Vörösiszap-katasztrófa – II.
2010. október 06. szerda, 04:53 | Mihancsik Zsófia | 
Kedd dél óta már nem egy, hanem három figyelemmel követendő és riasztó szála van a vörösiszap-tragédiának. Mind a három az emberi, politikai, szakmai józanság és felelősség teljes hiányáról látlelet. Először is, erőteljesen formálódik a politikai szál. Amikor az első részt írtam, magam sem hittem volna, hogy ilyen gyorsan. Másrészt, mint várható volt, támadásba lendültek a legrosszabbfajta környezetvédők. Harmadrészt megszólaltak a „távoli” szakértők.
Kezdjük az utóbbival, ez a legegyszerűbb: a televíziók híradójában, a rádiók műsoraiban nyakra-főre nyilatkoznak olyan szakértők, akiknek éppúgy nem lehet pontos képük arról, mi ömlött, miért, milyen kémiai tulajdonságokkal, mit okozva, mint nekünk, laikus hírfogyasztóknak. Ugyanis a budapesti vagy a helyszíntől távoli egyéb szakértői szobákban éppúgy nincs elég információ, ahogy, mondjuk, az én budapesti lakásomban sincs. Ennek ellenére megosztják velünk magabiztosan megrajzolt katasztrófa-forgatókönyveiket az utcákat borító iszap erős mérgező hatásairól, az érintettek egészségének jövőbeli súlyos károsodásáról, folyóvizeink elfertőződéséről, az ivóvízkészlet tönkrevágásáról, a talaj évtizedes elszennyeződéséről és minden szörnyűségről, ami eszükbe jut. Általában szívesebben hiszünk a tudomány embereinek, mint az állam szervezeteinek. De most, egyelőre, amíg nem a politika próbálja meg diktálni az állami szakértői vizsgálati eredményeket (mert ide is eljuthatunk), addig higgyünk az országos katasztrófavédelemnek, az ÁNTSZ és a honvédség laboratóriumainak – ők legalább megvizsgálták, amiről beszélnek – vagy a Tatai Környezetvédelmi Zrt. környezetvédelmi igazgatójának, Farkas Bélának, aki Bolgár György műsorában hozzáértéssel, higgadtan, tárgyszerűen, világosan beszélt a katasztrófáról. Ahogy egy szakembertől elvárható. [Lejjebb hallgatható.] Az viszont felelőtlenség a köbön, amit némely magyar orvosok, geológusok, hidrológusok megint művelnek. Semmit sem tanultak a H1N1-oltásról lebeszélt kismamák halálából. Pedig a tanulság egyszerű: fogják vissza magukat, ne osszák meg velünk az elméleteiket addig, amíg nem tudják őket a konkrét helyzetre értelmezni. Nem az a dolguk, hogy vészhelyzetben elméleti alapon pánikkeltést folytassanak!
Ami a „legrosszabbfajta környezetvédőket” illeti (ők azok, akik nem embert védenek, hanem környezetet, de azt radikálisan, akik a kíméletlen közösségi kényszereket is megengedhetőnek, sőt kívánatosnak tartják, akiknek két dolog helyből gyanús: az, ha valami magán, és az, ha valami állami – értsd bármilyen szálon köze van a hatalomhoz –, és akik számtalan jó, szép és hasznos kezdeményezés elszánt és vérszomjas kerékkötői voltak eddig is, lesznek ez után is). A Greenpeace például kedden délután már tudta, mi volt a hétfői műholdfelvételen. Hétfőn még nem tudta, és kedden délután öt óráig sem tudta. De akkor megtudta, és lobogtatta is a „tudományos bizonyítékot” a gátszakadásról. Azt is tudta, innen Budapestről, a Zászlós utcából, hogy „a túl sok tárolt vörösiszap lehetett a katasztrófa elsődleges oka”. Azt meg végképp, hogy ki a felelős, úgyhogy tudatta is velünk azon melegében „mélységes felháborodását a katasztrófáért felelős MAL Zrt. vezetőinek cinizmusa, félretájékoztatása miatt”. Csakhogy kiderült, a magabiztos állításokat és minősítéseket megalapozó információikat a Napi Ászból szerezték, így aztán kénytelen voltak kiadni egy helyreigazítást, és sajnálkozásukat kifejezni – na nem a Magyar Alumínium Zrt. (MAL) vezetőinek, akiket a bulvárbizonyítékaikra meg a Zászlós utcai találgatásaikra alapozva lecinikusoztak és lehazugoztak, és kapásból bevágtak a börtönbe.
