3.
Gyurcsány Ferenc kopott fürdőköpenyében az alagsori WC-csészéket sikálta. Nem büntetés volt ez, ő maga vállalkozott rá minden szerdán, mert nem akart találkozni a szöktetésére szervezkedő nyugdíjasok lelkes csoportjaival. Írhatott ő blogot, ezek a kriptaszökevények még mindig inkább hittek a suttogó propagandának.
Egyszerű tüdőgyulladással kerül kórházba. 40 fokos láza ellenére hadakoznia kellett a mentősökkel, mert azok mindenáron a Kútvölgyibe akarták szállítani. Hazudhatta volna, hogy ő nem is ő, de nem hittek volna neki, ezért kénytelen volt tömött borítékokkal honorálni a félrenézést.
Az éjszakai ügyeletes fiatal fekete orvos volt, szerencsére hírből sem ismerte. De a biztonság kedvéért már az első éjszakán ágyat cserélt egy hevesen csukló beteggel. Néhányan persze felismerték azonnal, ő viszont kedvenc olvasmányából merítvén ötletet minduntalan valami fejlövésre hivatkozott.
Másfél hét alatt teljesen felgyógyult, de roppantmód megszerette a helyi könyvtárat. Bizonyítványait befogadták, hamarosan teljes állásban dolgozhatott.
Eleinte még látogatta a családja, de ilyenkor bezárkózott és ősrégi sakkfeladványokkal szórakoztatta magát. Az igazat megvallva szart a politikára, viszont míves katalógust hozott össze néhány hónap alatt. Ez annyira megtetszett a Lipcsei Állatorvostudományi Egyetem igazgatójának, hogy egy -- ki tudja mire szerveződött -- szakmai látogatást követően kölcsön kérte őt.
Hat hónapig volt távol. Ez az út arra is lehetőséget adott, hogy rendszeresen látogathassa a környéken lábadozó Horn Gyulát.
Sokat nevettek.
Konyakozgattak.
Gyula szívta a kapadohányt.
Egyszer még szkanderoztak is. Hagyta nyerni az öreget, naná.
De semmi sem tart örökké, Ferencet visszavárták a klinikára.
Így múlott el tizenöt esztendő.
Az első időkben még kritizálta a második Orbán kormány esztelen működését, de aztán felhagyott vele. Örömmel vállalkozott rá, hogy a kórház minden helyiségében kifüggessze a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot, illő módon, az ajánlott méretben, ízléses kerettel.
Esténként a pincében üveget szabdalt, méghozzá 50×70-esre.
Lelkesedésének híre ment, hamarosan minden budapesti egészségügyi intézménybe ő szállította a falrakész NENYIT, kívánságra oldalkocsis motorkerékpáron kiszállt és a felszerelést is elvégezte.
Nem volt egy elveszett ember, a szórakozásból űzött tevékenység busásan jövedelmezett. A következő tavaszon már büféket, majd dialízis állomásokat is működtetett, nem kevesebb anyagi sikerrel.
Amihez csak nyúlt, arannyá változott. (Egyedül az urológián idegenkedtek tőle.)
Időről-időre felröppent a hír, hogy jön és kipenderíti a pöffeszkedőket, de egyetlen erre utaló tette is csupán a demonstráció szintjén maradt.
Amikor Orbán Viktor és Schmitt Pál – addigra ismét csupán NOB potentát – leleményes trükkel ellehetetlenítette Londont, mint olimpiai helyszínt, majd nem kevés munkával átvette az egész rendezvényt, írt egy kis glosszát az ÉS-be, amelyben kételyeit fejezte ki az iránt, hogy a kiemelkedő sportesemény gond nélkül megrendezhető a Margit-szigeti Úttörőstadionban. Munkálkodása eredményeként az íjászatot áthelyezték a víztoronyhoz.
Az igazsághoz tartozik, hogy két évre rá, amikor véget értek a nyári játékok – az ősz, a tél és a tavasz addig felfüggesztésre került a szavazófülkékben forradalmat kivívó, mindközönségesen a zembereknek nevezett polgárok felhatalmazása alapján, no meg azért is, mert a tavasz is nálunk tölti az őszt, vagy mi a bánat –, elismerően nyilatkozott ugyanazon folyóiratban a kormány ügyes munkájáról.
Csak a végén csipkelődött egy kicsit, megjegyezve, hogy legalább a vizes számokat áttehették volna a szomszédos Hajós Alfréd – ez nem az a bizonyos Piszok Fred! – uszodába, mert ezzel jelentősen felgyorsultak volna az események. De azt nem tagadhatta, hogy soha még annyi negatív rekord nem született, mint Budapesten.
[Megjegyzés: a Nobel-bizottság azóta is töpreng a permanens olimpia, mint hungarikum elismerésén, habár ehhez a témához semmi köze. Nem lehet talán lényegtelen az ügy szempontjából, hogy a szabad kokaintermesztés jogáról való lemondás fejében beválasztatták a bizottságba Grespik Lászlót, aki azóta is fénykorát éli, igaz, a kevéssé tekintélytisztelő norvég polgárok minden gálán kinevetik és nem csupán a háta mögött hívják øyne fylt med oksekjøtt-nak, amit ez az amatőr nyelvésznek is utolsó hivatalnok dicséretnek vél a jó norvégok (és svédek és finnek és mindenki) nagy-nagy szerencséjére.]
Ezt követően már csupán új hivatása tárgyában hallatott kritikát.
