Most például az akarom mondani, hogy uborka
salátámba annyi fokhagymát tettem, hogy az egész
utcából kizavarja a vámpírokat, pedig jó hosszú, vagy
250-ig tart, de tényleg gazdagon bántam e kellemetes ter- ménnyel. Hutyutyu, már pirospaprikám is van -- nem a boltból--,
teszem is a helyére gyorsan. A krumplit viszont kihagyom, nincs kedvem
hámozni, marad a kedvenc, a rizs. (Hallom is némelyik szakértő felhördülését:
Hát ez meg lecsóhoz salátát eszik? Ja, naná -- így én, mert amíg lecsóm harmonikus
savanykássága pompásan fog illeni ubisalim édes-savanyú-sós ízéhez, én bizony legfeljebb nyáridőn váltok át kovászosra (made in anyukám ), télen meg azért ritkábban ehetek igazi lecsót. Mert a déli, mediterrán és kotonházi zöldségek bukéja inkább a fűrészporra hasonlít, ami bár lehet hasznos olajpadlós kocsmák csúszásmentesítésére, tengerimalacok alá alomnak, sőt,
bizonyos esetekben -- nagyon ritkán, végszükségben -- rakétát hajtani, ha a mérnök
rendes, vegyes tüzelésű kazánt építtetett be, nem is beszélve a "hasmenés a
pusztában ért, sehol egy telefonkönyv, amivel kitörölhetném" esetéről.
De jó az még babatöpörtyűbe is -- csorog a nyálatok, mi? --,
amikor nincs az éléskamrában rendes gersli. Nem, nem,
tarhonyával ilyesmit pótolni rémes gusztustalanság,
szó se lehet róla. Fujj! Hiába, az én konyhám
bizony diliroom, szakácskönyvemet
tompika fejemben tartom,
fűszereim számosak,
lovaim kényesek,
késeim élesek,
régi verse-
im réme-
sek, s
még
a
fiúk is nyertek bronzérmet Egyiptomban tizenegyesekkel. Biztosan lesz nekik fincsi vacsora.
(Nemlecsó)
Honnan kerítek autentikus lecsóképet?
A magamé nem mutiba készült.
Net?
Da!
De ez egy répás lecsó, egérhússal. Vagy patkány? Nem láttam ezt a konyhát.
Amúgy meg: úgy jártam, hogy mégsincs itthon rizs -- álmodtam volna? de ki a fene álmodik
rizzsel?
(Krúdy erről nem szólt? Majd megnézem.)
Mit tett csulon a lecsójába rizs helyett?
Óriási nyeremények!
Az első három helyes megfejtő eljöhet velem
az Ulánbátori főzőversenyre, ahol -- egyre
biztosabban tudom -- lóból készítek
májpástétomot, s hozzá, hogy ne
menjenek kárba, rögtönzök
egy szép adag csontlevest
patákkal, nyergekkel,
csikósokkal, ahogy
jó magyarhoz
illik, s ha el-
nyerem a
nagy Mongol díszkardot is, elmegyünk a vurstliba vattacukrozni, törökmézezni, faranciakrémesni, svédcsavarni. Talán még egy hamburgert is benyomunk a végén, bár félek, ott csak McCedembal's van, ahol se kóla, se rosejbni, csak a jó öreg Taklamakán fasírt
szőrből-bőrből, meg kumisz, meg szlutya, meg még manyik -- dehogy, az másutt
szerepel, mint tüzes víz --, meg............untam. (-tatok, egyre megy)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése