasmány >>> Hitler: a Duna-parti Linz lesz Budapest német másolata!
Képek a montázson -- többnyire >>> fotobank.com)
Ő pedig a mi büszkeségünk, bár kétlem, hogy bármiből is szeretne magának Budapestet faragni, inkább radírral dolgozna rajta. Kedves elődjéhez méltó sikereket kívánok neki, habár dolgozott ezen a világon sok más elmebeteg is ebben a szakmában, néhány ötletet még tőlük is átvehet, mielőtt belezuhan a feledhetetlen akarnokok szarzsákjába:
(Rodabugyrod -- ötödik bugyor és alább a kút legmélyére.)
Ez itt a sikeresebbik, amely jelzőt leginkább arra a legutolsó mozdulatra értem, kevésbé építészeti tevékenységére:
(Olvasmány >>> Hitler: a Duna-parti Linz lesz Budapest német másolata!
Képek a montázson -- többnyire >>> fotobank.com)
Ő pedig a mi büszkeségünk, bár kétlem, hogy bármiből is szeretne magának Budapestet faragni, inkább radírral dolgozna rajta. Kedves elődjéhez méltó sikereket kívánok neki, habár dolgozott ezen a világon sok más elmebeteg is ebben a szakmában, néhány ötletet még tőlük is átvehet, mielőtt belezuhan a feledhetetlen akarnokok szarzsákjába:
(Rodabugyrod -- ötödik bugyor és alább a kút legmélyére.)
2010. december 16., csütörtök
234th REAL TIME
Ezt meg ébresztőnek itt is megcsörgetem egyszer a facebookos bejegyzéssel egyetemben.
ha a kortesbeszédek közkedvelt vekkerével tennénk rá kísérletet, a legkisebb baj talán az lehetne, hogy lezuhannak a tetőről. Gerincsérülésre roppant kicsi az esély, de agysebészt se zavarnék föl kapkodón. Bőszen honfiúi, de törött szívek szakavatott sebészei számára viszont akadna egy kis meló, kréta pedig minden ÁPISZ-ban kapható.
ha a kortesbeszédek közkedvelt vekkerével tennénk rá kísérletet, a legkisebb baj talán az lehetne, hogy lezuhannak a tetőről. Gerincsérülésre roppant kicsi az esély, de agysebészt se zavarnék föl kapkodón. Bőszen honfiúi, de törött szívek szakavatott sebészei számára viszont akadna egy kis meló, kréta pedig minden ÁPISZ-ban kapható.
2010. december 2., csütörtök
226th REAL TIME
Ez három éve történt egy másik féltekén, s bár pinduri a különbség, mégis arról árulkodik, hogy a jelenlegi magyar állapotokhoz képest ott szinte dúl(t) a demokrácia.
A vereséget Hugo Chavez elnök is elismerte. Az államfő az elnöki palotában tartott sajtótájékoztatón "a politikai feszültség elkerülésének" szándékával indokolta a vereség elismerését.
Hugo Chávez elnök terve alapján egyebek mellett lehetővé vált volna, hogy az államfő élete végéig hatalmon maradjon, jogkörei bővüljenek, valamint, hogy szocialista gazdasági modellt valósítsanak meg Venezuelában.
Az ellenzék a kampányban azzal érvelt, hogy az elnök diktatúrát akar létrehozni, míg Hugo Chávez azt hangoztatta: több hatalmat akar adni a nép kezébe.
Talán itthon is fog, az lesz csak az igazi nemzeti ünnep, meg is tartjuk majd a szovjet hadsereget kiseprűző, kollégiumi szobáját és társait mindig példás rendben és fegyelemben tartó, már alsós korában is mindig töltött tollal és fűszeres kolbásszal iskolába érkező, a KISZ-ben éppen csak elenyésző érdemeket és kitüntetéseket szerző, a néphadseregben pedig jeles kantinfosztogatóként elhíresült honi idiótánk születése napján.
(Ez évente négyszer ünnepelhető, tekintetbe véve, hogy rövid élete során három politikai rendszert és ugyancsak három, kicsit azért eltérő hitvilágot vallott magáénak és szolgált ki, ezek által pedig négy különböző naptár alkalmazható rá.)
De nagyobb kellemetlenség ennél is, hogy édesanyja sem biztos a pontos dátumban, egyrészt az Új És Megingathatatlan Alkotmányt várja, igazítaná el pontosan ebben a kérdésben, másrészt a bába tanácsára ő maga nem vett részt a folyamatban.
Egyvalamiben viszont valóban az első Ő: bizony ám, a legelső és azóta is megismételhetetlen tisztán apás szülés!
A nemes feladat, hogy mindezt bele szuszakolja abba a jó édes preambulumba, bizony, ismét csak Pálra, a szép magyar szurkolói sportnyelv feltalálójára vár. Innen javasolnám neki: Noéig azért ne menjen vissza, még a végén értelmes emberek tanácsára szorulna, az pedig biztosan megviselné kicsinyke hüllőagyát.
Elbukott a venezuelai államfő reformterve
2007. december 3., hétfő 7:02 InfoRádió / MTIVenezuelában kis többséggel ugyan, de elutasították a Hugo Chavez államfő által kezdeményezett szocialista államreformot. A Nemzeti Választási Tanács közlése szerint az alkotmánymódosítást a szavazók 49,3 százaléka támogatta és 50,7 százaléka ellenezte.
Rendkívül szoros eredményt hozott Venezuelában a Hugo Chavez államfő által kezdeményezett népszavazás.
A Nemzet Választási Tanács bejelentette: az elképzeléseket a szavazáson megjelentek 50,7 százaléka ellenezte, míg 49,3 százaléka támogatta.
A vereséget Hugo Chavez elnök is elismerte. Az államfő az elnöki palotában tartott sajtótájékoztatón "a politikai feszültség elkerülésének" szándékával indokolta a vereség elismerését.
Hugo Chávez elnök terve alapján egyebek mellett lehetővé vált volna, hogy az államfő élete végéig hatalmon maradjon, jogkörei bővüljenek, valamint, hogy szocialista gazdasági modellt valósítsanak meg Venezuelában.
Az ellenzék a kampányban azzal érvelt, hogy az elnök diktatúrát akar létrehozni, míg Hugo Chávez azt hangoztatta: több hatalmat akar adni a nép kezébe.
Talán itthon is fog, az lesz csak az igazi nemzeti ünnep, meg is tartjuk majd a szovjet hadsereget kiseprűző, kollégiumi szobáját és társait mindig példás rendben és fegyelemben tartó, már alsós korában is mindig töltött tollal és fűszeres kolbásszal iskolába érkező, a KISZ-ben éppen csak elenyésző érdemeket és kitüntetéseket szerző, a néphadseregben pedig jeles kantinfosztogatóként elhíresült honi idiótánk születése napján.
(Ez évente négyszer ünnepelhető, tekintetbe véve, hogy rövid élete során három politikai rendszert és ugyancsak három, kicsit azért eltérő hitvilágot vallott magáénak és szolgált ki, ezek által pedig négy különböző naptár alkalmazható rá.)
De nagyobb kellemetlenség ennél is, hogy édesanyja sem biztos a pontos dátumban, egyrészt az Új És Megingathatatlan Alkotmányt várja, igazítaná el pontosan ebben a kérdésben, másrészt a bába tanácsára ő maga nem vett részt a folyamatban.
Egyvalamiben viszont valóban az első Ő: bizony ám, a legelső és azóta is megismételhetetlen tisztán apás szülés!
A nemes feladat, hogy mindezt bele szuszakolja abba a jó édes preambulumba, bizony, ismét csak Pálra, a szép magyar szurkolói sportnyelv feltalálójára vár. Innen javasolnám neki: Noéig azért ne menjen vissza, még a végén értelmes emberek tanácsára szorulna, az pedig biztosan megviselné kicsinyke hüllőagyát.
2010. november 13., szombat
222th REAL TIME
Ez fincsi, majdnem olyan, mint amikor a néma mondta el a süketnek, hogy hogyan látta a vak szaladni a sántát (S.Gy.?)...
Orbán Viktor magyar kormányfő csaknem ugyanolyan kijelentéseket tesz, mint Adolf Hitler – véli Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke. Szerinte Magyarország Trianon revíziójára törekszik, ezért a szlovák kormánynak cselekednie kellene.
Slota úgy véli, a Magyar Állandó Értekezleten (Máért) elhangzottak, így az összmagyar regiszterről, az egységes magyar nemzetről tett kijelentések bizonyítják, hogy az SNS már korábban is pontosan megnevezte Magyarország céljait, melyek szerint Európát saját politikai elképzeléseik szerint rendeznék át és figyelmen kívül hagynák a trianoni szerződést.
Szerinte Budapest soha nem látott arcátlansággal „agitálja a szomszédos államokban élő magyarokat a magyar állampolgárság felvételére, nemzetiségi feszültséget szít, melynek beláthatatlan következményei lehetnek“. Slota bírálta a szlovák kormányt, amiért tétlenül figyeli az eseményeket.
Kijelentette, Radičovának találkozót kellene kezdeményezni Orbánnal, tiltakoznia kellene, amiért Budapest beavatkozik Szlovákia belügyeibe. „Miért nem cselekszik a külügyminisztérium, most miért nem fut Dzruinda úr Budepesten?“ - tette fel a kérdést.
Szerinte az ország déli határait veszély fenyegeti, hasonlóan ahhoz, ahogy a Szudéta-vidéket fenyegette 70 évvel ezelőtt. „Orbán csaknem ugyanúgy fejezi ki magát, mint akkor Adolf Hitler birodalmi kancellár“ - mondta Slota, emlékeztetve, akkor ez Európa teljes megszállásához vezetett.
Az SNS elnöke úgy látja, a kormány tétlenségét a Híd-Most párttal kötött egyezségek okozzák, miközben a koalíciós pártok hatalmi érdekei felülkerekednek az ország érdekeinek védelme felett.
Mint ismeretes, a Híd nem vett részt a Máért múlt heti ülésén.
(bumm, TASR)
Szerinte Budapest soha nem látott arcátlansággal „agitálja a szomszédos államokban élő magyarokat a magyar állampolgárság felvételére, nemzetiségi feszültséget szít, melynek beláthatatlan következményei lehetnek“. Slota bírálta a szlovák kormányt, amiért tétlenül figyeli az eseményeket.
Kijelentette, Radičovának találkozót kellene kezdeményezni Orbánnal, tiltakoznia kellene, amiért Budapest beavatkozik Szlovákia belügyeibe. „Miért nem cselekszik a külügyminisztérium, most miért nem fut Dzruinda úr Budepesten?“ - tette fel a kérdést.
Szerinte az ország déli határait veszély fenyegeti, hasonlóan ahhoz, ahogy a Szudéta-vidéket fenyegette 70 évvel ezelőtt. „Orbán csaknem ugyanúgy fejezi ki magát, mint akkor Adolf Hitler birodalmi kancellár“ - mondta Slota, emlékeztetve, akkor ez Európa teljes megszállásához vezetett.
Az SNS elnöke úgy látja, a kormány tétlenségét a Híd-Most párttal kötött egyezségek okozzák, miközben a koalíciós pártok hatalmi érdekei felülkerekednek az ország érdekeinek védelme felett.
Mint ismeretes, a Híd nem vett részt a Máért múlt heti ülésén.
(bumm, TASR)
2010. november 3., szerda
220th REAL TIME
Halovány összefüggések?
"Barna" káderekkel dolgozott Adenauer
2010. október 29. 15:08 MTI
Már hivatalos prezentációja előtt élénk sajtóvisszhangot váltott ki négy történész tanulmánya, amely a német külügyminisztérium 1933-55 közötti tevékenységének átvilágítása nyomán, több mint négyévi munkával készült el. A bemutató előtt napvilágot látott részletek igazolták a tanulmányt megrendelő korábbi tárcavezető, Joschka Fischer gyanúját, miszerint a Wilhelmstrasse diplomatái távolról sem voltak - mint 1945 után hangoztatták - ellenállók a náci korszakban, hanem tevékenyen részt vettek a hitleri politika (benne az európai zsidóság megsemmisítésének) megvalósításában.
Korábban
A történészbizottság elnöke, Eckart Conze a csaknem 900 oldal terjedelmű tanulmány mérlegét megvonva "bűnöző szervezetnek" minősítette a külügyminisztériumot - pontosan azt a kifejezést használva, amellyel a német háborús főbűnösök nürnbergi perében a náci rezsim erőszakszervezetét, az SS-t illette a bíróság. A kijelentés egyben ítélet is a német nemesi, nagypolgári rétegről, amelynek képviselői csak úgy hemzsegtek a külügyi szolgálatban (és ma is szép számmal találhatók a német diplomáciai karban).
A bűnrészességnél is jobban megdöbbentett sokakat - köztük Fischert - az a buzgalom, amellyel a besározódott diplomaták "átmentették" magukat a nyugatnémet demokráciába, illetve az, ahogyan a fiatal NSZK kormánya ehhez asszisztált. Konrad Adenauer kancellár például, aki 1951-55 között a külügyi tárcát is irányította, nagyvonalúan békén hagyta a "régi kádereket", holott tisztában volt múltjuk sötét foltjaival. A nácik alatt is prominens szerepet játszó diplomatákat ezért feltűnően sok esetben helyezte el latin-amerikai és arab országokban lévő állomáshelyekre, abból a megfontolásból, hogy ott nem várható tiltakozás személyük ellen.
Adenauer magatartása azért is érdekes, mert ő maga távolról sem volt nácibarát beállítottságú. A katolikus Centrum párt színeiben még a 20-as évek végén választották Köln polgármesterévé, ám e posztjáról éppen Hitler hatalomra jutása után kellett lemondania, berlini nyomásra. Az indok az volt, hogy nem fújt egy követ az új birodalmi kormányzattal. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy a nyugatnémet állam külügyminisztériumának létrehozásakor - amelyet 1951-ben engedélyeztek a megszálló hatalmak - a "barna káderekhez" folyamodjon. Ezt azzal a híres mondással indokolta, hogy "ha nincs kéznél tiszta víz, akkor piszkosat kell használni. Most már véget kell vetni a nácik utáni szimatolásnak".
Ennek a jegyében történhetett meg, hogy éppen azokra az egykori külügyi munkatársakra várt a demokratikus NSZK-ban kirekesztés, "kigolyózás", akik Hitler uralma idején emigráltak vagy csatlakoztak az ellenálláshoz. Például Fritz Kolbe, akit 1939-ben félreállítottak, mert nem volt hajlandó belépni a náci pártba. 1943-ban Bernbe küldték diplomáciai futárként, s ott kapcsolatba lépett az amerikaiakkal. Idővel az amerikai hírszerzés (OSS - a CIA elődje) legkiválóbb németországi kémje lett, mintegy 1600 igen fontos dokumentumot juttatott el az amerikai hírszerzéshez.
A külügyi tárca, amelynek vezető képviselői részt vettek az 1942 januárjában rendezett Wannsee-konferencián, és kézjegyükkel látták el az ott született döntést az európai zsidóság megsemmisítéséről, nem akart a soraiban kívülállókat látni. Különösen nem emigránsokat - olyanokat, akik pontosan tudták, hány kiló vaj van némely diplomata fején, milyen bűncselekményekhez adták a nevüket, vagy vettek részt az elkövetésükben. A Wilhelmstrasse utódán, a bonni Koblenzer Strassén maradéktalanul érvényesült a "csapatszellem".
A szimatolás elfojtását szolgálta a tárcán belül létrehozott központi jogvédő osztály (ZRS). Voltaképpeni feladata a külföldön élő németeknek, elsősorban hadifoglyoknak nyújtandó jogsegély volt. (Az utolsó német hadifoglyok tíz évvel a világháború vége után térhettek haza a Szovjetunióból.) A jogvédő osztály különösen buzgónak bizonyult náci bűnözők védelmében. Ez odáig terjedt, hogy figyelmeztetést küldött olyan külföldre szökött bűnözőknek, akiknek a nyomára bukkant új hazájuk igazságszolgáltatása, és küszöbön állt a letartóztatásuk. A német földön élő egykori náci tetteseket pedig óva intette olyan országokba irányuló utazástól, ahol számolni lehetett őrizetbe vételükkel és bíróság elé állításukkal.
A szociáldemokraták bonni kormányra kerülésével sem sokat változott a helyzet. Talán azért (is), mert Willy Brandt annak a Kurt Georg Kiesingernek volt az alkancellárja és külügyminisztere, aki maga is aktív tagja volt a Hitler-féle pártnak, az NSDAP-nek, és egykor szintén a Wilhelmstrassén szolgált.
Brandt - aki emigráns ellenállóként már-már ellenségnek és hazaárulónak számított Adenauer és a CDU/CSU szemében - figyelmét inkább az 1969-től már kancellárként folytatott keleti politika, a Varsóhoz és Prágához fűződő viszony normalizálásának előkészítése kötötte le. Emellett valószínűleg örült annak, hogy pártja, az SPD éveken át tartó számkivetettség után végre kormányképes erővé vált az első bonni nagykoalícióban, s már csak ezért sem akart személyügyi konfliktusokba keveredni a külügyi apparátuson belül. Így történhetett meg, hogy Brandt hivatali dicséretben akart részesíteni egy nyugdíjba vonuló hivatalnokot, aki közvetlenül foglalkozott "zsidókérdésekkel" a Wilhelmstrassén; az államfői hivatal azonban megtagadta a "gyilkosság gyanújába keveredett" illetőt dicsérő oklevél kiállítását.
Brandt utóda a tárca élén előbb Walter Scheel, majd Hans-Dietrich Genscher lett. Mindketten a német liberális párt (FDP) vezetői voltak - és mind a ketten az NSDAP tagjai a 40-es években! Scheel megpróbált szembeszállni a 70-es években még roppant erős "régi gárdával" a külügyminisztériumon belül. Elhatározta, hogy nyugállományba küld egy sor terhelt múltú nagykövetet, ami komoly konfliktusokhoz vezetett a tárcán belül, és csak részben járt eredménnyel. A régi gárda még túlságosan erős volt - akárcsak a 80-as években, Genscher minisztersége idején. Mint a Der Spiegel írta, a tárca levéltárában kutakodó tudósok "a hallgatás falába ütköztek", ha betekinteni kívántak olyan terhelő dokumentumokba, amelyek cáfolták azt a hivatalos álláspontot, amely szerint a külügy a náci időkben "az ellenállás fészke" volt.
Igazi kívülállónak, a hitleri korhoz már csak életkora miatt sem kötődő Joschka Fischernek kellett a tárca élére kerülni ahhoz, hogy új szelek kezdjenek el fújni a minisztérium falai között. Az új miniszter személye annyira szúrta az öregek szemét, hogy nyilvánosan is fújtak rá, és egy nekrológgal lehetőséget adtak neki a múlt átvilágíttatására. A 2003-ban meghalt Franz Nüssleint, aki náci vérügyészből lett 1955-ben külügyes, könnyes nekrológgal búcsúztatta a minisztérium házi újságja, az AA Intern. Fischer pár héttel később levelet kapott egy nyugdíjas külügyi tolmácstól, a 92 éves Marga Henselertől, aki felhívta a tárcavezető figyelmét Nüsslein viselt dolgaira a megszállt Cseh-Morva Protektorátusban: arra, hogy több száz halálos ítélet meghozatalában működött közre 1940-45 között.
Fischer ennek nyomán megtiltotta hivatalos búcsúztatók közlését az újságban. Két évvel később, egy másik volt náci diplomata, Franz Krapf halálakor nyíltan szembefordult vele száz külügyes, felháborodottan tiltakozva amiatt, hogy az AA Intern nem közölhet nekrológot Krapfról. A miniszter ekkor döntött úgy, hogy történészeket kér fel a tárca barna múltjának feltárására. Ha úgy vesszük, Nüsslein és Krapf "érdeme", hogy bő hat évtizeddel a háború után világosabb lett a kép a Wilhelmstrasse 1933-45 közötti szerepéről.
(Hiába, egy buta paraszt még kapaszkodási vágya kiélésében sem tud mellé nyúlni a szarnak. Alighanem apás szülés lehetett, mert egy anya inkább elhasználta volna a moslékba -- csakis férfinak juthatott eszébe, hogy embert faragjon ebből a takonymatyiból...)
Matolcsy váltja Orbánt?
Bár Széles Gábor média-nagyvállalkozó szerint Orbán Viktor Kossuth Lajos reinkarnációja, tegnap kiderült, Orbán szívesebben hasonlítja magát Adenauerhez, legalábbis ha Matolcsyhoz való viszonyát kell illusztrálni. De ki volt Adenauer, és – maradva a metaforáknál – ki volt matolcsyszerű jobbkeze, Erhard?
A miniszterelnök az kvázi Adenauer és a gazdasági miniszter meg kvázi Erhard – mondta kedden Orbán Viktor Matolcsy esetleges távozását firtató újságírói kérdésekre. Ezzel Orbán keményebb leckét adott föl az újságolvasóknak, mint korábban Széles Gábor, aki a miniszterelnököt mégiscsak egy széles körben ismert, magyar történelmi személyiség, Kossuth Lajos reinkarnációjának nevezte. Adenauer és Erhard viszont a német, modern kori történelem illusztris szereplői, ennélfogva ismertségük nem vetekedhet Kossuthéval.
KAPCSOLÓDÓ CIKKEKKonrad Adenauer a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja volt 1949 és 1963 között. Gazdasági minisztere Ludwig Erhard volt, aki később alkancellár lett, majd Adenauer lemondása után Erhard lett a kancellár. Tehát ha valóban úgy működik együtt Orbán és Matolcsy, mint Adenauer és Erhard, akkor Matolcsy előbb-utóbb miniszterelnök-helyettes, majd Orbán Viktor utódja lesz. Persze ha a metafora elemei mégsem egyeznének pontról-pontra, akkor elképzelhető, hogy hamarosan mégiscsak washingtoni nagykövetté válik Matolcsy.
Adenauer és Erhard nevéhez fűződik a második világháború utáni Németország nyugati részének – az NSZK – sikeres újjáépítése, Erhardot a német „gazdasági csoda” atyjaként is szokás emlegetni (a csoda persze aligha következhetett volna be a Marshall-terv dollármilliárdjai nélkül).
Erhard a Walter Eucken nevével fémjelzett ordoliberális iskola gyakorlati képviselője, megvalósítójaként is ismert. A szociális piacgazdaság híve volt, de ez alatt nem a magas újraelosztást, hanem a tiszta piaci viszonyok fölötti őrködést, a monopóliumok hatalmának megtörését értette.
Orbán Viktor metaforája jól illeszkedik ahhoz, amit még 2008-ban Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára mondott a Fidesz egyik gazdaságpolitikai műhelyében készült, Matolcsy György által is jegyzett,"Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon" címet viselő tanulmányról. Cséfalvay akkor azt mondta: a tanulmány gondolatisága, filozófiája, az ordoliberalizmussal rokonítható.
A tanulmány többek között azt állította, minél több forrást von el az állam és oszt vissza az általa fontosnak tartott társadalmi célok érdekében, annál több kárt okoz a gazdaságnak, és így közvetve azoknak is, akiken segíteni szeretne. Cséfalvay szerint az éremnek nemcsak arról az oldaláról érdemes beszélni, hogy az újraelosztás csökkentésével csökken az állami gondoskodás, hanem arról is, hogy több pénz marad az embereknél, s nő a szabadság.
Ha a metafora ezen alapját – az ordoliberális gondolkodást - vizsgáljuk, akkor fölmerülhet kérdésként, ez mennyiben is különbözik valójában a neoliberális gondolkodástól, amelytől a Fidesz szavakban elhatárolódik. Sajátos módon éppen a jobboldali kötődésű Polgári Szemlében jelent meg 2008-ban egy érdekes cikk a neoliberalizmusról, amely szerint „a testet öltött neoliberális politika (…)legjobb példája Ludwig Erhard".
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK
Adenauer és Erhard nevéhez fűződik a második világháború utáni Németország nyugati részének – az NSZK – sikeres újjáépítése, Erhardot a német „gazdasági csoda” atyjaként is szokás emlegetni (a csoda persze aligha következhetett volna be a Marshall-terv dollármilliárdjai nélkül).
Erhard a Walter Eucken nevével fémjelzett ordoliberális iskola gyakorlati képviselője, megvalósítójaként is ismert. A szociális piacgazdaság híve volt, de ez alatt nem a magas újraelosztást, hanem a tiszta piaci viszonyok fölötti őrködést, a monopóliumok hatalmának megtörését értette.
Orbán Viktor metaforája jól illeszkedik ahhoz, amit még 2008-ban Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium stratégiai államtitkára mondott a Fidesz egyik gazdaságpolitikai műhelyében készült, Matolcsy György által is jegyzett,"Megújított szabadelvű és szociális piacgazdaság Magyarországon" címet viselő tanulmányról. Cséfalvay akkor azt mondta: a tanulmány gondolatisága, filozófiája, az ordoliberalizmussal rokonítható.
A tanulmány többek között azt állította, minél több forrást von el az állam és oszt vissza az általa fontosnak tartott társadalmi célok érdekében, annál több kárt okoz a gazdaságnak, és így közvetve azoknak is, akiken segíteni szeretne. Cséfalvay szerint az éremnek nemcsak arról az oldaláról érdemes beszélni, hogy az újraelosztás csökkentésével csökken az állami gondoskodás, hanem arról is, hogy több pénz marad az embereknél, s nő a szabadság.
Ajánlott weboldalak
(No, akkor itt a Jolly Joker, hiszen mindenkinek megvan a maga jobbkeze. Ki integet, ki ír, ki meg hadonászik vele. Én mindhárom feladatra a másikat használom, s még csak nem is következetességből...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)