PREAMBULUM -- DE NEM NEMZETI HITVALLÁS

Endorphins ("endogenous morphine") in wikipedia
Az endorfinról a wikipédián,( hiszen ez nem egy idegélettani szakblog)


Egy szem endorfin molekulát azért mutathatok / I show here is a molecule (met-enkephalin): 139th REAL TIME


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MCSE. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: MCSE. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 8., péntek

188th REAL TIME

Enceladus! Hurrá!


Szenzációs felvétel a szaturnusz-hold óriásgejzírjeiről

Szerző: Szalai Tamás | 2010. október 08., péntek
A Szaturnusz Enceladus nevű holdja folyamatosan "pöfékeli" a vízgőzt, mint az a Cassini-szonda legújabban közzétett felvételén is pompásan tanulmányozható
A Szaturnusz rendszerében keringő Cassini-űrszonda számos lélegzetelállító felvétellel örvendeztetett már meg bennünket. Az egyik legizgalmasabb célpont a látványos vízgőz-kilövelléseket produkáló Enceladus hold, melyről az űreszköz sok részletes képet készített az évek alatt. A legújabb - néhány napja közzétett - fotón egyszerre legalább négy gejzírkitörés figyelhető meg a hold déli sarkvidékén. A Cassini a felvétel készítésekor mintegy 620 000 km-re volt a gyűrűs bolygó kísérőjétől. A kép további érdekességét a megvilágítás szolgáltatja: míg az Enceladusnak a szonda felé néző oldalát a Szaturnuszról visszaverődő napfény, addig a vízgőzfelhőket a hold mögött lévő Nap közvetlen sugárzása világítja meg.
Szenzációs felvétel a szaturnuszhold óriásgejzírjeirőlAz Enceladus hold gejzírjei - ahogy 2009 karácsonyán a Cassini-űrszonda látta. A kép felbontása 4 km pixelenként (Cassini Imaging Team).

Forrás: 

Highlighting Plumes 
October 1, 2010


At least four distinct plumes of water ice spew out from the south polar region of Saturn's moon Enceladus in this dramatically illuminated image.
Light reflected off Saturn is illuminating the surface of the moon while the sun, almost directly behind Enceladus, is backlighting the plumes. See Bursting at the Seams to learn more about Enceladus and its plumes.
This view looks toward the Saturn-facing side of Enceladus (504 kilometers, or 313 miles across). North is up.
The image was taken in visible light with the Cassini spacecraft narrow-angle camera on Dec. 25, 2009. The view was obtained at a distance of approximately 617,000 kilometers (383,000 miles) from Enceladus and at a Sun-Enceladus-spacecraft, or phase, angle of 174 degrees. Image scale is 4 kilometers (2 miles) per pixel.
The Cassini-Huygens mission is a cooperative project of NASA, the European Space Agency and the Italian Space Agency. The Jet Propulsion Laboratory, a division of the California Institute of Technology in Pasadena, manages the mission for NASA's Science Mission Directorate, Washington, D.C. The Cassini orbiter and its two onboard cameras were designed, developed and assembled at JPL. The imaging operations center is based at the Space Science Institute in Boulder, Colo.
For more information about the Cassini-Huygens mission visit http://saturn.jpl.nasa.gov . The Cassini imaging team homepage is at http://ciclops.org .
Credit: NASA/JPL/Space Science Institute

2010. augusztus 25., szerda

148th REAL TIME

NGC 4038/4039 -- avagy a Csápok



Lenyűgöző kép az űrbéli csápokról

Szerző: Szalai Tamás | 2010. augusztus 19., csütörtök
A híres Csápok galaxispárost legrészletesebben bemutató felvételt a Hubble, a Chandra és a Spitzer űrtávcsövek képeiből állították össze.
felhívás
Az NGC 4038/4039 (közismertebb nevén Csápok vagy Antennák) az egyik legközelebbikölcsönható galaxispáros, melynek tagjai kölcsönösen deformálódtak a közöttük fellépő árapályerők hatására. Nevét a kölcsönhatások eredményeképp létrejött, mindkét galaxis esetében látható, hosszú gáznyúlványoknak köszönheti. A két galaxis kb. 100 millió éve van az összeolvadás fázisában, ami intenzív csillagkeletkezési folyamatokat indított el a kérdéses területen. A keletkező csillagok közül a legnagyobb tömegűek már le is élték életüket, s szupernóva-robbanások formájában fejezték be azt.