Először akkor szólat meg – szűk, szakmai fórumokon –, amikor a kötcsei tézisek alapján előbb az idegen szavakat, majd az idegen alakokat, végül minden idegen dolgot kivágattak az országos könyvtárak anyagaiból.
Nem átallotta megjegyezni, hogy talán Anonymust ne piszkálják, valamint megpróbált rávilágítani, hogy a világirodalom nem rólunk szól csupán.
A cenzorok összeszorított ajkakkal, elszánt akaratossággal dolgoztak a nemzeti célkitűzések megvalósításán. De minden könyvtárban nem vehették át a hatalmat, annyi okos emberfőt még nem tudtak kinevelni az amúgy gyomként terjedő polgári iskolákban.
Hosszú évek kellettek, mire belátták, akárhány polgári osztály elvégzése is csak érettségihez vezethet, ebben az ügyben a napról napra hízó – előbb négyharmados, később ötnegyedes, sőt több! – politikai felhatalmazás sem segíthet.
Igaz, a hülyék kinevezését semmiféle törvény nem tiltotta, esetenként egyenesen előírta.
Tiltakozhatott volna akkor is, amikor Szőcs Géza Julianus barát helyett a kazános Morvait – és valami ismeretlen eredetű szifilitikus betegség csíráit -- hurcolta haza, vagy amikor az újjáéledő alföldi tanyavilág (egyúttal a vasút mintegy 0,05%-os növekedését is gerjesztő!) apró kis polgári köreiben kötelezővé tették a sumer nyelv- és kultúrörökség babonás tiszteletét.
(A boltokban csak ezen a kissé idegenszerű nyelven előadott kéréseiket teljesítették, az APEH felé pedig csakis rovásírásos számlákat nyújthattak be fővesztés terhe mellett.)
De hallgatott.
Ágálhatott volna a 2020. évi domboldali focivébé tervei ellen.
Nem szólat meg.
Az internet cenzúrázása ellen nem kellett mukkannia sem, mert arról maga Orbán Viktor nyilatkozta, hogy elektromos dolgokhoz inkább nem nyúlnak.
Sőt, amikor Facebook rajongói oldalán a miniszterelnök-elnök-elnök – mert addigra már egy váratlan helyről is felkérték, s ő kegyesen el is fogadta azt – ismerőseinek létszáma kétszeresen meghaladta a regisztráltak számát, erősen elgondolkodott, hogy csatlakozik.
Erre végül a 2022-es választások meglepően langyos kampányidőszakában került sor.
A parlament létszámát addigra három főre zsugorították takarékossági célokra hivatkozva, no meg azért is, mert Orbánnak több elnökséget nem állt módjában elfogadni, hiszen a rengeteg igazmondás felemésztette ideje nagy részét.
Focizni is csupán heti három-négy alkalommal járhatott!
Egyesekben felmerült, hogy pazarlás három embernek az egész Országházat kifűteni.
Ekkor jelentkezett Ferenc, s mindjárt fel is ajánlotta édesanyja megürült lakását törvénykezési célokra, azzal kecsegtetve a három derék honfiút – nő valahogy nem fért a tűzhöz, pedig legalább a konyhán elkélt volna a segítség, különösen amióta a büfét is ők vezették gebinben s a szendvicseket Stahl Judit szakácskönyvei alapján főzték –, hogy minden helyiségben olajkályha és kétforintossal, pontosabban bélással működő flipper is van, a templom és a Tesco pedig szinte köpésnyire.
Hogy őszinték legyünk, nem várt ő pozitív választ, de másmilyent sem, így alaposan meglepődött, amikor Orbán Viktor ismerősnek jelölte, s egy személyes üzenetben kifejezte nagyrabecsülését.
Ferenc ekkor látta jónak, hogy eredeti néven regisztráljon, ám a procedúra megismétlődött. Orbán Viktor jellegzetes kézírással – ami ezen a fórumon kevéssé jött át – köszöntötte, s hamiskásan csak annyit üzent, hogy mindig is nagyon figyelték ténykedéseit.
Két hétre rá telefonszámot cseréltek, a húsvéti böjtöt már együtt tartották, konspirációs okokból ugyan Vlagyivosztokban, de a szándék mindenképpen dicsérendőnek tűnt.
Másfél hónap alatt a helyi városi könyvtár príma katalógussal gazdagodott, miközben Viktor az óvodákat látogatta, mézes és lekváros kenyereket falt rakásra, majd dakota bölcsességekkel szórakoztatta a kisdedeket.
(Mesélik, hogy egy év múltán csupán egyetlen gyermek jele maradt mosolygós napocska, de róla kiderült, hogy kvantumfizikai tanulmányai miatt elbliccelte a mókás összejöveteleket. Idén pedig három embert is indiánnak véltek az immár másodikos elemisták és sajnos szó nélkül agyonverték mindegyiküket.)
A háromszoros elnököt pofonütéskén érte a választások elveszítése, kizárólag heveny isiásza miatt tekintett el a választási csalások vádjától, de talán az is hatott rá, hogy pünkösdkor megkoronázták régi barátai és üzletfelei.
Egyedül a jég hiánya miatt pityergett, mire a szemfüles Sz. Péter időskorú szómágus csúsztatott két kockányit az italába.
Így történt, hogy a vesztes választást követően harmadik éve hordta a koronát. Vagyis hordta volna, ha…. De váltsunk ismét jelenidőre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése