Egy felülvizsgálati döntés ürügyén...
„Jogellenesen oszlatta fel a rendőrség 2006. október 23-án hajnalban a Kossuth téri demonstrációt – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) kedden. A felülvizsgálati döntés szerint az aznap délutáni Alkotmány utcai rendőri oszlatás ugyanakkor már jogszerű volt. Az LB indokolása szerint, míg 23-án délután nyilvánvalóan békétlenek voltak a demonstrálók, addig az nem bizonyosodott be az eljárás során, hogy már azt megelőzően is felfegyverkezett, erőszakos vagy fenyegető lett volna a tüntetés.” Az LB a Fővárosi Bíróság korábbi elsőfokú, jogerős ítéletét bírálta felül, amely „teljes egészében elutasította a tüntetők keresetét, azzal az indoklással, hogy a rendőrség jogszerűen döntött, hiszen a demonstráció résztvevői fel voltak fegyverkezve, s így az elvesztette békés jellegét”.
(A cikk folytatása a Galamus-on.)
(A képek eredete: Index)
Mert van az úgy, hogy a forradalmi idők forradalmi tetteket követelnek. Az viszont sajnálatos, hogy a fülkeforradalmárok e bátor előfutárai nem enyhíthették szükségüket illendően, s fülkék híján kénytelenek voltak összeszarni a "csatamezőt".
Nem is hinném, hogy az LB tévedett, hiszen mi lenne méltóbb a külföldi vendégek figyelmére, mint a mi derék csürhénk, ahogy körberondítja a felvont zászlót, kondérokban paprikás krumplit kotyvaszt s hozzá nyereg alatt puhított tablettás bort kortyolgat.
(Mi sem bizonyítja jobban hőseink pedantériáját, mint az, hogy brikettjeiket fehér pamutzoknikba gyömöszölték. Hiszen nem vagyunk mink valami balkáni kurafiak, hogy pállott lábon rohasztott műszálassal bűzbombázzuk az ellent!*)
Sikerekben gazdag, elfogulatlan szép jövőt kívánva maradnék annyiban, én nem trágyázom még a kötcsei határt sem, bárminő fájdalmas legyen is a gondolat:
négy évig kisstílű idióták kezén az ország,
mert ahogy merda non può essere incorporato nel castello,
úgy a szar sem épít maradandó várat, bármiként sóvárogjon is ilyesmire tanyasi
gyermekkort felejtendő vágyakozással.
[* Itt csatolnám a megfelelő viccet:
Csapajev elé foglyot cipelnek és ijedten jelentik, hogy az átkozott kém semminő kínzásra sem hajlandó vallomást tenni. -- Körmei alá tüzes tűket szurkáltatok? -- kérdi elmélázva Csapajev.
-- Természetesen, Csapajev elvtárs! -- harsannak hárman is. -- No, és a heréit mángorlóval megtekergettétek? -- vonja fel szemöldökét a vezér. -- Többször is! -- védekeznek a partizánok.
-- Aztán bűzös kapcámat szagoltattátok-e vele? -- mordul immár indulatosan Csapajev.
Kánonban érkezik a döbbent hangú felelet: -- De Csapajev elvtárs, nem vagyunk mi fasiszták!]
Zeneszóval pedig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése