hátha valaki végre meghajtogatja háromdimenziósra, mert ez csak egy összeolvasztás. Valójában azért jutott az eszembe, mert valamiért a hajdani Úttörővasút ugyancsak korabeli nevén Ságvári-liget állomását keresetem, s közben szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy a szocializmus építésének hajnalán a tervezők jónak látták az ország legnagyobb tébolydája mögött köpésnyire vezetni a nyomvonalat. Lehettek volna nagyralátóbbak is, hiszen ki tudja, hová fejlődünk országosan, elmében és idegben, valamint mozgalmi vonalon egyaránt, ha egy kis kanyarral egyenesen a Sárga ház főbejárata elé vezetik e kedves kis piros vasutacskát egy megálló kedvéért.
Végtére is kinek ártott volna, ha az egyik elmekór összemosolyog a másikkal. Igaz, ha valamelyik beteg akkoriban megjósolja ezt a mai, ugyancsak eszeveszett helyzetet, azt biztosan nem engedik elzakatolni a parkból, inkább alaposan felemelik gyógyszerei dózisát. (Esetleg fel is emelték, de éppen ez a régi delikvens garázdálkodik szabadon a kertek alatt? Én békés ember lennék jobbára, semmiképpen sem híve a kényszergyógykezelésnek és a kivégzésnek, de ezt azért csak agyon kéne ütni a saját lábaival mielőbb. Inkább vele focizzanak a dögkeselyűk, mint mindannyiunkkal ez a kis pojáca. )
(A magányos tahó először szembesül a ténnyel, hogy nem elég birtokolni a labdát. Gondolom, ezen az estén volt nagy gyermeknevelés a felcsúti tanya hátsó udvarán, még a disznók is megemlegethették apuci nagy eszét.)
Az eredeti címet (Hárshegy szanatórium) azért meg kellett változtatnom, remélem, ez világos.
A felvétel 2008 nyarán készült, s ezt erőszakoltam bele a Google Earth-ből kiszedett tájképbe.
