Mindjárt csinálok rizseslecsót, amit akkor is egybe írok, ha nem helyes, mert szigorúan összetartoznak az alkatrészek, mondhatni, szinte egybeforrnak. Bár a lecsót nem forraljuk! (A rizst még kevésbé.) Kicsiny akadályt kell még elhárítanom: mosatlanok a megfelelő edények, tehát munkára serényen!
Hopp, lesz egy kis hibája, mert nincs itthon pirospaprika, a boltba pedig ki nem megyek, hiába van tőlem nem egészen húsz méternyire -- ráadásul légvonalban, s vízszintesen.
A restség lehet a főbűnök egyike, ám a lustaság megbocsátható hibácska. Ha tévednék, arra is van szentenciám Murphytől, íme: "Tévedni emberi dolog, de isteni érzés."
Amúgy meg rossz lecsó nincs, tudta ezt már Könyves Kálmán is, csak a korszellem miatt hablatyolt boszorkányokról. (Ja, hogy akkoriban semmiféle paprika se volt idehaza? Nos, akkor Árpád-kori ételt főzök, s ha a paradicsom is időzavart okoz, majd elterelem a figyelmemet.)
Receptet azonban nem adok senkinek!
Ilyen irigy kutya vagyok, bár ha falat kéne, gyere nyugodtan -- és mosogass el a végén.
Jó étvágyat, világ, bár ez inkább uzsonna lesz, mint az oviban. Ahogy tudom, a világban ebédelnek és vacsoráznak, früstök meg a népmesékben leledzik.
Hohó, képet nem suttyantok? Dee...
Ajjaj, ez egy pocsék lecsó hatása lehet csak, nem az enyém.
egyfalánkkismalac-oroszlán
Tényleg csak a képek kedvéért, semmi grafománia, jöjjenek a pirulák és a kávé.
Újra elkezdjük a gyógyszerelést, habár ez csak nekem jó hír. De ki mondta, hogy itt nem üzenhetek önmagamnak is? Valamit képezek ide, miközben Mexikó hallgat, tehát csak egy csepp spanyol:
Mostantól mindenre képes vagyok, de inkább maradnék a képeknél, a mindenre még lesz elég időm most, hogy kiújult az öröklétem is. (Fél áron vettem egy józsefvárosi bérház hátsó udvarán két átlátszó fejű alaktól. Csak annyit mondtak, mi vagyunk a kéttépettek. Nekik is megérhette a bolt, mert nagyon vigyorogtak elmenőben. Csak azt kérték, egy kis ideig még ne piszkáljam a dobozkát. De hova sietnék, időm aztán lesz, ha más nem is. Szólok, ha nekibátorodom!)
