PREAMBULUM -- DE NEM NEMZETI HITVALLÁS

Endorphins ("endogenous morphine") in wikipedia
Az endorfinról a wikipédián,( hiszen ez nem egy idegélettani szakblog)


Egy szem endorfin molekulát azért mutathatok / I show here is a molecule (met-enkephalin): 139th REAL TIME


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: politika. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 27., szerda

216th REAL TIME

Kétlem, hogy ez az utolsó meglepetés, 
amit szeretett pártunk és annak még sokkalta szeretettebb vezetője okoz ezen a tájon. Habár az alábbi cikkek alapján az a nem is olyan szörnyű -- mert könnyedén elképzelhető jövővel fenyegető -- gyanúm támadt, hogy eredeti szándékuk éppen az, hogy a szerveződő "ellenség" (mert aki ugye nincs velünk...) azon részét, akik nevüket és más, múlhatatlanul szükséges adataikat megadva csatlakoznak a népszavazási kezdeményezéshez, egyszóval nyílt ellenérzéseiket vállaló polgártársaik jelentős részét végre kartotékra fektethessék. 


Ugyan ki gátolná meg őket egy újabb törvénytelenség végrehajtásában? Miért ne foghatnák az istenadta fülkeforradalmárokra azt is, hogy a valódi rendszerváltás majd csak akkor fejeződik be igazán, ha mindenkit eltaposnak, aki gondolkodik az eszelős csodavárás helyett? 


Legfeljebb Rogán Tóni -- a törvényfosó -- az ívek benyújtása utáni tizedik percben beterjeszti legújabb törvényjavaslatát, amely szerint a személyes adatok kezelésének eddigi módja szarliberális csökevény, hogy a 'zemberek felhatalmazása arra kényszeríti őket: a szent nemzeti együttműködés ellen áskálódók nevét, címét -- és ha módjukban áll, akkor a Kubatov-listák alapján vallását, szexuális szokásait, telefonszámát, szeme színét, lúdtalpát, akármit -- kisbírókkal doboltassák ki. 


Esetleg, kicsit kínosabb esetben, de nem feledkezve meg a Magyar Államvasutak égető gondjairól, útvonal- és menetrend tervezők feladatává tegye a megoldást. Láttunk már ilyet, s úgy hatvanöt éven át úgy hihettük, az a végső volt az utolsó.


Ha szabadna javaslatot tennem országos gondok megoldásán lóhalálában töprenkedő-fáradozó vezetőinknek -- vagyis inkább Neki Magának (Io bacio la mano, Padrino!) --, akkor Recsket ajánlanám. Bejáratott, jól őrizhető -- igaz, vasúti szempontból nem egy nagy fogás, de gazdaságosabbá tehető az útipoggyász részletes és kötelező tartalmának előírásával, különös tekintettel készpénzre, aranyfogakra, MOL részvényekre, OTP betétekre, stb.

Ha kérhetném, a napi rongyos kiflit S.G. szenátorlány -- mert mitől lenne asszony? -- kezéből venném legszívesebben, az sem baj, ha kicsit száraz, ütött-kopott-rágicsált, csak Magyar legyen, az istenért! Jó kezdete lehetne a nemzeti tudatra nevelés felelős munkájának. 


(Esetleg minden kiflit süthetne más és más pék, amivel azt a fránya egymillió új munkahelyet is letudjuk arra a három percre.) 


Komolyabb, bár nemzetgazdaságunknak hasznot sajnos nem hozó lehetőség elérhető itt. 


Képesíteném is emígy:






















(Google Images)








És akkor ami kiváltotta nem kicsit elfogult véleményemet:PostHeaderIcon Alkotmányellenes a 98 százalékos különadó

Alkotmányellenesnek nyilvánította és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a 98 százalékos különadót az Alkotmánybíróság (Ab).
A júliusban elfogadott, október 1-jén hatályba lépett törvény szerint október 31-ig kellett volna befizetni a különadót minden, ez év január 1-jétől állami forrásból származó, munkavégzésre irányuló jogviszony megszűnésével összefüggésben szerzett jövedelem 2 millió forint feletti része után.
A testület szerint a különadóról szóló törvény visszaható hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyanokra is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak. Ugyanakkor az Ab hangsúlyozta azt is, hogy a jó erkölcsbe ütköző, államtól származó jövedelmek külön mértékű adóztatása az adott adóévben az Alkotmányból eredő lehetőség, amellyel - a most vizsgált különadótól eltérő módon - élhet a törvényhozó.
A testület egyhangúlag hozta meg döntését, amelyhez négy alkotmánybíró - Bihari Mihály, Kiss László, Lenkovics Barnabás és Stumpf István - párhuzamos indokolást csatolt, azaz a határozat rendelkező részével egyetértett, ám a többségi véleménytől eltérő érvrendszerrel támasztotta alá.
A magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójával kapcsolatban több mint 90 indítvány érkezett az Ab-hez.
Az indítványozók - köztük szakszervezetek is - kifogásolták a jogszabálynak azt a rendelkezését, amely szerint 98 százalékos különadó sújtja a közszférában - költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működtetett más jogi személynél - foglalkoztatott magánszemélyek végkielégítését és egyes jövedelmeit, és azt, hogy a szabályozás visszamenőleges. Ilyen jövedelem például a felmentési időnek a munkavégzési kötelezettséggel nem járó részére kifizetett munkabér, illetmény és az előző évi szabadság megváltása.
A jogszabály szerint annak, aki már megkapta a különadó alá vont pénzt a 2010-es adóévben, október 31-ig be kellett volna fizetnie a 98 százalékos különadót.
Az Országgyűlés július 22-én fogadta el a gazdasági és pénzügyi törvénycsomagot, amely a 98 százalékos különadóról is rendelkezik. A parlament a különadó kapcsán, a "jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében" módosította az alkotmányt is; az MSZP- és az LMP-frakció nemmel szavazott.
***
Az  Index szerint „A kormány mindent elkövetett, hogy a törvény mielőbb hatályba léphessen. Mivel a törvény elfogadása idején még Sólyom László volt a hivatalban levő köztársasági elnök, a korábban tervezett menetrendet felrúgva, néhány nappal eltolták a parlamenti végszavazást, majd Schmitt Pál házelnök kivárta az egyébként jogszabály biztosította 15 napot az államfőnek történő megküldésre, és csak az utolsó nap továbbították a köztársasági elnöki rezidenciára a törvényt (az általános gyakorlat szerint ez példátlan, a törvény az elfogadását követő 4-5 nappal jellemzően odaér a köztársasági elnökhöz). Így sikerült elérni, hogy Sólyom már ne véleményezhesse alkotmányossági szempontból a jogszabályt: mire a törvény a Sándor-palotába érkezett, már Schmitt Pál volt az államfő, aki még előzetes normakontrollra sem küldte a jogszabályt, hanem azonnal aláírta.”
***
Orbán 29 pontja és a parlamenti beszéd, amelyben bejelentette a csomagot
Az úgynevezett „salátatörvény-javaslat”
A hozzá szükséges alkotmánymódosítás
***
E tárgyban született indítványok az Alkotmánybírósági beadványok tárában: 
Magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadója
Kiss Péter
Koleszár Zsuzsanna
Tímár András (Plusz: Kiegészítés)
***
Az Alkotmánybíróság 1268/B/2010. AB határozata
(MTI-Galamus)


Az Alkotmánybíróság nem kommentálja  Lázár János bejelentését – ezt Sereg András, az Ab sajtófőnöke közölte az MTI-vel.
Az 1989. évi XXXII. törvény szerint az Országgyűlés „a jogállam kiépítése, az alkotmányos rend és az Alkotmányban biztosított alapjogok védelme, a hatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlyának megteremtése, az alkotmányvédelem legfőbb szervének felállítása érdekében – az Alkotmány 32/A. §-a (6) bekezdésének végrehajtására” hozta létre az Alkotmánybíróságot.
A jogállamnak, az alkotmányos rendnek, a hatalmi ágak elválasztása és kölcsönös egyensúlya működtetésének tehát nélkülözhetetlen, szerves része az Alkotmánybíróság. Amennyiben egy másik hatalmi ág képviselője – a népképviselet (országgyűlés) vagy a végrehajtó hatalom (kormány), esetünkben a kettő, sajnos, gyakorlatilag ugyanaz – ki akarja szorítani, kötelessége szót emelni ellene. Azért, mert ha ezt ők megtehetik, akkor ott többé nincs jogállam, az már nem a demokrácia alkotmányos rendje, és szó sincs a hatalmi ágak elválasztásáról, noha ez létkérdés a hatalommal való visszaélés megakadályozása érdekében. Ha a törvényhozói-végrehajtói hatalom előtt nincs korlát, ha akadálytalanul visszaélhet a hatalmával, akkor az a rendszer parlamentáris formában működő fél-teljes, kemény-puha diktatúra, önkény- vagy egyeduralom, mindegy, minek nevezzük (na jó, „autoriter rendszer”). Láttunk már ilyet, tudjuk, milyen.
De legyünk tekintettel az emberi szempontokra. Az Alkotmánybíróság jelenlegi tagjai éppúgy félthetik a pozíciójukat, ahogy lassan már mindenki félti ebben az országban; félnek, tehát hallgatnak, nem tiltakoznak, nem állnak ellen egy emberként (vagy legalább többségként).
Csakhogy vannak olyanok számosan, akik alkotmánybírói pozíciót már nem kockáztatnak. Esetleges újabb jelölést sem (mindegyikük). Tudom, sokan közülük már alkotmánybíróként is tekintettel voltak a Fidesz mindenkori szempontjaira és elvárásaira. Sokan viszont nem: ők megpróbálták szakmai és erkölcsi szempontból integer személyiségként betölteni ezt a nagyon fontos funkciót. Ők vajon miért nem beszélnek? Remélem, nem azért, amiért sok gazdasági szakember, közgazdász, kis- és nagyvállalkozó, akik szerint bármely létező szabályt, normát, megfontolást, sőt, elemi tisztességet fel lehet függeszteni, hogy kedvenc Fideszük úrrá tudjon lenni „a katasztrofális költségvetési helyzeten”. Remélem, a volt alkotmánybírók mások: az ő szemük előtt nem a jog- és szabadsághiányos, ám virágzó gazdaság célja lebeg. Akkor?
(Mihancsik Zsófia)
__________
Akikről szó van:
Dr. Németh János
1997 júniusa és 2003 augusztusa között az Alkotmánybíróság tagja. 1998 novembere és 2003 augusztusa között az Alkotmánybíróság elnöke.
Dr. Sólyom László
1989 novembere és 1998 novembere között az Alkotmánybíróság tagja. 1989 novembere és 1990 júliusa között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke.
Dr. Erdei Árpád
1998 márciusa és 2007 márciusa között az Alkotmánybíróság tagja. 2003 augusztusa és 2007 márciusa között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke.
Dr. Lábady Tamás
1990 júniusa és 1999 júliusa között az Alkotmánybíróság tagja. 1993 júliusa és 1998 novembere között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke.
Dr. Herczegh Géza
1990 júliusa és 1993 májusa között az Alkotmánybíróság tagja (ez év januárjában elhunyt)
Dr. Kukorelli István
1999 júniusa és 2008 júliusa között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Harmathy Attila
1998 decembere és 2007 áprilisa között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Bagi István
1997 júniusa és 2006 júniusa között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva
1999 júniusa és 2006 februárja között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Strausz János
1998 decembere és 2004 decembere között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Czúcz Ottó
1998 decembere és 2004 májusa között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Tersztyánszky Ödön
1990 júniusa és 1999 júliusa között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Vörös Imre
1990 júniusa és 1999 júliusa között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Ádám Antal
1989 novembere és 1998 novembere között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Kilényi Géza
1989 novembere és 1998 novembere között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Zlinszky János
1989 novembere és 1998 márciusa között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Szabó András
1990 júliusa és 1998 februárja között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Schmidt Péter
1990 júliusa és 1996 decembere között az Alkotmánybíróság tagja.
Dr. Solt Pál
1989 novembere és 1990 júniusa között az Alkotmánybíróság tagja.
__________

2010. szeptember 23., csütörtök

168th REAL TIME

Egy felülvizsgálati döntés ürügyén...
„Jogellenesen oszlatta fel a rendőrség 2006. október 23-án hajnalban a Kossuth téri demonstrációt – mondta ki a Legfelsőbb Bíróság (LB) kedden. A felülvizsgálati döntés szerint az aznap délutáni Alkotmány utcai rendőri oszlatás ugyanakkor már jogszerű volt. Az LB indokolása szerint, míg 23-án délután nyilvánvalóan békétlenek voltak a demonstrálók, addig az nem bizonyosodott be az eljárás során, hogy már azt megelőzően is felfegyverkezett, erőszakos vagy fenyegető lett volna a tüntetés.” Az LB a Fővárosi Bíróság korábbi elsőfokú, jogerős ítéletét bírálta felül, amely „teljes egészében elutasította a tüntetők keresetét, azzal az indoklással, hogy a rendőrség jogszerűen döntött, hiszen a demonstráció résztvevői fel voltak fegyverkezve, s így az elvesztette békés jellegét”.
(A cikk folytatása a Galamus-on.)
(A képek eredete: Index)

Mert van az úgy, hogy a forradalmi idők forradalmi tetteket követelnek. Az viszont sajnálatos, hogy a fülkeforradalmárok e bátor előfutárai nem enyhíthették szükségüket illendően, s fülkék híján kénytelenek voltak összeszarni a "csatamezőt". 
Nem is hinném, hogy az LB tévedett, hiszen mi lenne méltóbb a külföldi vendégek figyelmére, mint a mi derék csürhénk, ahogy körberondítja a felvont zászlót, kondérokban paprikás krumplit kotyvaszt s hozzá nyereg alatt puhított tablettás bort kortyolgat.
(Mi sem bizonyítja jobban hőseink pedantériáját, mint az, hogy brikettjeiket fehér pamutzoknikba gyömöszölték. Hiszen nem vagyunk mink valami balkáni kurafiak, hogy pállott lábon rohasztott műszálassal bűzbombázzuk az ellent!*)

Sikerekben gazdag, elfogulatlan szép jövőt kívánva maradnék annyiban, én nem trágyázom még a kötcsei határt sem, bárminő fájdalmas legyen is a gondolat:
négy évig kisstílű idióták kezén az ország,
mert ahogy merda non può essere incorporato nel castello,
úgy a szar sem épít maradandó várat, bármiként sóvárogjon is ilyesmire tanyasi 
gyermekkort felejtendő vágyakozással.

[* Itt csatolnám a megfelelő viccet:
Csapajev elé foglyot cipelnek és ijedten jelentik, hogy az átkozott kém semminő kínzásra sem hajlandó vallomást tenni.  -- Körmei alá tüzes tűket szurkáltatok? -- kérdi elmélázva Csapajev.
-- Természetesen, Csapajev elvtárs! -- harsannak hárman is.  -- No, és a heréit mángorlóval megtekergettétek? -- vonja fel szemöldökét a vezér.  -- Többször is! -- védekeznek a partizánok. 
 -- Aztán bűzös kapcámat szagoltattátok-e vele? -- mordul immár indulatosan Csapajev.
Kánonban érkezik a döbbent hangú felelet: -- De Csapajev elvtárs, nem vagyunk mi fasiszták!]

Zeneszóval pedig:

2010. szeptember 6., hétfő

159th REAL TIME

Horváth Attila

Az elmúlt napokban Mihancsik Zsófia két cikket is írt, a svéd-magyar mérkőzésen megjelent hibás feliratról.

A helyzet az, hogy nem biztos, hogy a svédek tévedtek, lehet hogy csak annyi történt, hogy a magyar kormány angol nyelvű honlapjáról tájékozódtak, ahol még most is (2010. szept. 5. 13:33) Gyurcsány Ferenc fotója, neve és életrajza látható.

A weblap alján a „Friday, 11 June 2010” dátum látható, ami általában az utolsó módosítás dátumára utal, ekkor már megvolt az Orbán kormány (és túl voltunk az OMG projekten is, ami a korábbi kormányok internetes megjelenésének a fikázása volt). Tehát joggal gondolhatja az lap olvasója, hogy friss, aktualizált információt olvas.

Mellékelem a lap mentett változatát, arra az esetre, ha megváltozna időközben.

Üdvözlettel:
Horváth Attila



És valóban:
(zene nuku:)

2010. szeptember 5., vasárnap

158th REAL TIME

Száz nap, huszonkilenc pont, öt feladat  -- lassan jöhet a három kismalac, a két Lotti és egy bolond, aki..., de jaj, hiszen a lecsó elmaradt, elnökünkre talán mégiscsak rászólt valami értelmesebb fazon, hogy ezt azért nem kéne, mert jövőre még a kertet is vele ásatják fel ezek a demokratálib gennyzsákok.
(Bár, ahogy Palit ismerjük -- a mi emberünk már évtizedek óta --, ő biza még trágyát is hordana veszett nagy függetlenségében.)
A HVG  így  tudósít:
[A lecsóról később.]

Zenetár  a  Help! - ből:
Ticket To Ride

2010. szeptember 2., csütörtök

152th REAL TIME




Martonyi János szerint: „…a külképviseletek legfontosabb feladata Magyarország megítélésének javítása, az elmúlt években ugyanis az a kép alakult ki az országról, hogy ’az elveszített presztízs országa’ lett, ezt a külképviselet-vezetők értekezletén jelentette ki hétfőn a külügyek vezetője, és azt is hozzáfűzte: „…a jövőben a nagykövetek teljesítményét a többi között az alapján mérik, hogy a helyi sajtókban megjelenő ’Magyarországot becsmérlő hírekre’ miként reagálnak.”
Igen, jól hallottuk, ez hangzott el. A becsmérlő hírekre való reagálás mikéntje lesz a nagyköveti munka megítélésének egyik alapszempontja. Ízlelgessük! (Becsmérelni valami olyasmit jelent, mint, alaptalanul, durván szidalmazni, sértegetni.) Rólunk – ezek szerint -becsmérlő hírek jelennek meg a világban. A külképviseletek legfontosabb feladata Magyarország megítélésének javítása lesz, s ebben a feladatkörben valahogy ez tudott kiemelt szempontkén felmerülni, hogy reagálni kell a becsmérlő hírekre.
Kérdések sora fogalmazódhat meg ennek hallatán, mindenekelőtt az, hogy mit is kell gondolnunk presztízs és becsmérlés viszonyáról?
A presztízsünk nem teljesítmény kérdése? Nem a jó kormányzáson múlik? („Csak jól kell kormányozni.”) Még az is lehetséges, hogy jó kormányzati munkát is lehet becsmérelni? Hűha!
Felidézhetjük magunkban például az előző két ciklus kormányainak ellenzéki megítélését itthon és ellenzéki hírverését külföldön. Másra, mint becsmérlésre, nem is nagyon emlékezhetünk*. Meg a külföldre hivatkozásra, hogy lám-lám, miként lett belőlünk sereghajtó. Lehetséges, hogy az a becsmérlés is lehetett igaztalan? Netán lehet valamennyi köze az itthoni – a becsmérlésre épített – ellenzéki politikának az elveszett presztízshez? (Gondoljunk csak a 2006 őszi történésekre, a gyújtogatásokra, tankelkötésre, a Kossuth téri maratoni piknikezésre, a nemzeti ünnepek szétverésére.)
És mit érthetünk vajon ezen a fordulaton: „az elmúlt években alakult ki rólunk” az a kép, hogy „az elveszett presztízs országa vagyunk”?
Az elmúlt évekhez tartozik pl. a konvergencia-program teljesítése vagy a Bajnai-kormány válságkezelése is. Utóbbit például csak itthon becsmérelték, nemzetközi színtéren kifejezetten elismerték. A presztízsünk határozottan nőtt. Ezt követően viszont a „szabadságharcot” az IMF-fel és az EU-val szemben egyáltalán nem övezte elismerés, ellenkezőleg, megrökönyödés, értetlenség fogadta: a presztízsünk mérhetően zuhant.
Ki dönti el, hogy mikor szenvedünk el éppen presztízsveszteséget, vagy hogy ennek becsmérlés vagy rossz kormányzati lépések sorozata az oka? Úgy tűnik, hogy a jelenlegi magyar kormány szerint a döntésre a jelenlegi magyar kormány a legautentikusabb. S ha a presztízsünk mégsem nő majd elég sebesen, akkor legfeljebb leváltják a külképviseletek vezetőit, de végső soron akár a nemzetközi sajtót is. Elvégre Magyarországnak most erős kormánya van.
De nem lehetne többet ésszel, mint erővel?
(Lánczos Vera)

* Eleve így kezdődött a Fidesz ellenzéki szerepe:
Lisszabon, 2003. június 11. (MTI) - A Kereszténydemokrata Internacionálé (CDI) a következő határozatot fogadta el Lisszabonban a magyarországi polgári és politikai szabadságjogok helyzetéről:
„Magyarországon a szocialista-liberális kormány hatalomra kerülése óta a következő jelenségek terjedtek el:
– pártpolitikai befolyás a rendőrségre,
– politikai viták beszűrődése a bíróságokra, pártpolitikai motiváltságú bírósági eljárások,
– állampolgárok és civil szervezetek gyülekezési jogának korlátozása,
– ellenzéki gondolkodók megfélemlítése és eltávolítása az állami szférából,
– ’felségsértésszerű’ bírósági eljárások azok ellen, akik bírálják a kormányt,
– a polgári sajtó életképtelenné tétele, hirdetési bevételi forrásainak elvágása, valamint állami támogatások nyújtása a kormánypárti sajtónak, amely amúgy is domináns,
– a szabad véleménynyilvánítás adminisztratív és jogi korlátozása.”
Az elítélő határozat Orbán Viktor kezdeményezésére született, azon az ülésen, amelyen jelen volt Orbán Viktor is, és ahol gyakorlatilag vita nélkül fogadták el az Orbán Viktor által beadott határozatot.
És ugyanígy folytatódott:
Orbán Viktor 2006. október 24-i strasbourgi beszéde: „A kommunizmus a saját országaiban évtizedekre intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat.” „Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.” [Értsd: Magyarországnak, ha ilyen kormánya van.]


2010. augusztus 21., szombat

142th REAL TIME

Monokli elsőgenerációs trónörökösöknek...


VS. NOL






És újra M.Zs.(összegez)




A monoki ugródeszka Orbán-Mikola húsz évéhez című cikkemben azt írtam a monoki polgármester ötletéről (hogy ugyanis a Kossuth-házba akarja bejelenteni, s ezáltal szavazójoghoz juttatni a határon túl élő majdani kettős állampolgár magyarokat):  „Természetesen akkor is kísérletezhetne ilyen mély hülyeségekkel, ha jogállamban élnénk, a jogállamra, azaz közös garanciális szabályainkra büszke polgárokként, de akkor ez a magatartás egyrészt közfelháborodást váltana ki, másrészt azonnali hatósági figyelmeztetéssel, és a legelső Kossuth-házba bejelentett ’határon túl élő magyar’ esetében azonnali fellépéssel járna. Se ennek, se annak nem látom nyomát.”
A tisztesség úgy kívánja, hogy beszámoljak róla, ha közben megérkezett a „hatósági” figyelmezetés. Wetzel Tamás miniszteri biztos hétfőn az MTI-nek azt mondta: „a polgármesternek és a képviselő-testületnek a döntéshez nem volt joga, hiszen a személyi és lakcímnyilvántartásról szóló 1992. évi törvény a jegyző felelősségébe utalja a lakcímbejelentéssel kapcsolatos hatásköröket. A jegyző ebben az esetben tipikus államigazgatási hatáskört lát el, és kötelezettsége a lakcím valódiságának ellenőrzése.” És azt is: „a személyi- és lakcímnyilvántartás alapnyilvántartás, ennek megfelelően nagyon fontos, hogy pontos adatokat tartalmazzon. Jogi szempontból tehát ez nonszensz, ahogyan a józan ész szempontjából is”. Valamint ezt: „a törvény elég egyértelműen azt mondja ki, hogy a polgár lakóhelye annak a lakásnak a címe, amelyben a polgár él. A lakcímbejelentés szempontjából lakásnak tekintendő az az egy vagy több lakóhelyiségből álló épület vagy épületrész, amelyet a polgár életvitelszerűen otthonául használ. Ezt a bejelentkezéskor és később is a jegyzőnek kell ellenőriznie… a jegyzők teljes mértékben tisztában vannak kötelezettségeikkel”.
Remélem, hogy ezt Monok jegyzője is tudja. És rá nem vonatkozik az, amitFogarasi József mondott a HVG-nek adott interjújában: A jegyző „egzisztenciális léte is az önkormányzati testülettől függ, hiszen a kinevezésén és felmentésén kívül e testület gyakorolja felette a fegyelmi jogkört, és még a jövedelmi kérdésekben is az övé a meghatározó szerep. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a törvényesség őre elég nehéz helyzetben van, mert azt a szervezetet, vezetőt (polgármestert) kell ellenőriznie, akik a munkáltatói jogokat gyakorolják felette.” És: „bár a testületi ülések előkészítése során az utolsó állomás a jegyző, alapvetően mégis a polgármester dönt arról, hogy az egyes anyagokat – annak ellenére, hogy a jegyző esetleg jelezte a jogsértést – postázzák-e vagy sem. Másrészt a jegyző is megfontolja, mikor lázad fel munkaadójával, kenyéradó gazdájával szemben; azaz mikor érzi úgy, hogy most aztán elég, mert különben ő viszi el a balhét.”
Nincs más hátra tehát, mint megfontolt lázadást és sok bátorságot kívánni Monok jegyzőjének. És ugyanezt Wetzel Tamásnak, ha később a saját szintjén is hasonló törvényességi problémákkal szembesülne az általa felügyelt területen. Különös tekintettel arra, hogy a időközben megszületett a kormánytisztviselők jogállásáról szóló új törvény („a hatékony és költségtakarékos, demokratikus, pártsemleges és hazaszerető, a Magyar Köztársaság érdekeit és a közjót a legmegfelelőbben szolgáló központi közigazgatás kialakítása érdekében”), amely szerint „a kormánytisztviselői jogviszonyt a munkáltató felmentéssel, indokolás nélkül megszüntetheti.”
(Mihancsik Zsófia)

2010. augusztus 20., péntek

141th REAL TIME

Az a jó ebben a paliban,
hogy csupa olyan dologról hablatyol, amihez pompásan ért, s 
mert nemzeti ünnep van, ma a történelem és kiegyenesedett gerinc került elő.
(Értem én, nehéz lehet egy olimpiai pótarany mögül körbenyalni minden létező segget úgy, hogy legalább kicsikét meg ne kopjon az ember önbecsülése. Ha tévednék és neki nincs ilyesmilye, akkor ezer bocsánat...)

140th REAL TIME

Ezek után mi az akadálya, hogy B.B.
(nem keverendő sem szép francia színésznővel, sem Ottlik kreatúrával)
ugyancsak tanácsaival segítse a népi alkotmányozást?
Én úgy vagyok az ilyesmivel, hogyha össze-vissza zabálok mindenféle gusztustalan dolgot, legalább nem csodálkozom, amikor jókora okádás a vége.
O.V. -- a kisgömböc, bár, ha mondjuk disznósajt lennék, most rémesen tiltakoznék a hasonlat ellen -- láthatóan nem finnyás, ha addig él is, bizony ő fabrikáltat egy maszek Alkotmányt. És az izgatja legkevésbé, hogy vérrel, vagy fossal írják. Ideje lenne már betenni -- úgyis oda vágyakozik -- valami történelem könyvbe, s ráhúzni a zongorát...
Ez pedig a stáblista.