És még a legrosszabbfajta környezetvédőknél maradva: nekem személy szerint hiányérzetem lett volna, ha kedvencem, a Levegő munkacsoport nem szólal meg nyomban (szeretem őket sok okból, például imádom, ha valaki előírja nekem, hogy biciklin közlekedjek, mert különben megvetendő ember leszek, és megtámad minden budapesti fejlesztést-építkezést, amely tudomást vesz arról a tényről, hogy az autó és a metró a mindennapi életünk nélkülözhetetlen része). Nem kellett csalódnom. Ők már 2003-ban is megmondták, sőt, 2006-ban feljelentést is tettek, igaz, hogy nem Ajka, hanem Mosonmagyaróvár miatt (a Gyurcsány-cégről van szó), de az ügyészség – természetesen politikai nyomásra elkövetett hatósági (környezetvédelmi felügyelőségi) hazudozás miatt – nem találta nyomát törvénytelenségnek. Most aztán harciasan követelik – nem a katasztrófaelhárítást, nem a kármentesítést, nem a szakmai vizsgálatot, amelyből esetleg szakmai következtetéseket lehetne levonni a veszélyes ipari melléktermékek tárolásának még körültekintőbb és még biztonságosabb módszereire nézve, nem, ők „a vonatkozó privatizációs szerződések” nyilvánosságra hozását követelik, mert szerintük azokból lehet megállapítani (?!) „ki milyen mértékben felelős a vörösiszap kapcsán kialakult katasztrofális helyzetért”. Ők nem szakmáznak, ők bűnöst akarnak, vért akarnak, ha egy mód van rá, azét, akinek szerintük már régen vérét kellett volna venni.
És, micsoda meglepetés, itt összetalálkoznak a fideszes vádmegbízottal, Papcsák Ferenccel. Neki ugyan még az égvilágon semmi sincs a kezében (!) a MAL ellen, de a minisztériumok már gyorsított ütemben tájékozódnak! Muszáj felkiáltójelet írnom, mert az ember esze megáll. Benne élünk egy katasztrófában, és a minisztériumok minden erejükkel azon dolgoznak, hogy egyelőre nem létező bizonyítékokat keressenek a – mire is? Az Index szerint bármire, mert Tolnay Lajosnak, a MAL elnökének és résztulajdonosának az a bűne, hogy „korábban több olyan alumíniumipari társaságban volt tulajdonrésze, amelyben érdekeltsége volt Gyurcsány Ferencnek, illetve cégeinek, például a mosonmagyaróvári Motimnak”. De a Figyelő szerint „üzleti együttműködés és konkurenciaharc is volt a Tolnay Lajos által irányított MAL és Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök üzleti érdekeltségei között”. Hogyan tudja vajon leválasztani Papcsák Ferenc és a Fidesz a közös érdekeltségű üzleti partnert az ellenérdekelt – tehát az ő politikai szájízük szerint való – konkurensről? Melyik Tolnay Lajos ellen keresik a bizonyítékokat? Nem beszélve arról, hogy megint csak a Figyelő szerint Tolnay Lajost, „a jobboldalon ’szociprivatizátornak’, a baloldalon ’konzervatív tőkésnek’ tartják”, a kohász és bányász szakmában ezzel szemben sokan azt tartják komoly fegyverténynek, „hogy életben tudta tartani a MAL-hoz tartozó cégeket”. Ez is mindegy? Papcsák Ferenc és a Fidesz bárkinek kitöri a nyakát*, ha a hulláján keresztül eléri Gyurcsányt, és megteheti a vörösiszap-katasztrófa felelősének?
Szeretném hangsúlyozni, nem tudom, felelős-e a MAL és összes vezetője-tulajdonosa a katasztrófáért. De soha nem is fogom megtudni, ha már most, a baj másnapján a szemem előtt állnak össze egy újabb politikai koncepciós eljárás darabjai. Mert ha Orbán Viktor egyszer kimondta, és ma, alig egy nappal a katasztrófa bekövetkezte után, kimondta: „A helyzet úgy áll, hogy nincs olyan információnk, nincs a birtokunkban olyan tudás, nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének ennek a katasztrófának. Márpedig ha egy katasztrófának nincs természeti oka, akkor ez emberek által okozott katasztrófának tartható, illetve élünk a gyanúperrel, hogy itt erről van szó”, szóval ha ezt belemondta az összes televízióba, akkor nincs az az isten, nincs az a vizsgálat ezen a földön, amely merne végeredményként esetleg természeti okot, vis majort találni.
A valóság vörös rettenete után rohamtempóban gyalogolunk bele a vörös koncepciós eljárások világába. És ehhez mindenki segédkezet nyújt, aki híréhségében, szenzációhajhászásában rohan az újdonságok és a politikusok után. És nem kérdez, nem gondolkozik, nem gyanakszik, nem értelmez. Vagy éppen indulatokat szít, ha mással nem, azzal, hogy fontosnak tartja hangsúlyozni: „a MAL a kilencvenes évek második felében bekövetkezett privatizációja óta a leggazdagabb magyarok toplistáján szereplő magyar magánszemélyek érdekeltségébe tartozik” (illene tudni, hogy az információnak nemcsak önértéke van, hanem helyiértéke is. És főként közege). Úgyhogy ne csodálkozzunk, ha holnap, megfelelő szájakból, már azt fogjuk hallani, hogy ezek az emberek nemcsak hogy a közvagyon ellopásából, hanem egyenesen a devecseriek és a kolontáriak vérén gazdagodtak meg. És aztán jöhet a lincselés.
(Mihancsik Zsófia)
Kezdjük az utóbbival, ez a legegyszerűbb: a televíziók híradójában, a rádiók műsoraiban nyakra-főre nyilatkoznak olyan szakértők, akiknek éppúgy nem lehet pontos képük arról, mi ömlött, miért, milyen kémiai tulajdonságokkal, mit okozva, mint nekünk, laikus hírfogyasztóknak. Ugyanis a budapesti vagy a helyszíntől távoli egyéb szakértői szobákban éppúgy nincs elég információ, ahogy, mondjuk, az én budapesti lakásomban sincs. Ennek ellenére megosztják velünk magabiztosan megrajzolt katasztrófa-forgatókönyveiket az utcákat borító iszap erős mérgező hatásairól, az érintettek egészségének jövőbeli súlyos károsodásáról, folyóvizeink elfertőződéséről, az ivóvízkészlet tönkrevágásáról, a talaj évtizedes elszennyeződéséről és minden szörnyűségről, ami eszükbe jut. Általában szívesebben hiszünk a tudomány embereinek, mint az állam szervezeteinek. De most, egyelőre, amíg nem a politika próbálja meg diktálni az állami szakértői vizsgálati eredményeket (mert ide is eljuthatunk), addig higgyünk az országos katasztrófavédelemnek, az ÁNTSZ és a honvédség laboratóriumainak – ők legalább megvizsgálták, amiről beszélnek – vagy a Tatai Környezetvédelmi Zrt. környezetvédelmi igazgatójának, Farkas Bélának, aki Bolgár György műsorában hozzáértéssel, higgadtan, tárgyszerűen, világosan beszélt a katasztrófáról. Ahogy egy szakembertől elvárható. [Lejjebb hallgatható.] Az viszont felelőtlenség a köbön, amit némely magyar orvosok, geológusok, hidrológusok megint művelnek. Semmit sem tanultak a H1N1-oltásról lebeszélt kismamák halálából. Pedig a tanulság egyszerű: fogják vissza magukat, ne osszák meg velünk az elméleteiket addig, amíg nem tudják őket a konkrét helyzetre értelmezni. Nem az a dolguk, hogy vészhelyzetben elméleti alapon pánikkeltést folytassanak!
Ami a „legrosszabbfajta környezetvédőket” illeti (ők azok, akik nem embert védenek, hanem környezetet, de azt radikálisan, akik a kíméletlen közösségi kényszereket is megengedhetőnek, sőt kívánatosnak tartják, akiknek két dolog helyből gyanús: az, ha valami magán, és az, ha valami állami – értsd bármilyen szálon köze van a hatalomhoz –, és akik számtalan jó, szép és hasznos kezdeményezés elszánt és vérszomjas kerékkötői voltak eddig is, lesznek ez után is). A Greenpeace például kedden délután már tudta, mi volt a hétfői műholdfelvételen. Hétfőn még nem tudta, és kedden délután öt óráig sem tudta. De akkor megtudta, és lobogtatta is a „tudományos bizonyítékot” a gátszakadásról. Azt is tudta, innen Budapestről, a Zászlós utcából, hogy „a túl sok tárolt vörösiszap lehetett a katasztrófa elsődleges oka”. Azt meg végképp, hogy ki a felelős, úgyhogy tudatta is velünk azon melegében „mélységes felháborodását a katasztrófáért felelős MAL Zrt. vezetőinek cinizmusa, félretájékoztatása miatt”. Csakhogy kiderült, a magabiztos állításokat és minősítéseket megalapozó információikat a Napi Ászból szerezték, így aztán kénytelen voltak kiadni egy helyreigazítást, és sajnálkozásukat kifejezni – na nem a Magyar Alumínium Zrt. (MAL) vezetőinek, akiket a bulvárbizonyítékaikra meg a Zászlós utcai találgatásaikra alapozva lecinikusoztak és lehazugoztak, és kapásból bevágtak a börtönbe.
És még a legrosszabbfajta környezetvédőknél maradva: nekem személy szerint hiányérzetem lett volna, ha kedvencem, a Levegő munkacsoport nem szólal meg nyomban (szeretem őket sok okból, például imádom, ha valaki előírja nekem, hogy biciklin közlekedjek, mert különben megvetendő ember leszek, és megtámad minden budapesti fejlesztést-építkezést, amely tudomást vesz arról a tényről, hogy az autó és a metró a mindennapi életünk nélkülözhetetlen része). Nem kellett csalódnom. Ők már 2003-ban is megmondták, sőt, 2006-ban feljelentést is tettek, igaz, hogy nem Ajka, hanem Mosonmagyaróvár miatt (a Gyurcsány-cégről van szó), de az ügyészség – természetesen politikai nyomásra elkövetett hatósági (környezetvédelmi felügyelőségi) hazudozás miatt – nem találta nyomát törvénytelenségnek. Most aztán harciasan követelik – nem a katasztrófaelhárítást, nem a kármentesítést, nem a szakmai vizsgálatot, amelyből esetleg szakmai következtetéseket lehetne levonni a veszélyes ipari melléktermékek tárolásának még körültekintőbb és még biztonságosabb módszereire nézve, nem, ők „a vonatkozó privatizációs szerződések” nyilvánosságra hozását követelik, mert szerintük azokból lehet megállapítani (?!) „ki milyen mértékben felelős a vörösiszap kapcsán kialakult katasztrofális helyzetért”. Ők nem szakmáznak, ők bűnöst akarnak, vért akarnak, ha egy mód van rá, azét, akinek szerintük már régen vérét kellett volna venni.
És, micsoda meglepetés, itt összetalálkoznak a fideszes vádmegbízottal, Papcsák Ferenccel. Neki ugyan még az égvilágon semmi sincs a kezében (!) a MAL ellen, de a minisztériumok már gyorsított ütemben tájékozódnak! Muszáj felkiáltójelet írnom, mert az ember esze megáll. Benne élünk egy katasztrófában, és a minisztériumok minden erejükkel azon dolgoznak, hogy egyelőre nem létező bizonyítékokat keressenek a – mire is? Az Index szerint bármire, mert Tolnay Lajosnak, a MAL elnökének és résztulajdonosának az a bűne, hogy „korábban több olyan alumíniumipari társaságban volt tulajdonrésze, amelyben érdekeltsége volt Gyurcsány Ferencnek, illetve cégeinek, például a mosonmagyaróvári Motimnak”. De a Figyelő szerint „üzleti együttműködés és konkurenciaharc is volt a Tolnay Lajos által irányított MAL és Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök üzleti érdekeltségei között”. Hogyan tudja vajon leválasztani Papcsák Ferenc és a Fidesz a közös érdekeltségű üzleti partnert az ellenérdekelt – tehát az ő politikai szájízük szerint való – konkurensről? Melyik Tolnay Lajos ellen keresik a bizonyítékokat? Nem beszélve arról, hogy megint csak a Figyelő szerint Tolnay Lajost, „a jobboldalon ’szociprivatizátornak’, a baloldalon ’konzervatív tőkésnek’ tartják”, a kohász és bányász szakmában ezzel szemben sokan azt tartják komoly fegyverténynek, „hogy életben tudta tartani a MAL-hoz tartozó cégeket”. Ez is mindegy? Papcsák Ferenc és a Fidesz bárkinek kitöri a nyakát*, ha a hulláján keresztül eléri Gyurcsányt, és megteheti a vörösiszap-katasztrófa felelősének?
Szeretném hangsúlyozni, nem tudom, felelős-e a MAL és összes vezetője-tulajdonosa a katasztrófáért. De soha nem is fogom megtudni, ha már most, a baj másnapján a szemem előtt állnak össze egy újabb politikai koncepciós eljárás darabjai. Mert ha Orbán Viktor egyszer kimondta, és ma, alig egy nappal a katasztrófa bekövetkezte után, kimondta: „A helyzet úgy áll, hogy nincs olyan információnk, nincs a birtokunkban olyan tudás, nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének ennek a katasztrófának. Márpedig ha egy katasztrófának nincs természeti oka, akkor ez emberek által okozott katasztrófának tartható, illetve élünk a gyanúperrel, hogy itt erről van szó”, szóval ha ezt belemondta az összes televízióba, akkor nincs az az isten, nincs az a vizsgálat ezen a földön, amely merne végeredményként esetleg természeti okot, vis majort találni.
A valóság vörös rettenete után rohamtempóban gyalogolunk bele a vörös koncepciós eljárások világába. És ehhez mindenki segédkezet nyújt, aki híréhségében, szenzációhajhászásában rohan az újdonságok és a politikusok után. És nem kérdez, nem gondolkozik, nem gyanakszik, nem értelmez. Vagy éppen indulatokat szít, ha mással nem, azzal, hogy fontosnak tartja hangsúlyozni: „a MAL a kilencvenes évek második felében bekövetkezett privatizációja óta a leggazdagabb magyarok toplistáján szereplő magyar magánszemélyek érdekeltségébe tartozik” (illene tudni, hogy az információnak nemcsak önértéke van, hanem helyiértéke is. És főként közege). Úgyhogy ne csodálkozzunk, ha holnap, megfelelő szájakból, már azt fogjuk hallani, hogy ezek az emberek nemcsak hogy a közvagyon ellopásából, hanem egyenesen a devecseriek és a kolontáriak vérén gazdagodtak meg. És aztán jöhet a lincselés.
(Mihancsik Zsófia)
* És nemcsak Tolnay Lajosét. „Elég volt a riogatásból és a vegyipari ágazat elleni hergelésből az ajkai iszapömlés ügyében”, írta Székely Tamás, a vegyipari szakszervezet (VDSZ) elnöke mai közleményében. „A dilettáns vélemények és elhamarkodott intézkedések felbecsülhetetlen kárt okoznak a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt-nek, de elsősorban a dolgozóknak”, s ezzel tízezer ember megélhetése is veszélybe kerül. Ha „a politikusok és újsütetű szakértők túlbuzgósága” miatt esetleg felfüggesztik a MAL Zrt. működését, akkor az alumínium-, a timföldgyártásban és a bauxitbányászatban is felbecsülhetetlen kárt tesznek.
Székely Tamásnak minden szava arany.
Az MTV híradójának helyszíni tudósítása szerint egyébként a kolontáriak félnek és indulatosak: félnek a sugárzásveszélytől, amellyel Illés Zoltán és szakértői riogatták őket, és indulatosak, mert nem kapnak semmiféle tájékoztatást. De hát nem ők a fontosak, hanem az, hogy nap közben szép lassan összeállt a politikai haszon logikája, amelyet a tragédiából húzni lehet. A minisztériumok, mint láttuk, már dolgoznak.
Székely Tamásnak minden szava arany.
Az MTV híradójának helyszíni tudósítása szerint egyébként a kolontáriak félnek és indulatosak: félnek a sugárzásveszélytől, amellyel Illés Zoltán és szakértői riogatták őket, és indulatosak, mert nem kapnak semmiféle tájékoztatást. De hát nem ők a fontosak, hanem az, hogy nap közben szép lassan összeállt a politikai haszon logikája, amelyet a tragédiából húzni lehet. A minisztériumok, mint láttuk, már dolgoznak.
Bolgár György beszélgetése Farkas Bélával
2010. október 5.
Klubrádió
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése