286th REAL TIME

Mit játszik ma nekünk, Pali bácsi? Mert igen fess muzsikusok Ön a hazának így trióban, családi körben, palotában, karácsonyra...

(eredeti verzió -- előjátékkal -- a csövön)

(a képek forrása: Alexa -- Schmitt -- Goulding, picasaweb)

Az ötletért Lázár Györgynek (Galamus) ezer köszönet!

285th REAL TIME

Ez a dal viszont nem megy ki a fejemből, pedig harmincöt éve nem is hallottam. 

És mert nincs a csövön -- helyesbítek: eddig nem volt --, jól megbarkácsoltam. 

És hogy ki az a Davey Moore? 

Annak mindenki járjon utána maga, bár talán az előadó sem lesz  ismerős elsőre. 

(Ha Presley-ről teret Budapesten, akkor Seegerről talán mozgalmat az új lelkesek és rontó pálok ellenében minden utcasarkon. 

Mintegy az ellenállás kis körei. 

Ohmen...)

284th REAL TIME

Mennyit retteghetett gyerekkorában. 
Szinte agyonnyomták a sötét legendák. 
Kár, hogy csak szinte...

(source: LIFE)

283th REAL TIME

Mennek sorban a csajok is...
(a sok közül az egyik híradás: abc.net.au)

(image)

És egy filmrészlet (Who's Afraid of Virginia Woolf? - 1966):

           

282th REAL TIME

[Más szavaival a helyzet:]

Kemény István: Búcsúlevél

Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél -
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszercsak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni*,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
végetérhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzádöregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet,
a fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.


(Esterházy az ÉS-ben ugyanerről és ugyanezzel) 
(Vagy: Bán Zsófia a Galamuson)
A Holmi februári száma online még nem elérhető.

*

 (image)

Ha már ilyen sokan keresik -- nyomtatva itt található a vers:

281th REAL TIME

Vissza az elejére, legalábbis a zenekart tekintve, mert a címe megint egy másik irányba repít:

FLEETWOOD MAC -- October Jam 1

 [The Vaudeville Years (2nd CD/10)]

(Alternatíva a csövön)

280th REAL TIME

A heti (mármint a múltheti) ÉS...

No még egyet ugyanonnan, hiszen hülye kormányunk nekünk is van, hátha rácuppannak. Mi? Hogy nálunk elhanyagolható a méretes kráterek száma? Egymillió új munkahely az smafu???

(Képek:  fóka, hering, Hawaii)

279th REAL TIME

Nem, most nem a földrengés 

-- az sok más hely mellett itt is követhető --, 

de azért Japán. 

Pontosabban egy kései hívás Nagaszakiból.  

2010. december 31.

278th REAL TIME

Megint a Lipót,
hátha valaki végre meghajtogatja háromdimenziósra, mert ez csak egy összeolvasztás. Valójában azért jutott az eszembe, mert valamiért a hajdani Úttörővasút ugyancsak korabeli nevén Ságvári-liget állomását keresetem, s közben szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy a szocializmus építésének hajnalán a tervezők jónak látták az ország legnagyobb tébolydája mögött köpésnyire vezetni a nyomvonalat. Lehettek volna nagyralátóbbak is, hiszen ki tudja, hová fejlődünk országosan, elmében és idegben, valamint mozgalmi vonalon egyaránt, ha egy kis kanyarral egyenesen a Sárga ház főbejárata elé vezetik e kedves kis piros vasutacskát egy megálló kedvéért.

Végtére is kinek ártott volna, ha az egyik elmekór összemosolyog a másikkal. Igaz, ha valamelyik beteg akkoriban megjósolja ezt a mai, ugyancsak eszeveszett helyzetet, azt biztosan nem engedik elzakatolni a parkból, inkább alaposan felemelik gyógyszerei dózisát. (Esetleg fel is emelték, de éppen ez a régi delikvens garázdálkodik szabadon a kertek alatt? Én békés ember lennék jobbára, semmiképpen sem híve a kényszergyógykezelésnek és a kivégzésnek, de ezt azért csak agyon kéne ütni a saját lábaival mielőbb. Inkább vele focizzanak a dögkeselyűk, mint mindannyiunkkal ez a kis pojáca. )

(A magányos tahó először szembesül a ténnyel, hogy nem elég birtokolni a labdát. Gondolom, ezen az estén volt nagy gyermeknevelés  a felcsúti tanya hátsó udvarán, még a disznók is megemlegethették apuci nagy eszét.)

Az eredeti címet (Hárshegy szanatórium) azért meg kellett változtatnom, remélem, ez világos.

A felvétel 2008 nyarán készült, s ezt erőszakoltam bele a Google Earth-ből kiszedett tájképbe.

277th REAL TIME

 

 ÉS

  ... akkor még egy Hadik abból az időből, amikor  a 'balra hajts!' szerint közlekedtünk: 

276th REAL TIME

A Várfok utca nagyjából ötven éve 

Az első képen látható saroképület (Várfok utca 8.) homlokzata  ma (2007-ben, mert azóta nem láttam) sem lényegesen szebb, míg a második kép kis fészerépülete (középen) már csak emlék. 
A mögötte ragyogó házkomplexum (Várfok utca 16. és 18.) itt még vadonatúj. Ahogyan a szemben lévő, három lépcsőházas, s ezért mindjárt két utcára nyíló 15-ös ház is. "A"-lépcsőháza megegyezik a Vérmező út 14. számmal.
A képeket a fortepan.hu-n találtam.

Az áttekinthetőség miatt:

Ahogy mondtam, a változás csak árnyalatnyi. Íme, ez a kép
2008. áprilisának végén készült. Az  EREDETI  ugyan hangulatosabb, de itt és most a házat akarom megmutatni, nem a fotográfus komor kedvét.

275th REAL TIME

Why am I using words, no more to say
  without you
Close the door, put out the lights and go.
Late in the night, in the night your
  shadow falls between us.
Nevermore, never know.
There, memories are sorrow,
When there's no tomorrow.
Sleep while the sweet sorrow wakes
  my daydream;
Sleep while you think of me with
  kindness, please remember former
  days.
Sweet the song that once we sang, the
  silent parting ways.
And you know, and you know,
And you know, long ago when first we
  made our promise -
Empty words, I wonder did you know -
The laugh that love could not forgive,
Is gone and tells no more to live,
And we who look in beauty's love;
Must now, through all, look back on
  before -
The tears that I first cried, no more;
Your love has come and gone, no more.
And we who look in beauty's love
Must now through all think back
  on before.
Sleep while the sweet sorrow wakes my
  daydream
Sleep while you think of me with
  kindness, please remember former
  days.
And you know, and you know.
And you know, when we two parted in
  tears
and silence
past the days, the parting ways.
Fare thee well, fare thee well, you
  that was once dear to me.
Think of me with kindness
Think of me.

Az utolsó darab / River / last song:  214th REAL TIME
Gentle Giant more:  http://www.blazemonger.com/GG/Gentle_Giant_Home_Page

274th REAL TIME

Shuffling down the street with his
  sideways feet,
Stopping now and then and he'll
  stop again,
No doubt in his mind where he's going.
He doesn't care for his hair or his teeth
And if the truth were known he's a bit
  of a thief,
Innocently lies, and it's showing.
Who'd imagine he's man's best friend.
Knowing he's your friend in the end.
Won't be around when you shout
  or swear
Not very sorry, he doesn't care;
God knows why we call him old faithful.
Pat him on the head, give the dog a
  bone;
Use a friendly tone, he won't leave
  you alone.
No one understands like old faithful.
Early rise.  Is it wise?
Wonders happen now and then.
Eats his fill, time to kill,
Then goes back to sleep again.
Trusty slave, bold and brave,
And he roars like a lion
But in fact, it's an act,
And the truth is that he isn't
No one understands it's a dog's life.
Chases dreams, so it seems
He shines in his master's light.
Looking good, so he should
For the choice is very narrow
No one understands it's a dog's life.
Repeat:  Shuffling down the street, etc.

273th REAL TIME

Instrumental

272th REAL TIME

All in all each man in all men
All men in each man.
He can see she can't, she can see
  she can
see whatever, whatever.
You may know what I don't know,
  but not that
I don't know it and I can't tell you
so you will.
To tell me all man in all men
All men in each man.
He can see she can't, she can see
  she can
see whatever, whatever.
You may know what I don't know,
  but not that
I don't know it and I can't tell you
so you will have to tell me all.
It hurts him to think that she is
hurting her by him being hurt to think
that she thinks he is hurt by making her
feel guilty at hurting him by her thinking
she wants him to want her.  Her wants
  her to
want him to get him to want him to get
him to want her she pretends.
He tries to make her afraid by not
being afraid. (permutations)
You may know what I don't know, but not
that I don't know it and I can't
tell you so you will have to tell
me all.
I get what I deserve.  I deserve what I
get.  I have it so I deserve it. I deserve
it for I have it.  I get what I deserve.
What I deserve - what I deserve what
  I get.
I have it so I deserve.
He tries to make her afraid by not
being afraid.

271th REAL TIME

Run, why should I run away
When at the end the only truth certain -
One day everyone dies -
If only to justify life.
Live, I've lived a thousand lives;
And anyone is the right, the just life.
If I could cry, I'd cry for everyone.
Doubts, no doubt, is all I know.
There is no fate, there's no luck,
  what does
that show.
Showing is proof, but proving is nothing
  but fear.
If I could cry, I'd cry then for everyone.
Hope, I've hoped two thousand years,
  but
no one hears, so I've cried, crying
vain tears.
Always too late, too late to cry, cry
for everyone.

270th REAL TIME

Gather round the village square
Come good people both wretched
  and fair.
See the troubadour play on the drum
Hear my songs on the lute that I strum.
I will make you laugh,
Revel, Merry-dance.
Throw your pennies, then you'll hear
  more of
the story-telling half.
There's no other chance,
Always move on
Raconteur, troubadour.
Take the face that you see for the man,
Clown and minstrel, I am what I am.
All my family, not of my kin.
Home, wherever, the place that I'm in.
Humors give me wage,
Favors for my art.
Rising, falling
Everyone struggle on.
All the world's a stage
All can play their part.
I have chosen
Raconteur, troubadour.
Dusk is drawing my story is spun,
Dawn is falling my day's work is done.
Morning, rested I set on my way.
Find new faces to offer my play.
I will make you laugh,
Revel, Merry-dance.
Throw your pennies, then you'll hear
  more of
The story-telling half.
There's no other chance.
Always move on
Raconteur-Troubadour.

269th REAL TIME

Minthogy a Csőben vacakolnak a szerzői és kiadói jogok miatt, most bosszúból az egész lemezt szépen feladogatom ide egyesével, aki nagyon keresi, itt is rátalál. Elsősorban hallgatni való, de azért lesz mindig szöveg helyett is kép. Valamint dalszöveg. Csókolom!

There coming over Charaton Bridge
Look do you see the man who is poor
  but rich.
What do you wish; and where do you go;
Who are you; where are you from:
will you tell me your name?
Rest awhile; call me your friend.
Please stay with me I'd like to help.
Then he said,
How can I speak when I'm dry and my
throat is burning.  So bring me aid
and I'll answer your doubts.
Friend in need I'd like your help
Please take me home I'll stay with you.
Then said he fair Pantagruel
My name is Panurge and I have come
  from Hell.
Look at my friend
Look all around you
Look at my friend
Take all round you.
Hey, Friend
(Improvised foreign words in middle
section)
So brotherhood was made as their bond
Carried him home and provide for his
  needs
and his shelter; this day was done
as no other the like.
Faithfully their vow was made and from
that day they were as one.

Note: Some people hear "bring me aid" as "bring me ale," especially as his throat is dry and burning.

268th REAL TIME

stellarium 0.10.6

267th REAL TIME

Végre megtudhatjuk, 

hogy milyen ember igazából Bayer Zsolt 

Hogy kitől? Tőle magától. Igaz, kissé ifjú ferences növendékekhez szól ezen az esztergomi, s a YouTube-ról levadászott felvételen, de ez mit sem von le arrogáns és máléagyú -- önmaga ellentmondásainak is ellentmondó, valamint Szerb Antallal példálózó -- mondatai értékéből. Ha focizni is tud, nagy jövő várhat még rá. Egymásnak vetett háttal ő és jóbarátja, Orbán Viktor, amint harcolnak a rekettyedűlői börtönválogatott alig tizenhárom év átlagéletkorú, többségében analfabétákból álló csapatával, s végül büntetőkkel elnyerik az ajándékkosarat (két-két pár pamut zokni, kalapok kavalkádja, hogy jusson minden lelkiállapothoz egy, fél kiló vérzsír, hetven deka lejárt szavatosságú szalonzsidó, a mozdulás szükségességére a távolból is mindig híven figyelmeztető marhakolomp és egy font hús, amelynek értelmét ugyan csak ez a jóravaló cuki csávó tudja, bár ő is éppen fordítva, végül pedig tetszőleges mennyiségű tinédzser ferencesnyelv igénybevételére jogosító, ún. esztergom-nyalkártya, a tanári kar szíves ajánlásával és garanciájával)  -- ez már a legesleghazugabb média lelkiismeretét is feldúlná, akár még egyszer igazat is írnának. Rémes.

 (Egy Népszava-cikk nyomán.)

266th REAL TIME

Klubrádió, Reggeli gyors

Kálmán Lászlóval az alkotmányozós kérdőívről...

...Tamás Gáspár Miklóssal a szegénységről...

...beszélget Neuman Gábor.

2011.03.03. 

(A műsorfolyamban itt találhatóak: Kálmán -- TGM)

265th REAL TIME

Már Nepál sem a régi...

Nem dealerkedhetnek a sádhuk
2011. március 1. kedd 23:50 | BBC

Katmandu – Nem árulhatnak többé füvet a sádhuk (szent emberek) a nepáli Pashupatinath templomnál.

Ahogy közeleg a Shivaratri fesztivál úgy gyűlnek a sádhuk a templom környékére. És mivel Shiva annak idején nagy kannabiszélvező volt, a szent emberek irgalmatlan betépéssel ülik meg ünnepét minden évben, a fölösleget pedig a híveknek adják el. De ez az év más, mint a többi. Múlt hét óta civilruhás (ágyékkötős) rendőrök vegyülnek a sádhuk közé, és aki kannabisszal kereskedik, azt kiutasítják. Eddig 20 szent ember találta magát a város határain kívül.

Minden évben aszkéták ezrei érkeznek a szomszédos Indiából a fesztiválra. A hatóságokat nem érdekli, ha füveznek, de csak amíg a saját vallásos élményük céljából teszik. “Az elmúlt években a drogkereskedelem miatt az egész fesztivál kommercializálódott” nyilatkozta Sushil Nahata, a Pashupati Fejlesztési Tanács titkára “Állítólag a sádhuk árulják a füvet. Tavaly sikertelenül próbáltuk megállítani őket, idén szisztematikusabban lépünk fel”.

“Eddig csak kevés hasist találtunk” tette hozzá, “Amelyik sádhunál nagy adagra lelünk, az megy a börtönbe”

264th REAL TIME

***

263th REAL TIME

Arról, hogy miért csöndesedett el Orbán Viktor

Elsőként talán arról: ez a kivonulás csupán ideiglenes, hogy a visszatérés még hangosabb és látványosabb legyen, amikor az eredmények kihirdettetnek. Ez nem lesz sameszokra bízva, a mannát csak egyetlen kéz oszthatja. De addig még kicsit töprengenie kell egy géniusznak is, siker és áldásos bőség nem terem vezényszóra, az országos víztárolókba pedig csak nem szórhatnak LSD-t, ami pedig sok-sok gondon segítene mindjárt. Például a semmit is könnyen eladhatóvá tenné, miközben a szent tisztelet is mindannyiunk napi gyakorlatává válna, ahogy zavaros tekintetünk pedig a feltétlen imádat bizonyítékává.

Ám síppal. droggal, nádihegedűvel sajnos egyenlőre még nem élhet csodálatos, centralizált demokráciánk. Ötlet kell, ami egykettőre kiránt a szarból országot, eszmét, zászlót, tábort. Nos, ezen mereng kormányunk szerény vezetője, ahogy a dolgozószobáját is csak ezért cserélte le egy kicsit nagyobb és világosabb sarokteremre, ahol magányos estéin, immár fenekéhez és jelleméhez alkalmazkodóbb széken üldögélve vallathatja a jövőt. És nem hiába, ha valamit ez az ember igazán akar, az megvalósul!

Ki is haragudhatna rá, hogy az elsőként felderengő illúzió oda röpíti, ahová a szíve és a lába egyaránt, egyenesen szenvedélyéhez, a focihoz? És mert nem ostoba, tudja jól, áttörés ezen a téren csak olyasmivel érhető el, amire előtte ember még sohasem gondolt. Dehogyis labdával meg kapukkal, az az út idestova negyven éve járhatatlan idehaza. Más kell, valami új, valami hihetetlen, valami kolosszális.

Már Kossuth Lajos sem zavarja az elmélkedést. Két falat füstölt kolbász, fél korty Sárazsadányi Koleszos, a rádióban halk tánczene. Az Esti Krónika kezdődne éppen, de ekkor elnémítja a kéz, ami a kölcsönt ingatja, a papíron -- hófehér, hivatalos, vízjeles -- siklani kezd a toll -- 4,60, ÁPISZ, golyós.

Olvassunk csak bele!

"Nem megy, a pályán nem megy, lejt, széles és latyakos. Salakon?  A labda, ami az enyém!"
Bizalmatlanul pillant körbe, de hamar megnyugszik, a falról Mészöly Kálmán portréja sugároz megnyugtató magabiztosságot. A mester éppen ezt üvölti (bizonyára) a partjelzőnek:
-- A jó édes k.... anyádat, te f....... állat, b.... meg azt a sz.... b...... zs.... nénikédet!
Az nyakon kiduzzadó erek látványa inspirálóbb már nem is lehetne.

"Az most nem is fontos, labdával úgy sem megy, ha az enyém."
De azért percekig jólesően mosolyog, visszagondol valahány labdájára a legelső pöttyöstől fogva.
"Nincs pálya, nincs labda, de nem is kell, amikor itt a fejünk!" Kicsit bele is túr a hajába, távolabbról akárki simogatásnak nézné.

"A fej, a fejem, a fejünk, a fejünkben... az a drágalátos piripócsi, hát kitaláltam... foci a fejben." Lelkesedésében a toll hegye átszakítja a papírt, kénytelen a lap közepén folytatni. "Megvan! Fejbefoci! Szarba-húgyba kerül, na jó, enni meg inni azért kell hozzá, de akkor is. Ebben aztán nagyok lehetnénk, le is kell védetni valamelyik léhűtő seggnyaló ügyvéddel már holnap reggel. Miénk lesz az első világbajnokság, sőt, egyenesen az enyém, mert én találtam ki. Egy világ bámul majd a szemembe, hogy lássa a legszebb akciókat. Istenem, micsoda idea, nem találok szavakat magamra...."

A továbbiakban már csupán a szerzői jogokat érintő rész kacifántos, jogászkodós passzusait olvashatnánk. Éjfélkor az alkotó megpihen, bár elalvás előtt még pár percig motoszkál benne egy rossz érzés. "Sok lóvé nincs benne -- motyogja --, de holnap majd arra is kitalálok valamit. Hülye pénzügyek."

Reggel a takarítók így találnak rá, csíkos ingére kicsurrantott nyállal. Amint aláírják a titoktartási szerződés frissített példányát, valamint a kérelmet, amely szerint leghőbb vágyuk, hogy bárhol és bármikor megfigyelhetők legyenek akár titkosszolgálati módszerekkel is, már folytathatják is munkájukat.

Tízre ragyog a terem. Legutoljára még leakasztják a falról az ízléstelen cicomával keretezett edzőt és csomagolópapírba burkolva leszállítják a pincébe Kossuth mellé.

(Másnap, ugyanott, több gazdasági racionalitással fejben és szívben egyaránt.)
A menü most kicsit hitványabb: mócsingos disznósajt szikkadt kaláccsal és felvizezett barnasör üvegből. "Mindenhol jó, de itt azért elég szar" -- gondolja, amikor belép és ledobja zakóját a szófára. "Nincs kecmec, pénzt kell szerezni, de nem a zemberektől" -- huppan otthonosan újszerű, gazdasági munkaközösséges stílusú, s ezért nem éppen kényelmes székébe. Gondjai miatt akár Minarik Edére is hasonlíthatna, de nem teszi, sőt, a kósza gondolattól is ijedten vadul imádkozni kezd. Félig térden, félig -- mert azért nyakas kálvinista is, amikor az a kalap van rajta -- nyújtott lábbal. Most inkább egy őrült, ám kreatív jógázónak látszik, még szerencse, hogy szavait elnyeli a kettes villamos a sarkon.

A magányos szeánsz ma is halk rádiózással kezdődik. A Szabó családnál kicsit megzavarodik, de nem akar most máson töprengeni, az ő dolga a pénz, sok pénz előteremtése, akár a föld alól is. A papír és a toll már ismerősünk, habár ma eleinte csak firkálgat, rajzolgat írás helyett. Láthatóan vonzódik a kerek formákhoz, de csakhamar leszakítja, összegyűri és a szemétkosárba hajítja a lapot. "Nem lehet, nullával nem lehet szorozni -- sóhajtja --, pedig milyen könnyen menne."

Üresnek érzi a fejét, ezért felnyitja laptopját és a napi hírekben szemezget. A megvilágosodás egy pillanat műve. Szinte felsikolt. "Higgs bozon, ez kell, ez jó, ezt nem értem!" Az egész ember úgy ragyog, mint a Marx tér a hetvenes években. Részegen olvas, a nagy hadronütköztetőbe már csupán rutinból is beleköt. "Aztán mitől olyan nagy?! Ha akarnék, csinálnék nagyobbat. A Pokorni biztosan tudja, hogy mi az a hadron, az ütköztetésről viszont senki se tanítson." Percekig mosolyog, csak a palackba kortyolva tér vissza arcára az undor. Kicsit még vacakol, a gusztustalan disznósajttal alaposan összamaszatolja a szomszédos szék zöld kárpitját. Ismét önfeledten nevet, félhangosan mondja: -- Na, holnap reggel az a málészájú Matolcsy jól beleül a mócsingba. Majd adok neki váltás gatyát, ha nagyon hisztizik, de nem fog, tudja ő, hol a helye. Felindulásában a sört is kilöttyinti, az a szőnyegre csurog a székről.

Két perc múltán azonban már ír, sebesen, lendületesen és okosan. "Itt ez a bozont, valami Higgs hagyta el és most nagyon keresik. Hogy miért pont egy földalatti körcsatornában, azt nem tudom, de nem is érdekes, a lényeg, hogy most mi legyünk az elsők. Azt mondják, két évük van, a költségvetésük meg akkora, hogy azzal az összes hazai folyót el lehet rekeszteni." Kis számológépet kerít és aprólékosan számol. Elkerekedik a szeme. Felnyög: -- Ezzel még a Volgát és a Dnyepert is, őrület!

És tovább jegyzetel.

"Szerződést megtámadni, üzletet megszerezni, ezt a dolgot meg karácsonyig megtalálni! Egy-kettő, ha kell, törvényt hozatok róla, de mivel ez valami bolyhos dolog lehet, most valamelyik maca lesz a benyújtó. Igen, és kap is hozzá új címet: nyugdíj- és bozonvédelmi biztos. Csak ez a Higgs nehogy betámadjon, legjobb lesz őt is bevonnom a nemzeti együttműködés rendszerébe."

Az írás itt megszakad, a töprengő hirtelen rázni kezdi a szolgálati kolompot, amire három marcona ferfi ugrik elő az ablakmélyedésekből. Szakszerűen körbeveszik, pillanatok alatt feladják rá a golyóálló mellényt és már tuszkolják is a titkos folyosón a páncélozott terepjáróhoz. Az autó sebesen suhan, forgalom nem zavarja, éjfélre jár.

Kilenc perc múlva a Sándor palotánál fékeznek, ám a portán sötét van, kénytelenek percekig dörömbölni. Az emeleten fény gyullad, a grafomán elnök álmosan pislog le egy kicsike erkélyről, de hamar felélénkül és kezét-lábát törve lohol a bejárathoz. Semmit sem kérdez, lelkes és odaadó egyensúllyal kanyarítja aláírását a mondat alá: "Budai Gyula a mai naptól meghatározatlan ideig különleges felhatalmazást kap egy bizonyos  >>Higgs bozon<<  haladéktalan előkerítésére, célja érdekében ideiglenesen felhagyhat minden egyéb tevékernységével." Dátum.

-- Hát, ez halál fontos lehet, ha leszeded a Gyurcsányról -- tekeri vissza a kupakot kedvenc tollára az elnök.
-- Az, Palikám, kurva fontos. Dőlni fog a lé! -- És ez a bozony vagy mi a franc tényleg itt van nálunk?
-- Ekkora kuplerájban még az is meglehet, de ha nincs, akkor viszont legalább senki se találhatja meg.
A hajdani olimpikon kicsit elsápad erre. -- Na, nyugi legyen, itt van, érzem én. Hát hazudtam én neked?
-- Nekem? Még soha, sőt, nekem a legsohább -- készségeskedik az önbizalmát hamar visszanyerő államfő.

A két vidám méltóság felajzva lép a már említett erkélyre. -- Kedves barátaim! -- bömböli az egyik.
-- Honfitársaim, Magyar hazánk büszke polgárai! -- így a másik (akkora M-mel, ami csak Moszvában dívik manapság), persze pont annyival halkabban, amennyit az illem diktál egy jó motornak. -- Elég is, hozd a tárogatót -- sóhajt a nagy gondolkodó.
A kiöregedett sportoló ruganyos léptekkel távozik. Egy perc az egész, újra ott áll és szeme imádattal csügg a néma szónokon.  -- Alszik ez a sok balfasz. De ne aludjon, fújjad azt a Himnuszt, amíg megrepednek az ablakok!         -- A magyart egyenlőre csak kis hibákkal tudom eljátszani -- szabadkozik a vendéglátó, s ijedtében a nagybetűről is megfeledkezik.  -- Jó, akkor melyiket tudod rendesen?   -- Talán a szovjetet.
-- Akkor azt, majd megtanulják, hogy hol lakik a magyarok úristene és jótevője!

Aznap reggel a megvadult sajtónak nyilatkozva Szijjártó Péter kénytelen elismerni, hogy a hajnali órákban karhatalmi erőkkel az üresen álló lipótmezei épületbe toloncolt és ott hidroterápiában részesített személyek -- az ország és a kormány elnöke -- állapota válságos, de nem reménytelen.
-- Negyed tízkor kását kaptak és azt bár egymásra kenték, de a vízzel már elég ügyesen bánnak. Orvosaink hadban állnak, a két elnök a helyén van. (Derültség balról, riadt hunyorgás átellenben, Szentesi Zöldi és Bayer a fogát csikorgatja, de hallgat.)

Ugyanekkor a miniszerelnök parlamenti szobájában egy kicsit molett hölgy joviálisan elmosolyodik, s bár tekintete nem őszinte, a szavai azok. -- Azt a kis disznósajtot elviheted, Mabel. És talán valamilyen ünnep lehet, mert egészen elérzékenyült hangon még ezt is hozzáteszi: -- A sört is vidd, és az üveget is megtarthatod.

Ekkora meglepetéstől még a villamosok is leállnak egy Pelczre, de aztán minden visszatér a szokott medrébe és hasad tovább.

262th REAL TIME

   Adieu, Annie!                                                        

                              Kép / hír