286th REAL TIME

Mit játszik ma nekünk, Pali bácsi? Mert igen fess muzsikusok Ön a hazának így trióban, családi körben, palotában, karácsonyra...

(eredeti verzió -- előjátékkal -- a csövön)

(a képek forrása: Alexa -- Schmitt -- Goulding, picasaweb)

Az ötletért Lázár Györgynek (Galamus) ezer köszönet!

285th REAL TIME

Ez a dal viszont nem megy ki a fejemből, pedig harmincöt éve nem is hallottam. 

És mert nincs a csövön -- helyesbítek: eddig nem volt --, jól megbarkácsoltam. 

És hogy ki az a Davey Moore? 

Annak mindenki járjon utána maga, bár talán az előadó sem lesz  ismerős elsőre. 

(Ha Presley-ről teret Budapesten, akkor Seegerről talán mozgalmat az új lelkesek és rontó pálok ellenében minden utcasarkon. 

Mintegy az ellenállás kis körei. 

Ohmen...)

284th REAL TIME

Mennyit retteghetett gyerekkorában. 
Szinte agyonnyomták a sötét legendák. 
Kár, hogy csak szinte...

(source: LIFE)

283th REAL TIME

Mennek sorban a csajok is...
(a sok közül az egyik híradás: abc.net.au)

(image)

És egy filmrészlet (Who's Afraid of Virginia Woolf? - 1966):

           

282th REAL TIME

[Más szavaival a helyzet:]

Kemény István: Búcsúlevél

Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél -
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszercsak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,
egy elbutult idegen néni*,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
végetérhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzádöregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet,
a fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.


(Esterházy az ÉS-ben ugyanerről és ugyanezzel) 
(Vagy: Bán Zsófia a Galamuson)
A Holmi februári száma online még nem elérhető.

*

 (image)

Ha már ilyen sokan keresik -- nyomtatva itt található a vers:

281th REAL TIME

Vissza az elejére, legalábbis a zenekart tekintve, mert a címe megint egy másik irányba repít:

FLEETWOOD MAC -- October Jam 1

 [The Vaudeville Years (2nd CD/10)]

(Alternatíva a csövön)

280th REAL TIME

A heti (mármint a múltheti) ÉS...

No még egyet ugyanonnan, hiszen hülye kormányunk nekünk is van, hátha rácuppannak. Mi? Hogy nálunk elhanyagolható a méretes kráterek száma? Egymillió új munkahely az smafu???

(Képek:  fóka, hering, Hawaii)