PREAMBULUM -- DE NEM NEMZETI HITVALLÁS

Endorphins ("endogenous morphine") in wikipedia
Az endorfinról a wikipédián,( hiszen ez nem egy idegélettani szakblog)


Egy szem endorfin molekulát azért mutathatok / I show here is a molecule (met-enkephalin): 139th REAL TIME


A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vers. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 23., szerda

282th REAL TIME

[Más szavaival a helyzet:]

Kemény István: Búcsúlevél

Édes hazám, szerettelek,
úgy tettél te is, mint aki szeret:
a tankönyveid és a költőid is
azt mondták, hű fiad legyek.

Hű is voltam, fel is nőttem,
cinikus ember se lett belőlem,
csak depressziós, nehéz és elárult,
bezárt cukorgyár a ködben.

Őzek fáznak a szántáson
vagy egy kisváros, alig látom.
Ígértél nekem egy titkot, hazám, hogy
mi a fontos a világon.

Hogyha néha belekezdtél,
az se volt baj, hogy nem szerettél -
majd szeretsz mást vagy magadat, nem baj,
de egyszercsak öreg lettél.

Gonosz lettél, vak és régi,

egy elbutult idegen néni*,
aki gyűlöletbe burkolózva még
ezer évig akar élni.

Nem kértél, hogy mosdassalak,
annyit se morogtál, hogy hagyjalak,
mint egy szőnyeg, feküdtél a semmin,
elárulni se hagytad magad.

Az én teám közben elforr,
nem vagyok az már, ki voltam egykor,
az életem nagy happy end nélkül is
végetérhet, mint egy verssor.

Azt játszod, hogy nem is hallasz,
túl nagy énfölöttem a hatalmad.
Hozzádöregszem és belehalok, ha
most téged el nem hagylak.

Amíg élek, úton leszek:
használni akarom a szívemet,
a fejemben szólal majd meg, ha csengetsz,
édes hazám, szerettelek.



(Esterházy az ÉS-ben ugyanerről és ugyanezzel) 
(Vagy: Bán Zsófia a Galamuson)
A Holmi februári száma online még nem elérhető.

*
 (image)


Ha már ilyen sokan keresik -- nyomtatva itt található a vers:

2010. október 10., vasárnap

194th REAL TIME

Dsida Jenő  


Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést 
jeleztek és a fullatag sötétben 
hat órát üldögéltem a kocsárdi 
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom 

fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány 

szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab 

aludt, Máté aludt és mind aludtak....
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött a
rcomon.

1933


És az állomás manapság (2007. december 27.) > INNEN






























2010. április 10., szombat

2009. november 14., szombat

45 REAL TIME


Ötvenharmadik

Aki sosem néz vissza,
arra egy szép napon rátapos
minden, amitől
megszabadulni
akkor se tudna, ha adna
egy húszast az ápolónak,
vagy akár elevenen melléd
temetkezne...

Et resurrexit tertia die.



1956-2002