Az utóbbi években a NASA űrobszervatóriumai (a Hubble-, a Chandra- és a Spitzer-űrtávcső) mind célkeresztjükbe vették a híres galaxiskettőst, s a felvételek összegzéséből született, rendkívül látványos kompozitkép a Csápokban zajló folyamatokról is sokat elárul.

Lenyűgöző kép az űrbéli csápokról
Az NGC 4038/4039 vagy Csápok kölcsönható galaxispár a NASA főbb űrtávcsöveinek felvételeit kombináló képen: röntgenben a Chandra (1999, kék szín), infravörösben a Spitzer (2003, vörös szín), látható tartományban a Hubble (2004-2005, fehér, arany és barna szín) örökítette meg a látványos objektumot. A kép nagyfelbontású változata a Hubble oldalán érhető el (NASA, ESA, SAO, CXC, JPL-Caltech, STScI).

A Chandra röntgentartományban készített felvételén (kék színnel jelölve) óriási, forró csillagközi gázfelhők látszanak, melyek nem csak hidrogént és héliumot, hanem nehezebb elemeket (oxigén, magnézium, szilícium, vas) is tartalmaznak - ezek a már említett szupernóva-robbanások során keletkeztek, s a nagy sebességgel terjedő lökéshullámoknak köszönhetően épültek be a csillagközi gázanyagba. Így a "beszennyezett" gázfelhőkből keletkező, új csillag- és bolygórendszerek (hasonlóan a Naprendszerhez) már eleve magasabb nehézelem-tartalommal rendelkeznek. A nagyenergiájú tartományokban látszó pontforrások főleg ún. röntgenkettősök: ezekben a rendszerekben egy normál csillag és egy kompakt objektum (neutroncsillag vagy fekete lyuk) található - a megfigyelt röntgensugárzás oka pedig az, hogy a normál komponensekről a kompakt objektumokra átáramló anyag utóbbiak felszínéhez közeledve nagy mértékben felforrósodik.

A vörös színnel jelölt infravörös komponens főként az újonnan születő csillagok által néhány száz K-re melegített porfelhőkből származik, melyek közül a legerősebben a két galaxis által közösen átfedett területen lévők sugároznak. A Hubble-űrtávcső felvételén főként csillagkeletkezési régiók és idősebb csillagok figyelhetőek meg (fehér, ill. arany szín), míg a porsávok barna színben láthatóak. A halványnak tűnő objektumok többségét kisebb-nagyobb csillaghalmazok teszik ki, melyek egyenként akár több ezer csillagot is tartalmazhatnak.

Forrás:
HubbleSite Newscenter, 2010.08.05.


(Azért ez a 2009-es évkönyv egy kicsit durva... Akad frissebb is)

Az eredeti kép pedig egy kicsit nagyobb és élesebb, bár sokkal nagyobb felbontásban is publikálhatták volna a dögök.


Egy kicsit kihíztam a hasábot, de ITT az eredeti cikk az MCSE honlapjáról.)

2010. június 26., szombat

95th REAL TIME

Némileg -?- nagyobb léptékben pedig:
EZ is lehet.

94th REAL TIME

A teljes cikk az MCSE honlapján található.
A Sgr A* környezetét a röntgentartományban mutató kép 43, 1999 és 2009 közötti Chandra-észlelés alapján készült, melyek össz expozíciós ideje meghaladja a 11 napot. A képen jól látszik a centrumból kiinduló, s tucatnyi fényévre elnyúló két gázlebeny, melyek az elmúlt tízezer évben bekövetkezett nagyenergiájú kitörésekre utalnak. A képen megfigyelhető néhány röntgenfilament is. Ezek valószínűleg gyorsan forgó neutroncsillagok által kibocsátott nagyenergiájú elektronok áramával kölcsönható nagyléptékű mágneses struktúrák, más néven pulzárszél ködök, vagy frontok. A látómező 15 ívperc átmérőjű.
[NASA/CXC/MIT/F.K. Baganoff és tsai]