Kicsit zavaros, hogy pontosan kikről is beszél a doki,
de az azért nyilvánvaló, hogy népünk szeretett vezére tőle aligha kap majd szívmasszázst*, amikor holdkóros rémálmából belezuhan az aszfaltozott valóságba. Ha rám hallgat, idejében lefoglal egy parkra néző, csöndes szobát a Kútvölgyiben, ott mégiscsak régi hagyománya van a politikai első-, középső- és végsősegélynek.
Ha siet, még jelentkezhet a K-menüre, ami ugyan piros telefonnal nem jár, viszont hetente három kolbászos reggelit nyújt, felépülése után pedig tárt karokkal fogadják majd a szomszédos közkórházban. Egy ilyen díjnyertes kolbásztöltőt mindig szívesen látnak a patológián, de talán még az urológia is igényt tart megkérdőjelezhetetlen államférfiúi képességeire. Szóval élhetne végre kedvenc foglalatosságának és baszogathatná az utcáról begyűjtött névtelenek fagyott tetemeit. A tarkójukon futkározó hideg leheletért szerintem még év végi prémium is járna, nagy kincset ér manapság minden és mindenki, ha általa energiát spórolhat népgazdaságunk. Mert a névtelen elmúlásnál még az is jobb, ha az emberről legalább gazdasági almanachok megemlékeznek, de nem mint analfabéta kártevőről, hanem mint a nép egyszerű fiáról, aki az aljasságból feszültséget szublimál, s akár csípőből és félpályáról is bátran kapura dob.
Dr. Papp Lajos beszéde a parlamentben 2010.12.10.
*
(Ez pedig Indavideó.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése