196th REAL TIME

KÁLMÁN A SÖMÖR

5

Később:

Tótágas a konyhakertben, szörnyszülöttek, csontszuvasodás, egyéb luxuscikkek.

Elképzelem Molnár Lajos, tegnap lemondott egészségügyi miniszter egy napját, de tíz év múlva.

Csendes, félhomályos klubhelyiség valahol Szicíliában, az asztalon zöld filc, alkoholos italok, szivarfüst, halk szisszenések.

-- Lajos, te jössz! -- de ez is csak egészen halkan, mintegy kérlelve. Három arc is a hang irányába mered, egy nagybajszú, egy kisebb bajszú és egy borotvált.

-- Molnár, na! -- nógatózik tovább a negyedik, aki nem Lajos.

-- Legyen -- bólint a szikár arcú, céltudatos úr --, két biztosítóval emelek. S már tolja is az asztal közepére tétjét. Szomszédja, vastagkeretes szemüvegben azonnal reagál.

-- Tartom és emelek, remélem elég lesz ez a kis eszéki bankfiók. A krupié bólint és besöpri a téteket.

Borotvált Lajos elmélázik, hosszasan tapogatja zsebeit, majd előhúz egy apró pénzes ládikát.

-- Egész éves költségvetés? -- néz kérdőn a játékmesterre, aki elismerően bólint.

-- Jöhet. Ismerősnek tűnik, nem láthattam már valahol?

-- Nagy szakállal még bankón is virítottam -- mosolyodik el a kortalannak tűnő ember és sokatmondóan kacsint társaira.

-- A turini remete? -- álmélkodik a szemüveges. -- Lehet ez? Hiszen ön százhuszonegy éve megboldogult.

-- Csak megborotválkoztam -- kuncog az, s elégedetten húzza ki magát.

-- Uraim, játék -- figyelmezteti a társaságot hűvös modorban a játékmester.

-- Tartom -- vágja el a merengés döbbent csendjét a negyedik partner, aki nem Lajos.

Csere következik, mindnyájan két lapot kérnek és pókerarccal méregetik egymást.

-- Molnár! -- sürgeti társát immár indulattal a kakukktojás.

-- Jó, jó, emelek! Négy kórház! -- emeli még magasabbra hangját a megszólított.

-- Jó, hogy nem mindjárt hotel -- dörmögi bajszába véleményét a nagybajszú, egyszersmind Bokros Lajos.

-- Az egy másik regény -- vigyorodik el Kossuth. -- Tartod, vagy nem?

-- Tartom, oké, hetvenhét kilométer a Barátság kőolajvezeték hortobágyi szakaszából.

-- Üresen? De Lajos, az csak színesfém-hulladék.

-- Legyen, és hozzá még két eredeti Picasso.

Sebtiben simítja szét a vásznakat, egyedül Kossuth méregeti értetlen szemekkel a kubista képeket. 

-- Miféle föstvények ezek?

-- Értékesek -- bólogat Bokros, mindenki egyetért vele.

-- Na jó, én tarthatom -- nyúl belső zsebébe Kossuth és szerényen az asztalra teszi töltőtollát.

-- Ezzel írtam volt pozsonyi jegyzeteimet, úgy kellett kicsempésznem a múzeumból. idestova száz esztendeje.

Csupán a negyedik tétovázik bizonytalanul.

-- Volt már akkor töltőtoll?

-- Nekem igenis volt – horkant öntudatosan a simaképű ex-pénzügyminiszter.

-- Játék, uraim! – türelmetlenkedik a bankos, aki sem nem Kossuth, sem nem Bokros, sem meg nem Lajos és nem is Molnár, egyszóval az egyetlen helyi polgár, név szerint Luigi Longo, aki

renoméját titkolva irányítja a partit.

-- Egye fene, tartom -- sóhajt fel az egyetlen, ki nem Lajos, de ő sem hirtelen ember, okmányai szerint Anonymus köztéri szobra és a korai magyar irodalom heves ellenzője.

-- Gestáimat rá -- vágja az asztalra a jókora kötetet.

Molnár nyit, két ászt tesz maga elé mosolyogva.

-- Nudli! -- sóhajt föl Bokros, mire a függöny mögül, afféle Hitckockosan kimosolyog az ifjú Robert De Niro.

-- Max? -- kérdezi reménykedve, de kizavarják, s ő balra el.

Az asztalra három király -- egyik sem Lajos -- terül.

-- Zsenge, mint a gyíkfing -- rötyög a legidősebb --, ez a figura, ezt üsd meg!

És egyesével leszámlál négy dámát. (Még kevésbé Lajosokat.)

-- Sájze, jó kis buli -- sziszeg a szobor --, de ez meg négy bubi és egy ász!

-- Majom -- nyújtózkodik Molnár és újabb két ászt helyez az iménti pár mellé.

Döbbent arcok, az asztalon öt ász, s közülük kettő káró, fennforog a hamis kártyázás tipikus esete. De ki a csaló? Molnár vagy Anonymus szobra, esetleg Kossuth vagy Bokros, hovatovább egyenesen Longo, bár ennek semmi értelme.

-- Kezeket az asztalra! -- pattan a parancs, s belép két termetes, vastag nyakú kolléga, egyikük szájában hal, arca hullaszürke, füléből híg vér szivárog.

-- Luca! Luca Brasi -- lelkendezik honfitársa jöttén Luigi Longo. -- De ki ez a másik biztonsági?

-- A sminkes, állandó karbantartást igényel a figurám, amúgy jobbkezem, Luighino…, izé, na mi is? 

-- Visconti, te rendezetlen balfék! Na mi az ábra? -- kérdezi lényegre törően.

– Az a két káró ász -- mutat rájuk az önbizalmát hamar visszanyerő Luigi.

-- Gyerekek, álljunk meg, itt mindenki valahogyan Lajos -- lamentál Anonymus élő plasztikája.

-- Egyet se félj kiskomám, leszünk még többen is -- szertelenkedik a turini remete.

-- Mester, hogyan jött le Torinóból? -- kérdezi őt valódi érdeklődéssel a halálira maszkolt filmalak. 

-- Könnyedén, előbb föl repülővel Malmőbe, onnan meg lehoz a metró, nem tudtad?

-- Klassz, Malmőt komálom -- recsegteti hatalmas vállát Brasi, de a figyelem hamar elterelődik a turizmusról.

Függönyök libbennek, fény tör a füstös szobába, az egyik fal helyén nézőtér izgatott arcú közönséggel, az első sorban, díszhelyen özvegy Robinsonné, ujjain számlálja a Lajosokat.

-- Még hét és az azt követő már a tizennegyedik lesz -- fordul szomszédjához.

-- Kicsi az esélye ennyi megjelenésének -- véli az, s még egy marék szotyolát merít zsebéből.

A színpadon némi értetlenség, oldalról svájci sapkás munkások érkeznek, kezükben újságpapírba csomagolt uzsonnával.

– Mars ki! -- rikkant a brigádvezető, Kovács I. Lajos. II.-tól VII.-ig bólogatnak a munkásoknak öltözött munkások makulátlan sötétkék zubbonyukban, cajgnadrágban, acélbetétes bakancsban.

Tíz percig némán uzsonnáznak, majd ismét feláll a brigadéros és egyetlen pisszentésére az egész csapat. Várják a beintést, majd begyakorolt kánonban jelentik:

-- Az uzsonnaszünetnek vége, jöjjön a munka dandárja!

Robinsonné alig bírja visszatartani vizeletét, annyira izgul.

Elhalványulnak a színpad fényei, a síri csöndet a kijáraton túlról töri meg egy nem éppen választékos nyelvezetű ruhatáros poénnak szánt felszólítása.

-- Godot, már évek óta itt rohad a kabátja, meddig várjak még magára, az istenfáját! -- próbálja

adni a komolyat, de végül harsogva elneveti magát. Egyedül Alois Godot kushad szemeit lesütve a kakasüllőn. Egyszerre szakad föl a közönségből az ordítás:

-- Ott a beste tizennegyedikje!.

Az özvegy izgalmában elájul és maga alá vizel, miközben tizenhárom Lajos kecsesen meghajlik.

Az ünneplés kitörőben, de csakhamar rettenetes hír terjed el: meglőtték Ferdinándot!

--Melyik Ferdinándot, Müllerné? -- kérdezi a páholyban egy derék katona, akiről senki se sejti, hogy a háttérből irányítja a szálakat. -- Én például kettőt is ismertem -- folytatná anekdotái végeláthatatlan sorát, ám ekkor az első sorban feleszmél a révfülöpi asszony s dalra fakad:

– Dafoe, Dafoe te csodás -- énekli otromba hangon, ketten is rángatják vissza a székébe.

– Elfolyt a magzatvíz? -- csodálkozik nagyot a vénasszony. -- Ez csak valami rémálom lehet, ébredjek csak föl… -- folytatná, de felébred, s így szempillantás alatt az ágyában találja magát.

Vajon megúszta szárazon? Álom volt, vagy csupán valóság? Indul-e valójában Malmőből egyenes földalatti járat Palermóba? Luca Brasit tényleg saját gengsztertársai nyírták ki? Ki a keresztapja Anatole France-nak? Hol a határ, Bánréve vagy Kelebia? Ki lesz Molnár utódja? Heller Ágnes mikor fésülködött utoljára? Izgalmas kérdések várnak megválaszolásra a következő fejezetben, melyben végre lehullik az álorca és fény derül az igazságra. Mellékesen a Fidesz köztéri huszárszámlálójával kiderítjük, hogy nyolcvan huszárnak mennyi a fele. Egyetlen alapdíjas sms-ben részt vehet kvízjátékunkon, küldje be a helyes válasz betűjelét, 

X = tíz, XX = húsz, XXX = harminc, vagy D = 209?

Az első tíz helyesen válaszoló felteheti a következő tíz kérdést, borzalmas nyeremények, wellness hétvége a dömörkapui kulcsos turistaházban, terülj-terülj asztalkámos svédtorna, kitűzők, matricák, fekete-fehér filckészletek, fekete fülű fehér Bim vagy a teljes készlet, 101 kiskutya, fődíj: egy Síp utcai kifőzde bevezetett vendégkörrel, étlappal, Kovács Emíliával.

Családosoknak családfa, faládosoknak faláda, araboknak intifáda, szomjúzóknak árpamaláta, a progresszív rock rajongóinak agysaláta, cukorbetegeknek Diviróma, klasszikus horrorra éheseknek a Kóma, kétszemélyes utazás ablak mellett Zalahalápra, Salánki Hédinek saláta, menthetetleneknek mente vagy atilla, perzsáknak ajatollah, táliboknak gyermekmondóka (tutáliber-máliber), Kóka Jánosnak libikóka, a kimaradottaknak pedig rémregényünk képes változata éjfél után a Magyar Televízió kettes portáján (Szabadság tér 6.), óriáskivetítők, a köz nyugalmának szándékos megzavarására irányuló tevékenység, archív felvételekről a Benyomulók kérték legutolsó pillanatai.

Kívánságra felcserélhetőek a tavasz bármelyikével a tizenhét közül.

[Személyügyi gyűjtő.

Hans Alfons Gyarapitsch von Hause-Lichthof, titkos megbízott 1933. április elsején csatlakozott az NSDAP ifjúsági szervezetéhez, mint szimbionta bélflóra-baktérium Szüleit tekintve megbízhatatlan fráter, kampós orra egyedül Heinrich Himmlernek tűnt föl, aki ezt utóbb rémlátomásnak nevezte.

Pályája töretlenül ível fölfelé, remek orrával kiszimatolja a szovjet ügynökeit és sorra kettős ügynökké zsarolja őket. 

(Hármat közülük jelenleg is epileptikumokkal kezelnek a kerepestarcsai honvédkórház toxikológiai osztályán.)

1942-ben Auschwitzba látogat, s két kellemes tavaszi hónapot tölt ott tüdőtágulás diagnózisával, majd kapcsolatba lép a tiranai városparancsnokkal és árulás vétkébe esik.

Penicillinnel kezelik, naponta melegvizes beöntést és zsebpénzt kap, amelyet gyermekek nemzésére fordít.

1944-ben titkos tárgyalásokba bocsátkozik a royalistákkal, egy éjszakai lokálban elhúzzák a nótáját. A muzsikusok a háború végén vallomást tesznek ártatlansága mellett. Ezt Lengyelországból fosztogatás útján kimenekített gazdátlan aranyfogakkal hálálja meg, de Nürnbergben mégis halálra ítélik, majd utóbb életfogytiglani száműzetésre módosítják büntetését, amit gyorstalpaló tanfolyamon rövid két hét alatt teljesít.

Szabadulása után felkeresi a CIA hause-lichthofi megbízottja, s visszautasíthatatlan ajánlattal bolygatja meg az atyai házban lábadozó, kissé anorexiás exnáci nyugalmát.

Vadregényes körülmények között csempészik Los Alamosba, ahol Werner von Braun segítségével megalkotja az első holdrakétát, egyben vízipuskát.

1969 nyarán Neil Armstrong álnéven elsőként teszi lábát idegen égitestre, bár tudósítását, hogy a Hold mégiscsak sajtból van, az egész tudóstársadalom kétkedéssel fogadja.

Visszatérése után szigorú pszichiátriai megfigyelés alá vonják. Hosszas agymosás után visszatelepül hazájába és jótékony célú sportesemények szervezésével kezd foglalkozni. Finanszírozza az 1972-es müncheni olimpiát, miközben beépül a Fekete Szeptember nevű terrorszervezetbe s elősegíti az emésztésüket.

Pár nap tevékenykedést követően titkos telefonutasítást kap a IX. kerületi rendőrkapitányságról, s ennek megfelelően megkeseríti a szeparatisták szájában a nyálat, szívükben pedig elülteti a kétkedés csíráit.

Visszavonulása után csendes budai utcában nyit bolgárkertészetet, interneten felkutatja zsebpénzből nemzett gyermekeit és segítségükkel kifőzdét nyit a Síp utcában.

A konyhán eleinte csupán konyhakerti növényeket lehet kapni, ám miután Kovács Elemér álnéven megnősül, az asszony teljesen forradalmasítja a kis kóser boltot, húst készít, amellyel vidéki rokonai dögkút bizniszét lendíti föl hosszú időkre.

Beilleszkedése tökéletesen sikerülne, ha egy hajdani fogoly a koncentrációs táborból föl nem ismeri a konyhán lábosokat mosogató öregembert. Lefogják, ügyét a Közigazgatási Hivatal hatáskörébe utalják.

Az eset nagy port ver fel, alaposan megosztja a magyar társadalmat.

Az ellenzék hatalmas szimpátiatüntetést szervez mellette az Astoriánál, százezrek éltetik karlendítve az ártatlan Hansot, hiszen valódi nevét már iskolákban is tanítják barna inges tornatanárok.

Ám ugyanakkor a baloldal is lábra kap és ellentüntetésen pocskondiázzák, különösen gyakori névcseréi miatt.

Történészek kutakodnak múltjában, miközben komplett cserkész csapatok veszik föl szolidaritásból mindahány nevét.

Halálos ágyán leleplező vallomást tesz, amely szerint Ságvári Endre és valamennyi álneve is ő maga volt a nápolyi Camorra megbízásából.

Attól fogva nem tanítják iskolákban barna inges tornatanárok, de tanítják iskolákban úttörővezetők. Neve hallatán illegalitásba vonult munkásőrök szíve dobban hevesebben, s országszerte szociális ankétok tiszteletbeli posztumusz elnökévé választják.

Berlin tiltakozik, Washington tiltakozik, még Tirana is tiltakozik.

Ki tudja, mit hoz a jövő?]

Széna vagy szalma, avagy se hús, se hal? Kinek a pap? És kinek a papné? Hová tűntek korábbi főszereplőink, a sömörök, avagy megszabadul a világ egy újabb betegségtől a Caola találmányával? Lehet, hogy tíz év múlva csupán japán turisták kameráin láthatók, mint ultraibolya szűrőréteg, esetleg a passzív ellenállást választják és buzgósági sztrájkkal zilálják szét az idegenforgalmi üzletágat?

Vagy mégis inkább elbujdokolnak Hokkaidón, s szorgos miniszamurájként gyötrik bennszülötteket?

Kipusztul egy újabb faj, bizonyítván az ember mihasznaságát, vagy termékeny táptalajon vészelik át a nehéz időket, hogy majdan egész sömördinasztiák virulhassanak a bőrgyógyászok nagy örömére?

És tényleg, miért is mondott le Molnár Lajos?

(2007)