Tényleg egyedül csak Zsófinak tűnik föl ez a dolog?
Vörösiszap-katasztrófa IV – szakemberi felelőtlenség vagy államtitkári rémhírterjesztés?
Mi mindannyian, akik szerencsénkre nem éltünk át a kolontárihoz-devecserihez hasonló katasztrófát, és a helyszínen sem jártunk, a tragédia híreiből és képeiből tudjuk csak felmérni a dolog súlyát. És itt nincs másnak helye, mint a döbbenetnek, a megrendülésnek, a részvétnek, a segíteniakarásnak azok iránt, akikkel mindez megtörtént.
A híreket és a képeket az újságíróktól kapjuk. Akik a rettenet közvetítésében most is nélkülözhetetlenek. De nélkülözhetetlenek két másik szinten is: ezen a két szinten található mindaz, ami szakmailag és politikailag történik a katasztrófa körül. És ahhoz, hogy itt is pontos közvetítők legyenek, úgy vélem, nem szabad az érzelmeikre hagyatkozniuk, sem összekeverniük a személyes megrendülésüket-felháborodásukat azzal a higgadt, racionális, figyelő, ellenőrző, kérdező, gondolkozó, értelmező szereppel, amelyre szakmájuknál fogva szintén hivatottak.
Hogy ennek eleget tudnak-e tenni, természetesen nem csak rajtuk múlik. Az újságíró nem szakember és nem belső résztvevője az államigazgatás mozgatási mechanizmusának: nincs róla saját megbízható és első kézből származó, ellenőrizhető tudása. Ez az a két szint, ahol kénytelen mások – szakemberek, politikusok – információira hagyatkozni. Márpedig az ő információik alapján – ezt állítom, mert elolvasok szinte minden hírt, amely a tragédia kezeléséről megjelenik – nehéz kiigazodni mindabban, ami a vörösiszap-katasztrófa körül történik. De ha így van, annál fontosabb, hogy a megalapozottnak és indokoltnak vélt kételyeinknek is hangot adjunk. Nem azért, mert az újságíró kákán is csomót kereső fajta, hanem azért, mert ez feltétele mindannyiunk jelenbeli és jövőbeli biztonságának. Tudnunk kell, hogy azok, akik a szakértelmükkel vannak jelen a katasztrófánál, megbízható szaktudással rendelkeznek-e, és a szaktudásukat megbízhatóan használják-e. És hogy akik a munkamegosztás alapján arra hivatottak, hogy állami szinten intézkedjenek – politikusok és államigazgatási szervek –, azt és úgy teszik-e, amit egy ekkora katasztrófánál a lehetséges eszközök mozgósítása, megszervezése, a hatékonyság, a körültekintés, a kárelhárítás, a vizsgálatok objektív lefolytatása és a mindehhez szükséges tisztesség és pártatlanság megkíván.
A kételyeket a katasztrófának ebben a fázisában elsősorban az egymásnak ellentmondó hírek vagy az önmaguknak is ellentmondó nyilatkozatok alapozzák meg. Ezekből olvasható ki az is, hogy még ebben a vészhelyzetben is működnek az önérdekek. Ami valószínűleg egy bizonyos szintig érthető, nem kárhoztatható: nincs, nem lehet biztos tudása se szakembernek, se politikusnak az okokról, a védekezés módszereiről, a következményekről, de mondani-tenni kell valamit, és kinek-kinek a szakmai-szervezeti-emberi hitelessége is múlik azon, hogy helytálló megállapításra jut-e sokszor elégtelen információk alapján. Védi tehát az álláspontját-cselekvését. Indokolhatatlan viszont az önérdek megjelenése akkor, ha az a tragédia ürügyén, az embereket sújtó katasztrófát kihasználva jól felismerhetően erkölcsi vagy politikai haszonszerzésre irányul.
Én ilyennek tartottam Illés Zoltán alig egy nappal a katasztrófa után elhangzott nyilatkozatait, majd a környezetvédők-Papcsákok felelőskeresését és Orbán elképzeléseit arról, kik és hogyan segíthetnek nekünk, magyaroknak. Sok ilyen „akciót” látok, ahhoz azonban, hogy ne csak jelezzem, hanem szokás szerint bizonyítsam-indokoljam is a kételyeimet, negyvennyolc órás napokra vagy minden más munka sutba vágására lenne szükség.
Úgyhogy most ismét csak egyetlen ilyen „akcióról” szeretnék beszámolni: megint csak Illés államtitkár nyilatkozatairól van szó, ezúttal Kolontár szombat reggeli kitelepítése ürügyén.
Történt pedig a következőképpen.
A szombat reggeli-napközbeni hírekből az derül ki, hogy a szakemberek pénteken este-éjjel olyasmit tapasztaltak, aminek alapján indokoltnak látták szombat hajnalban a kolontáriak kitelepítését és a devecseriek riasztását. Erről szombat reggel 6 óra 33 perc és 15 óra 54 perc között Dobson Tibor („a 10-es kazetta gátjának további gyengülése miatt”), Orbán Viktor(„olyan mértékben megsérült az ajkai vörösiszap zagytározója, hogy feltehetően ismét bedőlhet”), Hende Csaba („a tározó falának meggyengülése”), Kontrát Károly („a 10-es számú tároló fala a hétfői átszakadást követően mostanra már három helyen megroppant. Sajnos több centiméterrel szélesedett a repedés”) nyilatkozataiból értesülhettünk. Szakemberek (nem tudjuk pontosan, kik) mindezt megerősítették az MTI-nek, még szombat reggel: „a hármas körgát építése közben erős elmozdulásokat, szakadásokat mértek a már megsérült tározónál, ezért döntöttek a település azonnali kiürítéséről.”
Szombat este viszont már így tudósít az MTI: „Szakemberek szerint jó esély van a megsérült ajkai zagytározó újabb gátszakadásának elkerülésére, a falun keresztül ívelő védőgát biztonsági okokból épül.” És: „Bár a hétfő délután beomlott gátszakasz északi oldalán péntek éjjelre újabb repedések keletkeztek, szakértők úgy vélik, ha az időjárás is kegyes lesz, jó esély van arra, hogy elkerüljék a gátszakadást, ugyanis a szombat délutáni mérések azt mutatták, a repedés sokkal kisebb mértékben nőtt, mint amekkorával számoltak.”
Tehát a szombat délutáni mérések már azt mutatták, még sincs azonnali veszély, sőt jó esély van a gátszakadás elkerülésére, a gát biztonsági okból készül.
Vasárnap reggel 5 óra 54 perckor ugyanezt erősíti meg Dobson Tibor katasztrófavédelmi szóvivő: nincsenek újabb repedések. „Megállt a repedés az ajkai zagytározó múlt hétfő délután beomlott gátszakaszának északi oldalán… a korábban észlelt repedések javítása folyamatban van, és újabb repedések nincsenek.”
Vasárnap reggel 8 óra 16 perckor szakemberek közléséből részletesebben is megismerjük a szombat hajnali kitelepítéshez vezető riadalom okait is: „Az ajkai zagytározó X. kazettájának északi oldalán a szakemberek 47 centiméter széles repedést mértek még csütörtökön, de ez a vágat péntek estére hét centimétert nőtt.” „A repedés mellett egy 40 centiméteres szinteltolódás is van a gátszakasz két fala között, és az ’zsanérszerűen nyílik’.” Majd a szakemberek újból megerősítik: „mivel ez a mozgás lelassult, jó esély van rá, hogy elkerüljék a gátszakadást”.
Vasárnap 11 óra 26 perckor aztán elkezdett beszélni Illés Zoltán államtitkár. „Szombatra virradóra nőtt az ajkai vörösiszap-tározó északi falának omlási veszélye, mert az éjszakai nedvesség hatására néhány centimétert szélesedett a repedés… de a mozgási folyamat napközben megállt. Éjszaka, a pára és a nedvesség hatására viszont újabb süllyedést és elmozdulást mértek a szakemberek… a gátszakadás reális veszélye és kockázata nőtt.” Tehát vasárnapra virradóra az éjszakai nedvesség miatt újabb süllyedést mértek a szakemberek, állítja Illés Zoltán.
A két beszéd közt nem árnyalatnyi a különbség. Szöges ellentétben állnak egymással, azaz a két állítás egyszerre semmiképp sem lehet igaz: szombatról vasárnapra virradóra vagy nőtt a reális veszély és a kockázat, vagy kiderült, hogy jó eséllyel nem lesz újabb gátszakadást.
Az ellentmondás feloldására két lehetőség van: Dobson Tibor 5 óra 54 perces nyilatkozata, illetve a szakemberek 8 óra 16 perces nyilatkozata elhamarkodott, azaz felelőtlen volt: rosszul, kapkodva mérték fel, mi történt vasárnapra virradóra, és rosszul tájékoztatták az érintetteket és a közvéleményt. Ráadásul amikor később – ezek szerint 8 óra 16 és 11 óra 26 közt – rájöttek, hogy mégis baj van, még csak nem is korrigálták korábbi megnyugtatónak szánt, de félrevezető tájékoztatásukat. Ha ez a helyzet, helyes lenne, ha az illetékesek lecserélnék a szóvivő-ezredest is, a szakembereket is. Megbízhatatlan szakember az, aki ilyen helyzetben felületesen vizsgál, kapkodva beszél, és még a tévedését sem hajlandó korrigálni.
A másik lehetőség: Illés államtitkár hamis híreket közölt. Ha ő közölt hamis híreket, és nem a szakemberek hibáztak, akkor Illés Zoltán nemes egyszerűséggel bűnöző. Azért bűnöző, mert ő felelős állami ember, és mint ilyen, vészhelyzetben különösen nem terjeszthet rémhíreket, azaz olyan híreket, amelyeknek minden vizsgálat ellentmond, és amivel csak újabb rémületet és pánikot kelt. Vagy éppen szenzációt. Szerintem még a bulvárújságírónak sem, állami főhivatalnoknak azonban végképp nem lehet mentsége a szenzációhajhászással történő pénz- és/vagy figyelemszerzés.
Vasárnap 13 óra 14 perckor azonban Illés államtitkár tovább beszélt, immár a magyar és a nemzetközi sajtó több mint száz képviselője előtt. Közölte: menthetetlen állapotban van a sérült tározó. „Le fog szakadni az ajkai zagytározó megsérült északi oldalfala”. „Egy napon vagy egy héten belül bekövetkezhet a tragédia.” „Minden szakember arra számít, hogy leomlik a tározó fala.” Illés Zoltán többször hangsúlyozta: „számítanak a gátszakadásra, és az esetleg kiömlő iszaptól nem tudják megvédeni sem a patakot, sem a Marcal folyót. Ezért a Duna fő ágának védelmére rendezkedtek be.”
Az MTI szerint a magyar és külföldi stábok „egymásra licitálva próbálták tudósításaikkal túlszárnyalni egymás híradásait, és drámai monológokkal rögzítették beszámolójukat a gáttetőn. Telefonon keresztül folyamatosan, többnyire élő adásban számoltak be az általuk tapasztaltakról, és beszámoltak a környezetvédelmi államtitkár által elmondottakról is.”
Vasárnap 17 óra 38 perckor aztán, „a gát tetején folytatott több kilométernyi gyaloglást követően” Illés Zoltán az MTI tudósítójának kérdésére azt mondta: „azért mutatta meg az újságíróknak a gát sérüléseit, hogy lássák és a híradásaikban érzékeltessék, mekkora a probléma, milyen veszély fenyegeti a térség lakosságát. Hangsúlyozta, a gáttető sérülése nem olyan mértékű, hogy azon tartózkodva az újságírók veszélyben lettek volna.”
Ezt persze Illés Zoltán csak akkor mondhatta, ha megbízható információja volt arról (ha kereszténydemokrata politikus lenne, azt is tudnám, kitől), hogy bár a tragédia „egy napon vagy egy héten belül bekövetkezhet”, az egy napon belül biztosan nem a „több kilométernyi gyalogláshoz” szükséges időtartamot jelenti. Mert ha nem volt róla biztos információja, akkor nemcsak a tragédia sújtotta térség lakóival, hanem az újságírókkal szemben is súlyosan felelőtlen volt.
Mindenesetre Muhoray Árpád, a kárfelszámolási helyszíni parancsnok az MTI-nek azt mondta a vasárnapi sajtóbejárást követően: „gátszakadástól nem kellett tartani, egyedüli baleseti forrás az lehetett volna, ha valaki elesik, belecsúszik a tározóba.” Dobson Tibor meg azt: „a gát mozgását folyamatosan mérik, és ha közvetlen veszély alakulna ki, a munkásoknak azonnal el kellene hagyniuk a területet.”
Egyszóval: vasárnap estig senki sem tájékoztatta az érintetteket és a közvéleményt arról, hogy az éjszakai harmat hatására a gát minden bizonnyal, ma éjjel vagy öt nap múlva, összeomlik. Csak az ellenkezőjéről: hogy jó eséllyel nem lesz újabb gátszakadás. Kivéve Illés Zoltán államtitkárt. Akinek valamiért – személyes okokból, politikai okokból? – az volt a célja, hogy a drámai, sőt tragikus helyzetet tovább dramatizálja egy rémhírrel.
Vagy igazat mondott, és akkor még súlyosabb a bizalmi helyzet.
De el kéne dönteni, melyik verzió az igaz. És a konzekvenciákkal együtt kéne eldönteni.
(Mihancsik Zsófia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése