Egy kormányváltás (és a világegyetem) margójára
Arterioszklerotikus, nép-nemzeti indíttatású, forradalmi hevületből ostobán elkövetett, paraszti sorból felkerültekre jellemző módon frusztrált agyvérszegénység, mint kormányzati pozíciók kiosztásának kizárólagos előfeltétele, ám mindenféle reklamációt és felelősséget kígyóként kerülő dakota szekértábor jelentős anyagi vonzatai az alattvalók tekintetében:
„Enyém a vár, tiétek a kár.”
Miközben odaát: a balogok tovább civakodnak, Szili baranyai dialektusban javaslatot tesz minden sz-betűs nomenklaturista kötél általi felnégyelésére. Szekeres rövidre fogja, de belebotlik.
Szanyi, mint magányos farkatlan elmélyülten lapozgatja a Pártélet 1972. májusi számát, amelyben újra előkerül egy gyanús megnyitás sötéttel, de az apróhirdetések között is akad néhány ínyencség – csak találomra kettő: „Elcserélném Berecz János Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyvét úgyszólván bármire!” és „Kis hibával (két sarka is le van ütve, alapvetően balra horpadt) olajfúró tornyok igényeseknek eladók. Kalandorok kíméljenek!” –, valamint a „Süssünk-főzzünk serényen”-rovatban a következő ritkasággal: répák egyelése logopédusoknak. A júniusi lapszámban ez a sorozat rigóval, majd az év folyamán még retekkel és mogyoróval is folytatódik nagy-nagy érdeklődéstől övezve. Ám Szanyi rafináltan, csupán alibiből bámul az újságba, valójában duzzog és bosszút forral.
Egyéb frontokon is élesedik a helyzet. Rengeteg szekrényben jár vitustáncot még rengetegebb csontváz. 2002 óta állnak fenyegetés alatt, bár ez idáig még egyiküket sem borították ki. Az ifjabbak zúgolódnak is a helyhiány miatt, s bizony töpörtyűnyi empátiával küldenék el felmenőiket az elenyvedőbe.
A közüzemekben régi a téma. Az előző esti szappanopera részletes taglalását csupán a menza minősége fölötti egyöntetű borzadozás és zúgolódás temeti maga alá. (Délután négy harminckor már szent a béke, de az igazgató mégiscsak úgy dönt, hogy inkább a hátsó udvaron keresztül távozik, vállalva a kockázatát egy alapos vérmérgezésnek, hiszen a kalandos útvonal keresztbe-kasul van ömlesztve eladatlan, hamar rozsdásodó szögesdrótkötegekkel.)
Két helyen van békés csend. Itt és most, no meg az első alkoholista űrhajón, bár utóbbi oly messze jár már a Földtől, hogy ez lehet csupán fonetikai csalódás. (Különösen, ha Gagarin II. még mindig szeret és nem tud énekelni. Agyon csak nem verhetik útitársai...)
Ebben az ügyben még várjuk a Forradalmi Kormánypártok Szigorú Kötelékének <FA(K)SZOK> állásfoglalását, mert az kizárt, hogy igazmondó tábornokuk bármely, akár pirinyó témában is ne lenne kompetens és bölcs tanácsadó.
P.s.: Léna haja kihullott, de már készül a paróka elhullott macskaszőrből. Addig is: tovább haladunk a kéktúra útvonalán térben és időben – még ebben a kánikulában is.
[Tényleg, az újonnan felállítandó kormányőrség kap majd légkondicionált mikádókat, vagy marad a megszokott lidércnyomás, szub dura?]
Értelmezés: dűlőre jutni nem lehetetlen, a legközelebbi például abból a kis közből nyílik a teherpályaudvar mögött, ahol lakom.
Juditnak: ott az Esernyőgyárban, Újpesten csírájában fojthattad volna el a későbbi ellen-ellenforradalmat. Igaz, egy hálás témával szegényebbek lennénk, nekem kifejezetten hiányozna a munkásőrség, mint vadregény. (Te meg, O.O. barátom, szokj hozzá atipikus szófosásomhoz. Bizony mondom, nem „es”.)
2010. június 10. --- FORRÁS ---
[NEM az említett lapszám!]
{Az OpenOffice és a GoogleDocs segedelmével, némileg bezápult elmével és jó sok "é"-vel.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése